bábjátékos - sötét mesék

bombázás

disztópia, szatíra

...

Sheep O. Slaveman az erkélyen cigarettázott, amikor megszólalt a riadó. Testében szerteáradt a rettegés, félelme zsigerekig hatolt. Torkában összecsomósodott az iszonyat, fojtogató érzés lett úrrá rajta, hisztériás roham kerülgette. Letette a cigarettát, utána méltóságteljesen felállt. Kihúzta magát, legalább ennyit meg akart őrizni magának. Bement a nappaliba, útja során kínosan ügyelt a lépteire, egyik lábát a másik után tette, semmivel sem foglalkozott, csak azzal, hogy úrrá lehessen a saját testén. Amikor az ajtóhoz ért, üvölteni kezdtek a hangszórók:

– Légvédelmi riadó, légvédelmi riadó! Mindenkit kérünk, hogy haladéktalanul hagyja el az épületet, amelyben tartózkodik, mert az többé nem biztonságos. Amennyiben az utcán tartózkodna, hagyja el az utcát is, mert az sem biztonságos!

Sheep összerándult, lehajtotta a fejét, remegő kézzel illesztette kulcsát a zárba. Kinyitotta az ajtót, utána kilépett a lépcsőházba. Sietős léptekkel megindult a földszint felé, ám az utolsó lépcsőfokon megcsúszott, fenékre esett, lebucskázott a padlóra. Feltápászkodott, és rohanni kezdett, szinte elemi erővel vágta ki az utcára nyíló ajtót.

Odakint különös látvány fogadta. A szürke panelrengetegben emberek rohangáltak, egymást taposva, kilátástalanul kapkodva fejüket az ég felé. Sheep is felnézett, ám közben minden erejével arra törekedett, hogy uralkodjon reszkető testén. Nem akarta, hogy ő is egy legyen az városállam áldozatai közül. Tartást akart tanúsítani, nem akart a hömpölygő embertömeg része lenni. Még nem látta a repülőgépeket. Szétnézett, megbizonyosodott róla, hogy van egy másik embercsapat, akik rendezett sorban haladnak. Az ő fejükön jeladó villogott, amit az Eljárás során építettek bele az agyukba.

– Akinek jeladója van, adja át az irányítást! – harsogta a hangszóró – a jeladósok közül mindenki adja át az irányítást, így biztonságos helyre mehetnek. A többiek fussanak!

Sheep úgy gondolta, most az egyszer túljár az Állam eszén. Odament a jeladósokhoz, és besorolt közéjük. Az egyik férfi megragadta a vállát, a kutacsán vörösen villogott a jeladó, iszonyodva nézte Sheepet, szemei vizenyősnek tűntek, ő maga pedig végtelenül elveszettnek. Mozgása lomha, darabos volt, mintha nem is ember, csak egy élőholt lenne:

– Sajnálom – suttogta – átadtam az...

Lekevert egyet Sheepnek, aki kizuhant a sorból, elbotlott, alig bírt talpon maradni, fél térdre is rogyott. Sheep felnézett, még mindig ragaszkodott a tartásához.

– Átadtam – hörögte a férfi – átadtam...

Sheep felegyenesedett, minden haragját, reménytelenségét, bánatát és fájdalmát belesűrítette egyetlen ütésbe. A férfi szintén kizuhant a sorból, elterült a földön. Sheep nem próbálkozott meg azzal, hogy visszaáll közéjük, tudta, ez lehetetlen. Azonban legalább most az egyszer visszavágott az Államnak, ennyi már kijárt neki. Egyetlen ütés, semmi több, de legalább viszonozta azt az ütést. A jeladós alakok közül többen is felé fordultak, üres arcú élőholtak, akik prédát keresnek. Sheep elhátrált tőlük, nem maradhatott a közelükben.

Én nem fogok futni.

Meghallotta a zúgást, vadászgépek hasítottak végig az égen.

Lezuhant az első bomba. Nem robbant nagyot, csak két-három méteres körben szórta szét a rekeszeket, azt szaggatta darabokra, aki mellette állt, vagy akin landolt. Sheep bágyadtan figyelte, ahogyan a bombák hullani kezdenek, akár az eső. Házak ablakai törtek ki, emberek szakadtak széjjel.

Sheep felnézett. Az egyik bomba közvetlenül felé cikázott. Azonnal rohanni kezdett, úgy ahogyan csak tudott, a bomba becsapódott, a törmelék a hátába állt, ő maga pedig elvágódott a betonon. Felnézett az égre, a gépek már távolodtak. Megtapogatta sérülését, tudta jól, hogy nem súlyos, de orvoshoz kellene majd vele mennie.

Visszahanyatlott a porba. Vesztettem.

A gépek elmentek, Sheep felült, látta, hogy a jeladósok már tovatűntek, bizonyára behúzódtak az egyik épület titkos bunkerébe, ami itt volt az utcában. Egyedül az maradt hátra, akit Sheep kiütött, őt a törmelékek szétszaggatták. Sheep a szája elé kapta kezét, öklendezett egyet. A hangszórók megint üvölteni kezdtek:

– A próbának vége! Ismétlem, a próbának vége! Mindenki térjen vissza a napi teendőihez, aki pedig szeretne csatlakozni az Eljáráshoz, jelentkezzen a Központban!