Miután Daniel Ricciardo karriere véget ér a Formula 1-nél, nem tudja, mégis mihez kezdhetne az életében. Azonban, amikor hazatér Ausztráliába, egy váratlan hír fogadja. Szeretett nagyapja eltávozott, így Daniel akaratlanul is úgy érzi, hogy egyik vi...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
DANIEL
Valahogy Alessával sétálni a parton egy egészen más élmény, ami nagyon jó érzésekkel tölt el. Közben beszélgetünk, hülyéskedünk, rohangálunk a homokban, mint két tini. Bár az tény és való, hogy ezzel a lánnyal sokkal fiatalabbnak érzem magam, mintha újra a húszas éveimet élném át újra. Hiányoznak azok az idők... Nem mintha most olyan nagyon öreg lennék, hiszen a harmincas évek közepén járok, de valljuk be, hogy akkor még fiatal voltam, valamint Formula 1-es versenyző. Hiányzik a versenyzés. Max hiába mondta, hogy ne gondoljak rá sokat, ez lehetetlennek bizonyult számomra. Akkor gondolok kevesebbet rá, ha Ess velem van, ő leköti a figyelmem. Ő és a gyönyörű vonásai. Az egyszerű, de mégis nagyszerű ruhái, melyek vagy elrejtik vagy kiemelik női adottságait. A haja, melyet kienged a lejárt munka időszak után, és hullámosan omlik vállára. Istenem, annyira beletúrnék azok fahéj barna tincsek közé. De egyelőre még nem tehetem, türelmesnek kell lennem, meg kell óvnom a kialakulóban álló kapcsolatunkat.
Alessa előre szalad, majd hirtelen megfordul és mosolyogva kitárja a karjait, miközben felnéz az égre. A Nap kezd lemenni, ez pedig vöröses árnyalatba festi az eget, kiemelve ezzel Essa távoli körvonalait. Amikor odaérek hozzá, megállok előtte, ő pedig a szemembe néz, majd az óriási narancs korong felé, aztán vissza rám. Szép zöld szemei másmilyen árnyalatban is megcsillannak a fényviszonyok miatt, ettől pedig még jobban vonzani kezdenek. Így is megszállottja voltam már annak a gyönyörű szempárnak, most még eggyel több oka van annak, hogy ez nem véletlenül lett így.
A lány felvezeti a kezét a karomon, ezzel libabőrössé téve a területet, mire halványan elmosolyodik, és a szemével követni kezdi a keze mozdulatát. Végül a nyakam és az állam találkozásánál megáll, majd az hüvelykujjával megsimítja a borostát az arcomon. Én is veszem a bátorságot, és a derekára csúsztatom a kezem, aztán egy lassú mozdulattal közelebb húzom őt magamhoz. Ismét érzem az illatát, azt a csodálatos, kellemes illatot.
Alessa folytatja felfedező útját a testemen, még feljebb és közben hátrább vezeti a kezét, mígnem eléri hátul a tarkómon a hajamat és az közé vezeti vékony, hosszú és szép ujjait. Becsukom a szemem, miközben akaratlanul is piszkosabb gondolatok jutnak az eszembe, hogy a legszívesebben mit is tennék ezzel a hölgyeménnyel, valamint az ő részére is tudnék mondani pár dolgot... Csakhogy erre még gondolnom sem szabadna, mégis ahogy a hajamba túr... elég ennyit tennie és máris elterelődnek a gondolataim egy teljesen másik irányba. Ilyet még soha senki nem váltott ki belőlem.
Mire kinyitom a szemem, Essa arca sokkal közelebb kerül az enyémhez. Ajkaira téved a tekintetem, az állkapcsom megfeszül, ahogy próbálom magam visszafogni. Tudom, hogy ennek még nincs itt az ideje, szerintem ezt ő is érzi, de mégis olyan, mintha sietni akarna.
— Még nem állsz készen. Érzem a bizonytalanságodat — suttogom, miközben kezeim közé veszem arcát, majd a hüvelykujjammal egy függőleges mozdulattal végigsimítok ajkán. — Majd egy különleges pillanatkor.
