Egy tengerparti piknikkel folytattuk a randinkat. Mark elragadó volt, én meg csak pirultam perzselő tekintetétől. Vagy lehetséges hogy megégetett a nap. Inkább a napra fognám. Úgy érzem magam mintha két lábbal a föld felett lebegnék, még az antidepresszánstól sem éreztem így magam. Mark gondosan előkészített mindent a randira. A homokban leterítve egy vastag pléd amin párnák sorakoztak, körben mécsesek felállítva.
Mikor helyet foglaltunk a pléden akkor kezdett lemenni a nap, csodálatos színekbe öltöztette az égboltot.
-Isteni finom ez a sajttál.
-Várj amíg meglátod a desszertet.
Letettem a félig megevett sajtot-Kíváncsivá tettél, mi a desszert?
-Nem árulom el.
Fehér szoknyámat megigazítottam, és esdeklően néztem Markra-Kééééérlek!
-Na jó, ha már beveted a Bambi szemeket, elárulom.
Mark elővett még egy dobozt a piknik kosárból és egy piros kisüveget.
-Tádá-nyújt felém egy fánkot eperlekvárral.
-Úristen ez mennyei finom, olyan puha, szinte elolvad a számban. Hol vetted?
-Ami azt illeti Én sütöttem. Gyerekkoromban a nagyim sütött nekem fánkot amikor rám vigyázott, ez az Ő receptje.
-Te tudsz fánkot sütni?-tátottam el a számat, közben leettem a fehér szoknyámat eperlekvárral-Ó de béna vagyok.
-Dehogyis, segítek.-Mark letörölte a fehér szoknyámról az oda pottyant eperlekvárt.-Szóval igen, ez egy családi hagyomány lett a nagymamám halála után, csak a különleges alkalmakor vagy különleges embereknek sütöm meg a fánkot. Bár a lekvár bolti. Azt már nem főzök.-mosolyodik el féloldalasan.
-Óóóó-nem is tudom mit mondjak, egy tincset a fülem mögé tűrők, az alsó ajkamba harapok, majd felnézek Markra.-Köszönöm, hogy Nekem sütöttél fánkot.
Mark hosszan a szemembe néz, majd lassan közelebb hajol felém, de félúton megáll, engedélyt kérve a folytatásra, közelebb hajolok felé és gyengéden megcsókol. A csókja felrobbantja az összes érzékszervemet, még többet akarok belőle. Zihálva elhúzódik tőlem:-Már az első pillanattól a csókodra vágytam.
-Akkor ne várakoztass túl sokáig.
Mark félretolja a köztünk lévő tányérokat és térdelő pozícióba áll , felhúz magához és két kezébe veszi az arcomat. Megáll és engem néz. Lassan bólintok felé.
-Csókolj meg, mintha ez lenne az utolsó napod a földön.
Mark nem habozik, most sokkal veszélyesebb a csókja, birtoklóbb, vadabb.
Nem tudom tovább türtőztetni magam, még többet akarok Markból. Jelenleg az sem érdekel hogy ki van körülöttünk, nem tudok megálljt parancsolni magamnak, és nem is akarok.
A tengerparton aludtam Markkal, szerencsére ez egy zártabb terület, rajtunk kívül nem volt senki sem a parton. Mark az arcomat simogatta a hüvelykujjával, és kócos szőke hajamat eltűrte az arcomból.
Összepakoltunk mindent magunk után, közben Mark oda adta a farmer kabátját nekem, mert fáztam. Felém nyújtja a kezét:- Gyere igyunk egy kávét.
Mosolyogva megfogom a felkínált kezet:- Remek zárása az estének.
-Inkább egy új kezdetnek.
