Ugye segítesz?..

10.rész

Tyler szemszöge:

Míg Xaden vezetett a szellő kellemesen simogatta az arcomat, őszintén nem akartam elhinni, hogy mennyire sikerült a terve, annak ellenére, hogy teljesen gyerekesnek tartottam. Mégis sikerült a szinte mindig nyugodt Marcust kihozni a sodrából, aminek őszintén örültem és bár nem mondanám ki, de legszívesebben Xaden nyakába ugranék, hogy megköszönjem. Amikor odaértünk a házhoz először ő szállt ki, utána pedig én is nagynehezen kikecmeregtem, mert egészen kényelmesen ültem az autóban és semmi kedvem nem volt ahhoz, hogy még ezek után le is tusoljak, pedig nem ártott volna. Xaden miközben végignézte, hogyan szerencsétlenkedem ki magam az autóból elejtett egy aprót mosolyt, amit észre sem vettem volna, hogyha az utóbbi napokban nem kerültünk volna ennyire közeli viszonyba.
- Na gyere kicsi panda ideje lepihenni, holnap még munka is vár ránk.-karolta át a derekamat, ezzel is a ház felé terelgetve.
-Jaj ne beszélj a munkáról, legalább most ne, kérlek.-mondtam neki ezt olyan könyörgő hangon, mire ő csak kuncogott.
-Minek iszik az aki nem bírja, legközelebb okosabban.-mire én csak horkantottam egyet, mert eléggé is bírtam az alkoholt, csak az a bor nem bírt engem, valahogy erősebb volt mint amennyire emlékeztem. Miután sikeresen besétáltunk, leültetett a kanapéra és arra kért, hogy bírjam ki legalább egy percig úgy, hogy nem alszom be mert mindjárt visszajön, én pedig csak komótosan bólogattam, miszerint vettem a parancsot, de a szemeimet már alig bírtam nyitva tartani. Bár Xaden tényleg nem volt távol tovább, mint egy perc én már majdnem bealudtam azon a pihe puha kanapén.
-Nem-nem, Ty gyere szépen hoztam neked ruhákat, úgyhogy futás zuhanyozni.- fogott rá az alkaromra és így húzott fel a kanapéról.
-De én nem akarok.-nyöszörögtem neki, mint valami kisgyerek. Xaden csak szorosabban magához húzott, amivel csak azt érte el, hogy konkrétan centikre álltunk egymástól, ha egy kicsit nagyobb levegőt mertem volna venni, a mellkasunk biztos összeért volna, de tekintve azt, hogy mennyire meglepődtem még azt is elfelejtettem, hogyan kell lélegezni.
-Ty vagy okos leszel és szépen magadtól elmész letusolni, vagy én viszlek el, választhatsz.-mondta egyenesen a hallójáratomba, amire szinte egy pillanat alatt kijózanodtam.
-M-megyek egyedül.-léptem két lépést hátrébb tőle, és kikaptam a kezei közül a nekem szánt ruhákat. Már csak éppenhogy hallottam ahogy a nevetése közben elmorzsol egy mondatot bár nem értettem mi az, de talán nem is akartam tudni. Miután végeztem, még egyszer megmostam az arcom hideg vízzel, hogy ne legyek annyira szétesve mint eddig, majd felvettem a tőle kapott ruhákat, amik persze nagyobbak voltak, mint amit én hordok, de hát nem is számítottam másra, a nadrágot is meg kellett kötnöm, pedig első ránézésre azt hittem, hogy majd az legalább jó lesz rám, de végtére is legalább kényelmes volt. Kisétáltam a kicsit párás helyiségből, és még láttam, hogy a nappaliban ég villany szóval először odamentem.
-Na már végeztél is, ugye, hogy nem volt olyan nehéz Ty?
-Nem igazából jót is tett, kicsit kitisztult a fejem.
-Ennek örülök, nos én előkészítettem neked a vendég szobát, nem tudom van e szükséged még valamire?-mire én csak megráztam a fejem.
-Akkor jó, az én szobám mellett van én is elmegyek lefürdök, de ha bármire szükséged van csak kopogj át nyugodtan, aludj jól Ty.
-Te is , Xaden. -miután elhaladt mellettem, én a szoba felé vettem az irányt. Az ágy egészen kellemes volt, úgyhogy nem kellett sok ahhoz, hogy konkrétan beájuljak a fáradtságtól.

