Végül egy babakék ruhát választottam a randira. Erin teljesen átváltozott divatdiktátorrá az üzletekben, mi csak a szemünket meresztjük az utasításait, egyébként gyönyörű kombinációkat alkotott nekünk. Végig nézek a tükörképemen a szobámban, idegesen lesimítom a fűző részét, a szemembe lógó hajszálamat elfújom. Shani nagyszerű fonatba kötötte szőke hajamat. Jane felé fordulok:-Hogy nézek ki? De őszintén.
Jane álmosannyávog, majd lerik az ablakpárkányról, és a lábamnak dörgölőzik majd dorombol.
-Ezt igennek veszem-felelem a fehér szőrgolyót és megpuszilgatom a feje búbját.
Ránézek a telefonomra, lassan indulnom kell. Az étterem előtt találkozunk. Még nem voltam a Juglansban. Végülis ez csak egy vacsora, semmi több. Ugye?
Az út nem tartott sokáig, még a nagy délutáni forgalom előtt indultam, viszont parkolóhelyet nagyon nehezen találtam. Közben ezerszer meggondoltam magam, hogy vegyek e részt a randin. Végül nem hajtottam haza, maradtam.
Mark fehér ingben és fekete nadrágban vár engem az étterem bejáratánál egy piros telefonfülkének dőlve támaszkodik a mellkasa előtt keresztbe tett kézzel. Lezseren feltűrte az ing ujját, megmutatva izmos karját. Bézs barna kócos haját a szél fújja. Amikor belenézek a mogyoróbarna színű szempárba valami elkezd olvadni bennem.
-Nem tudtam, hogy farsangi bulira megyünk Elza.
Ennyit az olvadásról.
-Ha nem viselkedsz rendesen lefagyasztalak Nyálas Eugén.
-Nem rossz ötlet Aranyhaj, amúgy is melegem van.
A szememet forgatom mire hangosan röhögünk.
-Még nem voltam itt. Igazából kicsit tériszonyom van.-vallom be Marknak.
-Majd én megvédelek, még jó hogy nem kell felmásznom a toronyba, van lift.
Oldalról nézek rá. Biztos sok barátnője van. És mindegyiket ide hozta.
A szűk liftben akaratlanul is egymáshoz ér a karunk. A szívemet érzem dobogni a torkomban. Pillangók repkednek a gyomromban. Mark olyan meleget áraszt magából, hogy akaratlanul is közelebb araszolok hozzá. Nem vettem észre, hogy eddig fáztam volna, de Mark mellett teljesen másképp érzem magam.
A liftből kilépve Mark otthonosan közlekedve egy a többi asztaltól elszeparáltan álló asztalhoz kísér. Kíhúzza nekem a széket, és segít helyetfoglalnom.
-Otthonosan mozogsz itt az étteremben.-Nem tudtam nem megállni, nagyobb volt a kíváncsiságom.
-Mintha a második otthonom lenne. Régebben itt pincérkedtem. Tudod a nagybátyámé a hely.
-Nem néztem volna ki belőled.-bukik ki a számon.
-Ejnye Elani, nem illik ítélkezni. Én se néztem volna ki belőled, hogy öhm..táncosnő vagy.
-Igazad van. Akkor minek néztél engem?
-Egy elveszett Bambinak.
Kinyújtom rá a nyelvemet, és elnevetem magam. Mark viszonozza a gesztust. Ámulva nézek körbe az étteremben. Lenyűgöző a kilátás. Tényleg a felhők között érzi itt magát az ember, bár egy kicsit feszélyez hogy ilyen magasan vagyunk.
A vacsora nagyon gyorsan eltelt, a nevetésünktől zengett az étterem. Mark folyamatosan megnevettetett. Már régen éreztem ennyire, felszabadultan? Önfeledten. Igen a jó szó önfeledten. Mark-al elfeledkeztem mindenről, a múltamról a jelenemről.
A vacsora után sétáltunk a városban, majd vissza kísért az autómhoz s elbúcsúztunk egymástól.
A házba belépve rögtön lerohantak a lányok.
-Na milyen volt?
-Normálisan viselkedett?
-Lefeküdtetek?
-Mi? Dehogy csak vacsoráztunk.-néztem megbotránkozva Yeyi-re.
-Akkor megcsókolt?
A szememet forgattam-Nem.
-És elhívott második randira?
-Hát nem is tudom-tettem csípőre a kezemet-persze hogy el.
A lányok ujjongva ugráltak, még Mama is mosolygott a nappali végéből az újságja fölött.
-Nos hölgyeim- csapta össze a kezét Erin- a második randira valami fantasztikus ruhát kell találnunk. Hová is mentek?
-Nem tudom, nem kérdeztem-vontam meg a vállamat.
Shani a fejét fogta-Miért nem írsz rá?
-Azt már nem-kiabálta Rei- túl korai lenne most írnod a randi után, majd holnapután kora délután, nem reggel és nem is este. Fontos az időpont és a napszak, hogy mikor írsz.
-Nekem mindegy-egyeztem bele.
