-Mark egy luxus klubba visz el ma este. Annyira izgatott vagyok, mert bemutat a barátainak is. Mi is a neve? L'edeen talán.
-Ó az nagyon exkluzív klub.-válaszolja Erin.-Már hallottam róla, elitek és top celebek járnak oda szórakozni. Hogyan tudott oda belépőt szerezni?
-Nem tudom, nem kérdeztem.-vontam meg a vállam.
-És mit húzol fel?-néz végig rajtam Erin.
-Hát gondoltam maradok a körém tekert törülközőben.-nevettem el magamat.
-Na jó, nézek valami ruhát neked a gardróbomban, várj egy percet.-Erin már majdnem kilépett a szobám ajtaján, amikor visszafordult.-És valaki küldött neked egy levelet, ma hozta a postás, oda tettem az asztalodra.
Furcsán néztem utána, nem szoktam levelet kapni senkitől. Miután magamra hagyott Erin, felvettem a levelet és vissza is ejtettem az asztalra. Az anyám kézírása volt a levélen.
Miután otthagytam Őt és Michaelt, anyámnak egyszer írtam, hogy hol vagyok, de semmi választ nem kaptam tőle, évekig. Most mégis mit akar tőlem? Nem érdekel, bármi is van a levélben. Megfordultam és inkább a hajamat szárítottam meg, majd a sminkemet készítettem el. Jane felpattant az ölembe közben.
-Bármit is írt, már késő, nem igaz Jane?
A macskám csak nyávogott egyet, és hozzám bújt.
Belenéztem a tükörbe, és az anyámat láttam benne, mielőtt megismerkedett az apámmal. Mielőtt apám kiszívta volna belőle az életet.
-Jó, legyen.-sóhajtottam fel.
Jane-t letettem az ölemből, felkaptam a levelet és az ágyam szélére ültem. Mély levegőt vettem és feltéptem a borítékot.
„az apád meghalt."
Plusz leírta mikor és hol lesz a temetése. Semmi „hogy vagy lányom?" Apám, vagyis Michael halála nem váltott ki belőlem semmi érzelmi reakciót, mintha egy idegenről olvasnék. Évekig az sem érdekelte őket, hogy hol vagyok, élek e vagy sem. Miből gondolták, hogy egyáltalán érdekelni fog a temetése? Az Én szememben már rég halottak voltak.
Erin lépett be a kopogás után. Egy csomó ruhát tartott a kezében. Kérdőn nézett rám.
-Semmi érdekes.-összegyűrtem a levelet és kidobtam a szemétbe.
Erin még egy percig kételkedve nézett engem.-Ha bármikor szeretnél róla beszélni, Én itt leszek.
Bólintottam-Köszönöm.
Végül egy fekete miniruhát választottam, a hajamat leengedtem. Mark eljött értem autóval. Odáig volt a ruhámért, de leginkább a vörös rúzsos számért, rá kellett szólnom mielőtt végleg lenyalta volna rólam.
A klub bejáratánál Mark egy fekete kártyát mutatott fel, amin valami vip dolog volt írva, nem tudtam pontosan elolvasni, de egyből beengedtek minket.
-Hogyan?-kérdeztem hitetlenkedve Markot.
-Enyém a klub.
-Mi? És ezt még csak most mondod?
-Számít? Változtatott volna valamit, hogyha elmondom?
-Végülis ig..nem.
Vajon még mit titkolt el előlem? Rossz érzésem lett.