Másnap magamtól ébredtem fel, a telefonom nem volt mellettem így még az órát sem tudtam megnézni, de mivel Xaden nem keltett úgy gondoltam, hogy még nincs munkaidő. Miután sikeresen kimásztam az ágyból, elakartam menni megmosni az arcom, de miközben a fürdőszobába tartottam észrevettem, hogy Xaden a konyhában főzőcskéz. Nem bírtam nem megállni, hogy megnézzem min is ügyködik. A tűzhelynél állt és ismét nem viselt pólót, mintha ez neki csak természetes lenne. Szerintem megérezhette, hogy bámulom mert pár perccel később hátranézett a válla felett.
-Ó, jó reggelt, kipihented magad?-intézte hozzám a kérdést, miután visszafordult a serpenyőhöz.
-Igen, egész jó éjszakám volt, bár most kicsit fáj a fejem, de hát azt még kibírom.
-Van a szobámban fájdalomcsillapító, ha szeretnéd, majd hozok neked, csak előbb reggelizz, meg ott van a kávé, ha jól emlékszem úgy egy liter tejjel iszod.
-Milyen figyelmes vagy.-nevettem el magam, bár igenis jól esett, hogy megjegyezte.
-Egyébként hány óra van?-kérdeztem hiszen ebben a lakásban sehol egy falióra a telefonom, pedig még mindig nem tudtam merre bóklászik.
-Már majdnem tíz.-mire konkrétan majdnem kiköptem a kávém, úgy két órája bent kellene lennünk, de Xaden itt sütöget.
-Úristen, akkor nekünk sietnünk kell.
-Nem kell, én vagyok a főnök te pedig az asszisztensem, senki nem fog számon kérni és amúgy is, már nekünk is kijár néha a pihi mindig mi vagyunk az utolsók az irodában.
-Ott van a telefonod, megállás nélkül rezeg szóval szerintem nézd meg ki hiányol ennyire.-mutatott a mikró mellé. A hirtelen jött gyomorgörcsöm a késés miatt még nem múlt el teljesen, de kicsit lenyugodtam azáltal, hogy Xaden ilyen nyugiban kezeli ezt az egészet. Miután feloldottam a telefont, kipattant a szemem, nemcsak Lori keresett, akinek elfelejtettem szólni, hogy nem alszom otthon, de meglepetésemre Marcus is. Sőt nem is egyszer, tizenkét nem fogadott hívásom volt tőle, illetve hagyott öt üzenetet, hogy mi történt, miért nem vagyok bent. Aztán pedig már az is érdekelte Xaden miért nincs bent, amire akaratlanul is vigyorra húzódott az ajkam.
-Na csak nem a szőke herceg aki hiányol?-lépett mögém Xaden.
-De igen ő is.-mire elkezdtem volna mindenkinek visszaírni, Xaden csak nemes egyszerűséggel kikapta a kezemből a készüléket.
-Na, add vissza.-néztem rá kissé bosszúsan.
-Majd megkapod, ha ettél.-biccentett a fejével az asztal felé ahol két tányér tojásos-baconos croissant volt.
-Ki vagy te az anyám?
-Nem, hálistennek. De a reggeli az fontos a szőke herceg pedig ha eddig várt ezután is tud majd, főleg rád.-nem tudtam eldönteni, hogy ezzel mire is akar célozni, de inkább csak leültem megenni a reggelit és meginni a kávémat. Közben nem igazán beszéltünk, csak annyit, hogy ő gyorsan felöltözik, aztán elmehetünk hozzám, hogy én is rendbe szedjem magam. Miután ő szokásosan felöltötte az öltönyét, el is indultunk hozzám.
-Tudod te nyerted meg a fogadást és mondtad, hogy már tudod mit szeretnél szóval ki vele.
-Milyen türelmetlen vagy.
-Nem csak minél hamarabb túl akarok esni rajta.
-Járj velem.....

Na sziasztok itt is lennék az újabb résszel, ami bár tudom elég későn érkezett, de az életem mostanában konkrétan 360 fokos fordulatot vett, szóval egy ideig az írást szüneteltetnem kellett, de mostmár igyekszem majd visszatérni. Remélem tetszeni fog nektek ez a rész. Köszönöm, ha elolvastad.

Puszi, Cseni<3