Fotel

1 0 0
                                    

Rágyújtasz, 
vagyis most pont nem; soha nem szeretted, 
sőt, utáltad a szagát az olcsó dohánynak.

Vagyis ezt mondtad előttünk, hogy elítéled, 
majd kimentél, hogy háttal az ablaknak 
rágyújts.

De most csak ülsz. Öledben pihen a kezed. 
Néhány napsugár világítja meg a helyed, 
és mindenki hallja, hogy te elítéled, 
és elítéltél minden cigarettacsikket életedben.

De most csak ülsz, és talán nem épp ezen, 
de gondolkozol valamin. A társaság feszeng, 
és várják, hogy megszólalj, és talán nem épp ezen 
a mondaton, de mindenkinek jár valamin az esze.

Zsebedbe markolsz és előveszel 
egy fekete gyújtót az asztalra teszel.
És csak ülsz tovább, abban a régi, dohos 
foteledben, 
amiben háttal mindenkinek elítéltél mindent egész 
életedben,

ne haragudj meg, 
de én voltam az, aki a gyújtód 
csak úgy eltette.

És bárcsak úgy írhatnék verset, 
hogy te ülsz velem szemben; 

ugyanabban a dohos foteledben, 
mint ahogyan azt régen is tetted.

Nem szoktam még hozzá,
hogy nem vagyunk egy helyen.

2022

Katica testekWhere stories live. Discover now