Ugye segítesz?..

5.rész

Tyler szemszöge:

Reggel viszonylag magamhoz képest sikerült korán megébrednem, ami azt jelentette, hogy lesz egy kis időm mindenre, még talán reggelizni is, ami nálam azért elég durva előre lépés. Ahogy kiszálltam a meleget adó paplanom alól, megindultam a fürdőbe és én nem tudom, hogy mi van velem reggelente, de a szeme mindig úgy bekönnyesedik, mintha most hallanám meg újra a hírt, hogy feloszlatják a One Directiont, szerintem nem is kell mondanom hatalmas fan voltam, persze csak titokban. Mire végre elbotorkáltam a fürdőszobába, hogy kissé felfrissístem magam, a csodás szemeimnek hála, majdnem felböktem a lakótársam.
-Jesszusom, Ty ilyenkor sosem vagy fent, és miért nem figyelsz merre jársz, közveszélyes vagy a társadalomra, ha nem alszol eleget.- gesztikulált erősen drasztikusan a kezével is, hát nem hiába a félig olasz lányban igazán sok az indulat, a nap szinte bármely pontjában.
-Bocs-bocs, neked meg mi van a fejeden?-pislogtam rá nagyokat, miután egy kis dörzsölgetés után végre sikerült tisztábban látnom.
-Szem alatti karika eltűntető csodamaszk, pandás verzió.-tette mindkét kezét a csípőjére, mintha minimum azt mondta volna, hogy ő Superman. Őszintén erre, hogy lehet reagálni, hogy konkrétan hajnalok hajnalán az egyik legjobb barátod egy elfuserált panda maszkban van és még büszke is rá, szóval egy ideig valószínűleg, csak pislogtam rá, mint béka az iszapból.
-Nos, nem is tudom erre mit mondjak, legalább használ?-próbáltam érdeklődést színlelni, de őszintén engem csak az izgatott mikor is mehetek én fogat mosni.
-Hát persze, hogy használ rád is rád férne, olyan táskák vannak a szemed alatt, hogy a kócsaröcsögei piacon könyörögnek a receptért, mert ez a legélethűbb Prada másolat amit valaha láttam.
-Na ez fantasztikus, de tudod tegnap sokáig dolgoztam és most korán keltem, ami ehhez a fejhez vezetett akinek nem tetszik, nem néz rám.-mutogattam körkörös mozdulatokkal az arcomra.
-Van még ilyen maszkom, elég neki 15 perc és már jobb is leszel, mint új korodban.-kezdte el felém nyomogatni a műanyag tasak másik felét, amiben sejtésem szerint a csodamaszk lapult.
-Ha közben megtudom enni a reggelimet akkor felőlem azt pakolsz az arcomra amit csak szeretnél de előtte szeretném megmosni.-legyintettem felé, hiszen már ismertem ha nemet mondok valószínűleg erőszakkal de pandává varázsol.

Miután végre sikerült megsikálnom a fogaimat és, mint egy veszett bolond, pandának kinézve eszegethettem végre a szendvicsemet, amikor is csengetett a kapu telefon. Lassan feltápászkodtam és a fülemhez emeltem a telefont.
-Haló
-Szia Tyler, Xaden vagyok csak szeretnék veled beszélgetni a Floraval való megbeszélésről, mivel az irodában nem lesz idő gondoltam beugrom hozzád, ha felengednél.-mire én csak gondolkodás nélkül megnyomtam a kis fehér gombot és már hallottam is, hogy nyitódik a külső ajtó, tekintve, hogy a kinti névjegyzéken látta, hogy az elsőn lakunk, elég hamar idetalált, és itt még mindig nem gondolkodtam el azon, hogy miért is éreztem magam furcsán, csak akkor esett le amikor kinyitottam az ajtót és egy nagyon meglepődött Xadennel találtam magam szemben.
-Jó reggelt, miért nézel úgy ki, mintha szellemet láttál volna.-emeltem fel a szemöldököm legalábbis próbáltam volna, amikor is eszembe jutott az a hülye maszk, na és ő eddig bírta szinte kirobbant belőle a nevetés, alig bírta magát lecsillapítani, miközben behúztam őt a lakásba, hogy nehogy felkeltse a szomszédainkat. Miután szinte lerogyott a kanapéra, egy ideig még kapkodva szedte a levegőt és szemét törölgette.
-Na jó befejeznéd kérlek, nem az én ötletem volt ez az izé a fejemen.-mondtam neki egészen durcásan.
-Egy pillanat és összeszedem magam, ne haragudj, de nem tudtam, hogy új egyenruhánk van.-kezdett el megint szabályosan röhögni, de ő az a tipikus ember akinek ragadós a nevetése, minél tovább hallgatod, téged is pont annyira mosolyra késztet.
-Tyler ki van itt?-kiáltott ki Lori a szobájából, majd nem sokkal később meg is jelent ő maga is, eközben pedig Xaden már a könnyeit törölgette, és rápillantott a lányra, majd felelősségteljesen biccentett neki, de én még mindig észrevettem rajta, hogy a szája szélén ott bújkál az a simlis mosolya.
-Helló neked is szexi. Ty ki is az új nagyon jól kinéző barátod?-vigyorgott rám a lány elég erősen, bár semmi esélye nincs Xadennél legalábbis legjobb tudásom szerint.
-Lori ő itt a főnököm. Xaden ő pedig itt a lakótársam Lorelei, akinek köszönhetem ezt az őrületet az arcomon.
-Nagyon örülök, hogy megismerhetlek Lorelei.-nyújtotta felé a kezét Xaden.
-Részemről a szerencse, de hívj csak Lorinak.-fogtak egymással kezet én pedig jobbank láttam leszedni ezt a förtelmet az arcomról.
-Na hová tűnt az én kis pandám.-gügyögött nekem Xaden, mint valami kis óvodásnak.
-Elég legyen a munka miatt jöttél nem? Akkor pedig nézd át miket írtam össze.-vetettem neki oda a papírokat, amiket még reggeli közben olvastam át, hogy minden biztosan rendben menjen. Míg ő azzal foglalatoskodott én addig elmentem befejezni a kis szendvicsemet, utána pedig fel is öltöztem és mire visszaértem, már arra lettem figyelmes, hogy Lori és Xaden eszeveszett módon flörtölnek egymással, amire csak kigúvadt a szemem.
-Jaj ne nézz már ilyen meglepetten, előbb elmondta, hogy meleg csak viccelünk egymással, viszont őt kedvelem, nem úgy mint Marcust, téged bármikor szívesen látunk.-vigyorgott a főnökömre a mondata végén utána pedig ő is elment felöltözni rendes ruhába.
-Egész kedves lány.
-Jah tudom, óvoda óta barátok vagyunk, volt elég időm rájönni.
-Egész jó lett a kis beszéded, ha erre nemet mond akkor simán el kell engednünk, de tudod még mi segíthetne?-én pedig csak kérdőn néztem rá.
-Ha visszaváltoznál pandáva, akkor biztos, hogy maradna.- mire csak beleöklöztem egyet a vállába, ő pedig drámaian odakapott, mintha egy Hulk lennék nem pedig egy csirke.
-Lehetne, hogy elfeljted amit az előbb láttál?-néztem rá könyörgően.
-Miért akarnám elfelejteni, aranyos voltál.-mire szinte belém szorult a levegő, hiszen nem úgy tűnt mint aki viccelődik.
-Na de ha elkészültél, gyere menjünk dolgozni.-nem gondoltam volna, hogy még el is visz munkába ezért elég meglepett képet vágtam az ajánlatán.
-Ugye nem gondoltad, hogy majd egyedül lelépek téged meg hagylak busszal menni, amikor egy helyre megyünk.-szerintem ő olvas a gondolataimban.
-Ah dehogy, az mekkora butaság lenne.-végül csak legyintettem majd megindultam előtte ki az ajtón.

