Ugye segítesz?..

11. rész

Tyler szemszöge:

A hangja, mint egy rossz visszhang csak úgy járt odavissza a fejemben. Ezt nem gondolhatja komolyan, hiszen az egészet pont azért csináljuk mert nekem Marcus tetszik és ő most ilyet dob be nekem, olyan egyszerűséggel, mintha azt mondta volna, hogy hozz nekem egy kenyeret a boltból. Próbáltam az arcán valami olyasmit keresni, hogy netán viccel, vagy csak engem próbál így csőbe húzni, de nem egyenesen, rezzenéstelenül bámult rám.
-Xaden, te ezt nem mondod komolyan.-hüledeztem, hiszen tényleg ettől bármi job lett volna.
-De teljesen komolyan gondolom, végül is mindketten jól járunk vele. Vagy te óh basszus, Ty én nem igazi kapcsolatra gondoltam.-vakargatta meg a tarkóját, mire én csak mégjobban összezavarodtam.
-Nézd elvagyunk egymással, sőt én kifejezetten élvezem a társaságod és szerintem te sem vagy annyira ellene az enyémnek.-húzta arra a tipikus csábos mosolyra száját.- Nekem kell valaki akit cipelhetek magammal, hogy ne kelljen végighallgatnom ugyanazt a dumát századjára egy jótékonysági rendezvényen, amit az apukák lenyomnak nekem a pici lányukról. Mindenki vagy ügyvéd vagy orvos, sőt van aki mindkettő ráadásul úgy főznek, mind a húsz ujjamat megnyalom utána, meg ezekhez hasonló. Neked pedig kell valaki aki ráveszi a szőke herceget, hogy végre lépjen is valamit.-mire nekem minden kivilágosodott és végre éreztem, hogy kezd az élet belém visszatérni,mert szerintem az utóbbi öt percbe, a lelkem elhagyta a testem.
-Jesszusom, máskor a magyarázattal kezdj mert majdnem összeestem.-kaptam oda a mellkasomhoz.
-Na, azért annyira nem rossz dolog velem együtt lenni.-bökött a bordáim közé, mire megugrottam.
-Szóval akkor pontosítva leszel az álpasim?-mire én bár kis ideig elgondolkodtam, hogy mit fognak rólunk gondolni az irodában, vagy mit fog mondani Lori ha elmesélem neki, de őszintén a legjobban Marcus érdekelt végül is vesztenivalóm nem nagyon volt ezzel az egésszel. Szóval bár elég bizonytalanul, de bólintottam.
-De, hogy lesz ez az egész az irodában, meg na érted mindenhol máshol is?-kezdtem újra bepörögni, nekem ez így reggelre elég soknak bizonyult.
-Hát szerintem az lenne a legjobb, ha nem terveznénk, mármint elmegyünk majd randira, te posztolgatsz, mert láttam, hogy szokásod.-amin kissé meglepődtem, nem hittem volna, hogy végignézte a közösségi oldalaimat.-persze az irodában, nem akarom lenyomni a nyelvem a torkodon, de azt majd ott kitaláljuk, és ami az én részemet érinti, csak gyere el velem és mosolyogj szépen amikor átadom neked a pohár pezsgőt.
-Csak egy pohár?-kérdeztem rá, hiszen észrevettem, hogy ő is kicsit merevebb lett.
-Amennyit csak akarsz pandácska.
-Na és meddig megyünk majd el érted, a csók nekem belefér, de...
-Nem fekszem le veled.-fejezte be helyettem a mondatot.
-Pedig eddig nem kaptam soha rossz visszajelzést.-nevettem el magam kelletlenül.
-Tyler, hidd el még én sem, de ettől függetlenül, ez nem egy valódi kapcsolat, ha bejön a szőke herceg a képbe én lelépek.
-És neked ez így megfelel?-miután kimondtam, rájöttem, hogy kifejezetten hülye kérdés volt, hiszen ha nem lenne neki ez tökéletes akkor, nem ezt kérte volna.
-Figyelj, ne stresszelj ennyire rá útközben úgyis kialakul, de egy dolgot ha kérhetek, akkor ne mond el senkinek, persz ha akarod akkor Lorinak igen, de másnak ne nagyon.-mire itt egy jót mosolyogtam, hiszen a szobatársamnak szörnyű érzés lett volna hazudni, de örülök, hogy Xaden ezt azért meghagyta nekem.
-Nos akkor örülök, hogy ezt megbeszéltük, de tényleg mostmár induljunk hozzád, mert így soha nem érünk be abba az átkozott irodába.-startolta be az autót, majd kitolatott a kocsibejáróról. Az útközben nem nagyon szóltunk egymáshoz, de nem mintha ez annyira zavart volna nekem is kellett idő, hogy ezt az egészet pontosan átgondoljam. Először túl egyszerűnek tűnt, de aztán annyi probléma eszembe jutott, amit valószínűleg Xaden át sem gondolt. Mert ő ilyen nem tervez, csak sok minden összejön neki, hát igen ez van, ha valaki a szerencse osztogatásnál nemcsak kétszer, hanem háromszor állhat sorban. De én nem ilyen voltam, mi lesz ha Marcusnak csak az nem tetszik, hogy egy barátját egy neki nem túl szimpatikus ember lézengi körbe és semmit nem fog reagálni. Akkor meddig húzzuk ezt, a kamu esküvőnkig, vagy addig ameddig Xaden nem szed össze magának valakit aztán én lehetek megint csak egy asszisztens, aki majd vigyáz a szobatársa gyerekeire. Egyszóval eléggé bepörgött az agyam, pont ezért észre sem vettem, hogy már odaértünk a lakásomhoz, csak az tűnt fel, hogy Xaden csettinget az arcom előtt.
-Na jó én elhiszem, hogy másnapos vagy, vagy kiakadtál, de na Ty nem lesz semmi gond ezzel. Te is tudod én milyen vagyok, mindent megoldok, te csak legyél aranyos mellettem, az pedig már most megvan, szóval nem kell paráznod.-mire én csak bólogatni tudtam, őszintén hiába igyekezett nem tudott volna megnyugtatni. Az ég világon semmi nem tudott volna, de kedves volt, ami azért segített. 