A klub bejárata után barlangszerű folyosók ágaztak szerteszét, mintha egy labirintusban lettünk volna, néha eldugott 2-3 fős beugrók voltak a falba vályva. A falakon zöld növények tekeregtek, néha különleges mintázatokat felvéve. A lézer fények minden felé világítottak. A központi területen ahová minden alagút vezet, szökőkút szerűen felállítva rúdtáncosok voltak. Az emberek aprópénzt dobáltak a vízbe, ami fölött a lányok táncoltak. A felső szinten elválasztott lesötétített boxok voltak, az alsó szinten több bárpult elszórtan. Mark felfelé vezetett a lépcsőn és az egyik boxba irányított, olyan sötét volt itt, alig láttam valamit. A barátai körbe ültek egy hosszú asztalt, amin temérdek alkoholos üveg volt, meg gyógyszeres zacskók. Páran épp egy egy fehér csíkot szívtak fel az asztalról. Mark leült középre, és elkezdett a barátaival beszélgetni. Nem mutatott be senkinek, magamra hagyott, Én meg nem tudtam mit csináljak, zavarban voltam, ezért leültem közel a kijárathoz. Nem éreztem itt jól magamat. Majd egy idő után fiatal lányok jelentek meg és az asztalon kezdtek el táncolni, mindegyiken kígyóbőr csizma volt, és strasszos bugyi, a mellüket épp hogy takarta valami levélmintás melltartó. Itt kimentem a mosdóba, rosszul éreztem magamat. Mire visszamentem az egyik hosszú barna hajú lány Mark előtt térdelt, Mark a kezeivel fogta össze a lány hosszú sötét haját és mozgatta előre hátra. Megbotránkozva és dühösen néztem a jelenetet, itt mindenki előtt, nyíltan leszopta a lány, nem hogy elmentek volna a mosdóba, bár lehet hogy jobb is hogy itt előttem csinálták, és nem egy eldugott wc-ben. Mark egyszer csak felnézett egyenesen a szemembe:- Most mit vagy úgy oda, hisz Te is csak egy kurva vagy.
Minden lelassult körülöttem, ebben a pillanatban eszembe jutott amikor anyám megkérdezte tőlem még amikor kisgyerek voltam, hogy hogy tetszik az egyik parfümje. Azt válaszoltam, hogy egyáltalán nem tetszik, szerintem keserű. Mire kioktatott hogy ennyire nyíltan nem mondhatom meg a véleményemet valakinek, mert ezzel csak megsértem a másik érzéseit. Mindig a másik ember érzéseit helyezzem előtérbe. Próbáljam meg finoman körül írni inkább. Nem értettem, vissza is kérdeztem „de akkor honnan fogja tudni a másik ember, ha nem érti a finom körül írást sem?" Erre nem válaszolt, csak ott hagyott egyedül a konyhapultnál. Akkor jelent meg először az alter egóm Daniel. Most a jelenben is éreztem hogy felszínre akar törni, de nem engedtem.
-Lehet, hogy egy kurva vagyok, de nem a tiéd, végeztem veled.-ezt Elaniként mondtam. Daniel kezét elengedtem, meghalt bennem. Elég hosszú ideig volt velem, már ideje volt elengednem.
És kisétáltam a L'edeen-ből, hátra hagyva Markot és a kígyóbőrmintás csizmás kurvát is.
Egyenesen lesétáltam a tengerpartra ahol térdre borultam felsikítottam és dühösen ököllel ütöttem a homokos partot. Majd miután lehiggadtam elsírtam magamat, és most először eddigi életemben nem hánytattam meg magamat. Napfelkeltéig a parton maradtam, hagytam hogy a nap megegye az összes fájdalmamat, majd fogtam egy taxit és hazamentem.
A falevelek szemkápráztató színekbe öltöztek fel. Már elmúlt a nyár és vele együtt Mark csak egy elfoszlott rémálom lett számomra. Goldy sikeresen vezeti az új Haeven klubbot. Shani elköltözött az egyetemi kollégiumba, folytatja tanulmányait. Yei és Mini maradtak Mamával a klubban, most ők a rangidősek. Erin elköltözött Párizsba, nem árulta el mit csinál, de boldog, nekem ennyi elég, majd úgyis elmondja egyszer. Én megnyitottam a ruhaüzletemet, persze Mama segítségével. Rengeteg dolgom van, naphosszat a varrógép mögött ülök, vagy éppen anyag beszerzésre rohangálok, nem egyszerű a saját vállalkozásomat vezetnem, de minden percét imádom.