Út közben, még mondott nekem pár tanácsot, de inkább csak arra bíztatott, hogy tűnjek marha lazának és egyszerre magabiztosnak, de jelenleg ennek a két tulajdonságnak még a szikrája sem volt meg bennem. Miután beértünk az irodába Larry hatalmas vigyorral üdvozölte Xadent, és miután én is mentem volna utána, a férfi feltette a kezét konkrétan a homlokom előtt.
-Belépő kártya?-na ugye most csak viccel velem, hülye Xaden Lorence egy napja van itt, de mint egy szupersztár nagy vigyorral besétál, én meg két teljes éve minden egyes nap beszambázok ide, néha jobb néha rosszabb állapotban, de még mindig elkéri a kártyám, hát ez valami kész röhej.
-Larry ne aggódj velem van, de azért köszi, hogy ilyen jó munkát végzel.-paskolta meg Xaden a biztonsági őr vállát, aki ezek után minden gond nélkül beengedett.
-Hé, ne legyél ilyen durcás, kis panda-bökte meg az arcomat.-sajnálom, hogy engem jobban kedvel de ha elég sokszor megjelensz velem, akkor lehet téged is imádni fog.
-Óh fogd be.-paskoltam el magamtól a kezét, amin ő csak jót szórakozott.
-Legyen szép napod és a tárgyalás után gyere be hozzám, pandácska.-integett nekem Xaden miután odaértünk az irodámhoz.

-Jó reggelt.-mosolygott rám Marcus az asztala mögül és máris minden bosszúságom elszállt.
-Neked is.-mentem oda én is az asztalomhoz.
-Ma lesz a tárgyalás ugye?
-Aham, nagyjából egy óra múlva.
-Láttam Mr. Lorence beszélt veled, úgy látszik tényleg segít azon, hogy minden rendben menjen.
-Jah igen, már a lakásomon átbesz..-akadtam meg a mondandómban, mert én ezt nem akartam vele közölni és fohászkodtam hátha nem hallotta.
-Miért is volt ő nálad?-emelte fel a férfi mellettem a szemöldökét.
-Hát mert reggel van a tárgyalás és nem lett volna most időnk ezért beugrott.-vakargattam zavaromban a tarkómat, nem is értem olyan szintű idegesség fogott el mintha legalább megcsaltam volna Marcust holott erről szó sincs.
-És mégis honnan tudta merre laksz?- emelte fel kissé a hangját mintha tényleg haragudna rám amiatt, hogy ő ott járt nálam.
-Tegnap későig bent maradtam és ő is, szóval hazavitt.
-Aham értem, hát milyen kedves tőle.-mondta kisebb gúnnyal a hangjában majd felállt és elment az isten tudja hova, én pedig szerintem annyi levegőt fújtam ki, hogy még a tüdőm is leeresztett..

Halihó, itt is lennék a következő résszel remélem szeretné fogjátok. Szépen lassan elkezdenek beindulni itt a dolgok. Hihi

Puszi, Cseni<3