Miután én gyorsan felmentem és embert legalábbis vállalható formát pofoztam magamból, már szaladtam is vissza az autóhoz, mert Xaden inkább lent megvárt. Lori már nem volt otthon, szóval majd este beszámolok neki, biztos hogy elfog képedni, de nekem ezt muszáj valakivel kibeszélnem. Az út az irodáig pont úgy telt, mint eddig, ha a rádió nem szólt volna síri csend uralta volna az autót. 
-Na jó utolsó esély, még simán visszamondhatod, de ha belépünk oda akkor már nem, hidd el neked se lenne jó híred, ha az emberek azt gondolnák, ez csak egy futókaland volt, mert holnap már olyan rideg leszel velem. Szóval Ty, tuti benne vagy?-fordult felém a teljes testével, ami megjegyzem nem tett nekem jót, tényleg a lelkemig tud hatolni azokkal a szemekkel. Nyeltem egy nagyot és közben szerintem elmotyogtam három miatyánkat, mert tudtam, hogy belefogok menni, még akkor is ha az egész egy őrültségből indult.
-Igen, benne vagyok.-mire ő neki csak egy széles vigyor jelent meg a fején, mintha tudta volna, na jó kit akarok átverni bizts volt abban, hogy belemegyek.
-Na akkor pandácska, vagy hívjalak inkább szerelmemnek?-kacsintott rám, mire én csak hitetlenül megráztam a fejem.
-Nem inkább maradjunk a neveknél.
-Jaj de kis gonosz vagy, na jó menjünk.-szállt ki az autóból, majd én is követtem. Mire odaért mellém, az egyik kezével átkarolta a derekam és úgy sétáltunk befelé az épületbe. Miután beléptünk a fotocellás ajtón természetesen elengedett, de ha valaki akarta, akkor látta, hogyan sétáltunk idáig. Miután Larrynek majdnem kiesett a szájából a félig megrágott fánkja, már tudtam, hogy ő bizony észrevette, ami egyet jelent azzal, hogy kb fél óra múlva az egész iroda tudni fog róla. 
-Jó napot Larry, remélem kipihente magát a tegnapi este után.-köszöntötte őt nagy mosollyal Xaden. Mire a férfi csak bólogatott és félreállt, hogy mindketten tovább mehessünk. Amíg a folyosón sétáltunk, igazából pont úgy néztünk ki, mint minden átlagos reggel, semmi különös nem volt az egészben.
-Na jó mindjárt ott vagyunk az irodádnál, majd kicsit lassíts le és fordulj felém, okés?
-Persze, de miért?-kérdeztem, mert fogalmam se volt mit tervez.
-Csak csináld.-kacsintott rám.
-Nem fejeznéd, be ezt a szemrángást, mert ha idegi probléma, szólok egy nagyon jó orvosnak.-mire ő csak egy jót kacagott.
-Örülök, hogy visszatért a humorod.

Amikor odaértünk az irodánk elé pont úgy tettem ahogy mondta, én háttal álltam az üvegajtónak, ő pedig velem szemben. Szépen komótosan az arcom felé nyújtotta a kezét, mire hirtelen majdnem hátraléptem, de ő visszahúzott a derekamnál fogva.
-Nyugi, csak adunk egy kis showt a hercegnek.-mosolygott rám, mire végre felfogtam mit akar.
-Úgyse hallja mit beszélünk, de én látom, hogy majd megöli a sárga irigység. Na jó fokozzuk még egy kicsit.-mire közelebb hajolt és adott egy puszit az arcomra. 
-Szerintem ennyi elég volt egyenlőre, de ne aggódj így is ideges lett. Na jó szép napot, szerelmem. Este majd hazaviszlek, nem kell taxiznod.-mire én csak a meglepettségtől bólogatni tudtam. Persze bennem volt, hogy ez nem igazi, de olyan valóságosnak tűnt. Miután Xaden ellépett mellőlem még bámultam utána egy darabig, mert kellett egy kis idő, hogy összekapjam magam. Ezután pedig sarkon fordultam és beléptem az irodámba.

Na sziasztok itt is lennék a kövi résszel. Remélem tetszeni fog, köszönöm, ha elolvastad.

Puszi, Cseni.<3