bábjátékos - sötét mesék

bombariadó

disztópikus, humoros-szatírikus, rövid írás

...

Sheep O. Slaveman visszatette a tejet a polcra. Utálta a bevásárlóközpontokat. Gyűlölte a neonlámpák haldokló pislákolását, a kórházakat idéző fehér csempepadlót, a nyüzsgő emberek néma, arctalan tengerét. Egy bevásárlókocsi orra ütközött a könyökének, melynek jeges hidege olyan érzést keltett benne, mintha egy mozgó koporsóhoz ért volna. Sheep oldalra nézett, egy idős asszony haladt el mellette, úgy könyökölt a kocsira, mintha a világ összes terhe a vállaira nehezedne. Halkan beszélt magában, Sheep odahajolt, hátha megérti, mit is mond. Abban reménykedett, hogy egyfajta bocsánatkérést hallhat majd a figyelmetlenségért, de ráébredt, hogy a hölgy összefüggéstelen zagyvaságot motyog a levegőbe, szó sincs itt semmiféle bocsánatkérésről.

– ...a helyen, ahol nem figyelnek a kamerák, a helyen, ahol nem figyelnek a kamerák...

Sheep megborzongott, felvette üres kosarát a földről, utána továbbment. Igyekezett nem foglalkozni a hölggyel, neki fontos feladata volt: tejet kellett vennie. Az előző doboz, amelyet az imént nézett, egy gwalddal drágult, de tudta, ő és családja már nem engedhetik meg maguknak. Mégis, égető szükségét érezte, hogy szerezzen legalább egy dobozzal. Nem, nem mehet el nélküle. Tüzetesen körülvizsgálta a polcokat, végre talált egy olyan tejet, amiben jóformán nem is voltak állati eredetű összetevők, csak mindenféle ismeretlen adalékanyagok, ám ez még mindig a megszokott áron volt kapható. Persze, régen egy ilyen doboz sokkal olcsóbb volt, mint a hagyományos, de változtak az idők. Sheep elindult a pénztár felé, amikor a hangszórókból megszólalt egy recsegő robothang:

– Tisztelt vásárlóink! Bombariadó van! Kérjük haladéktalanul menjenek a kasszákhoz.

Sheep megtorpant. A kasszákhoz? Nem menekülni kellene? Fülelt, fejét enyhén felfelé fordítva figyelt. Mögötte a nő megtorpant, olybá tűnt, mintha kővé dermedt volna.

– Tisztelt vásárlóink! A boltot lezártuk, ameddig nem fizetik ki kiválasztott termékeiket, nem távozhatnak. Munkatársainkat az imént evakuáltuk, csak a diákmunkásaink maradtak a kijáratnál.

Sheep megrázta a fejét. Ez egy badarság! Értem én, de... Visszafordult, a tejet visszarakta a polcra. Hirtelen felsípolt egy sziréna, miközben az emberek elkezdtek egyre tömöttebb sorokban – akárcsak egy hullámzó víztömeg –, haladni az önkiszolgáló kassza felé. Reflektorfény világított Sheep arcába, miközben szétnyílt a padló, és a frissen keletkezett résből egy robotkéz emelkedett elő.

– Kedves vásárlónk! Vegye a kezébe az ön által kiválasztott terméket, mert a rendszerünk által készített analízis szerint meg akarta venni. Amennyiben visszautasítja, számoljon a...

Sheep felkapta a tejet, és megiramodott a kassza felé. Szemével az idős hölgyet kereste, de sehol sem látta. Előtte egy öreg férfi éppen érméket helyezett az egyik kasszába, ám az kipotyogtatta őket magából. Az egyik diák reszketeg léptekkel a segítségére sietett.

– Kedves vásárlóink! Mivel a legújabb törvényrendelet szerint már bevezettük a gwald elektronikus úton történő utalását, ezért csak és kizárólag bankkártyás fizetést áll módunkban elfogadni.

Sheep felnézett, egyenest a kamerába, haragja kiült az arcára. Úgy nézett farkasszemet a mechanikus vasszörnyeteggel, mintha egy olyan párbajra készülne, amelyben egy fikarcnyi esélye is van a győzelemre. Előtte felüvöltött az öregúr, aki fizetni akart, nem volt neki bankkártyája. A többiek némán vártak, Sheep szívét pedig öklébe zárta egy jeges, emberi szem számára láthatatlan, démoni vasmarok.

Nekem sincs kártyám. De ami még rosszabb... belenéztem a kamerába. Látták a haragomat.

Egy bevásárlókocsi ütközött a derekának, Sheep pedig iszonyodva hátranézett. Az idős hölgy állt mögötte, szomorúan dőlt a kocsijára, miközben egyre csak azt makogta:

– ...a helyen, ahol nem figyelnek a kamerák, a helyen, ahol senki se lát...

Sheep O. Slaveman rohanni kezdett, mögötte pedig megint felharsant a sziréna:

– Kedves vásárlóink! Kérjük, kapják el a tolvajt! Aki elkapja, visszahelyezheti a kiválasztott terméket a polcra...