Egy újabb estén vagyok túl a Heavenben. Mikor elhagyta az utolsó vendég a szobát visszaváltozok Elanivá, Danielt a klubban hagyom. Az első dolog amit teszek a mosdóba rohanok és ledugom az ujjamat a torkomon. Gyerekkorom óta így büntetem magam, amikor a balett tanár leszidott, mert nem emeltem magasra a lábamat, vagy amikor a többiek csúfoltak, mert visszahúzódó voltam és nem tartottam a csapattal mindenhová, vagy amikor apám boros leheletének közelsége elnyomott engem, amikor anyám gyenge volt, s tehetetlen. A szégyen égeti az arcomat, és a bűntudat a gyomromat. Nem tudom hogyan tudnám szeretni magam, soha nem mutatták meg hogyan kell. Csak a büntetést, a szégyent ismerem, a fájdalmat. Úgy érzem mintha egy fekete sötét dobozba lennék be zárva, ahová semennyi fény sem jut be, egy apró kis lyukon sem. Majd minden eset után sírógörcs tör rám. Mindig megfogadom hogy ez az utolsó. De végül mindig elbukom. Így szabadul meg Elani a szorongástól, a lelkébe tépő kíntól, hogy önmagamból tépem ki a fájdalmat azáltal hogy meghánytatom magam. Persze Danielnek ez eszébe sem jutna, ő inkább frappánsan, csípősen beszólna. Nem hagyná hogy valaki is egyáltalán megtudná sérteni. Talán Erinnel a legjobb barátnők lennének, vagy a legnagyobb riválisok.
Erin talál rám sírva a fürdő padlóján ülve.
-Elani mi történt?-kérdezi aggódva. Csak a fejemet rázom, nem tudok megszólalni a sírástól. Erin letérdel mellém és átölel. Nem merek a szemébe nézni, de a szemem sarkából látom hogy zúzódásokat keres rajtam.
-Épp akartam felmenni a szobámba amikor sírást hallottam. Elani bántottak? Megölöm azt a férget, ha igen.
A fejemet rázom, majd végül könnyes szememmel aggódó kék tekintetébe nézek.
-Nem, nem bántottak. Csak...csak....még soha nem beszéltem erről senkivel.
-Folytasd-leül mellém a hideg csempére, a kezemet továbbra sem engedi el, kérdőn néz rám.
-Én..én..hánytatom magam. Minden klubban töltött este után. Kérlek ne mondd el senkinek, nem akarom hogy megtudják a többiek. Hogy lenézzenek, vagy sajnáljanak. Nem akarom hogy másképp kezeljenek ez miatt.
-Elani-kezdi lassan Erin-miért sanyargatod magad?
-Ezt soha nem fogod megérteni.-nem merek a szemébe nézni, a padlót bámulom.
-Hát akkor próbáld meg elmagyarázni, nem ítellek el ez miatt.
Vajon megbízhatok benne? Vajon elmondhatom neki? És ha vissza mondja Mamának és a többieknek? Nem akarom itt hagyni a Heavent. Nem tudom mihez kezdjek, ha ezt az életet elveszik tőlem. Felé fordulok, ő továbbra is kérdőn néz rám, látom az aggodalmat megcsillani a szemében. Ugrásra készen áll, aki képes az egész világgal szembe menni a kishúga védelméért.
-Amikor táncolok a Heavenben, akkor Daniel vagyok. Danielként táncolok, és szexelek az emberekkel. De miután eléri a hajnalt a nap s elmegy az utolsó vendég, vissza változok Elanivá. Elani nem tudna így táncolni, nem tudna pénzért szexelni. A bűntudat és a szégyen amit ilyenkor érzek, nem tudom csak simán lemosni vízzel magamról, ezért így büntetem magam.
Erin csendben hallgat és figyel engem.-Másnak is elmondtad? Mama tud róla?
-Nem, nem tud, és nem akarom hogy megtudja.-ilyedten nézek rá.
-Nem fogom elmondani se Mamának se a többieknek. Bízhatsz bennem Elani. De szerinted Mama azért mentett meg, hogy így kínozd magad?
-Nem, nem hiszem.
-Akkor miért hiszed, hogy elítélne? Vagy nem segítene neked? Nem ilyen nőnek ismertem meg.
-De mihez kezdjek, ha innen elmegyek?
