Szemeid szemem előtt hevernek,
kezeid ráillenek kezemre,
és ajkaid úgy tapadnak lelkemre,
hogy átélném még ezerszer,
úgy is, hogy tudom, nem ismersz fel,
mert nincs helyed mellettem.
Játszhatunk a gondolattal, hogy nem
jelentünk egymásnak semmit sem.
Inkább hagyd összetörni azt,
ami összetörhet,
hiába, hogy nem érzed,
szilánkokba még ugyanúgy beleléphetsz.
Egy rozsdás szög, amit a gerendából kitépek,
egy gyönyörű váza, amit óvatlanságból lelökhetsz,
de ne törődj vele, majd én felszedem,
rosszabb dolgok is álltak már bele kezembe.
Sőt, benne hagyom, hogy fájjon, de kellemesen.
A szálkát, ha kitépem, vajon eléggé fáj majd,
hogy rád emlékezhessek?
Mert, ha nem, szilánkjaidon újra
végighempergek.
De te vagy minden, amire nap közben
nem figyelek,
te vagy a zaj azokban a csendes
percekben,
a túlzsúfolt éjszaka, mikor eszembe jut,
hogy veled lehettem.
Szégyellem, de akarom, hogy a szemed
engem keressen,
és félj, hogy majd szembejössz velem,
nehogy tekinteted találkozzon
véletlenül enyémmel.
Ne törődj vele,
hisz elkapom még előtted.
De minden apró neszben,
téged kereslek.
2024
ESTÁS LEYENDO
Katica testek
PoesíaKatica testek - Csépe Orsolya Ezek a versek a szerelem kétoldalát járják körbe, az elszakadathatlanságot, vágyakozást, fájdalmat de mégis a másikra való utaltságot. A két pólus egymásra feszülését túlmagyarázva. "Rengetegszer próbált írni. Rengeteg...
