Miután Daniel Ricciardo karriere véget ér a Formula 1-nél, nem tudja, mégis mihez kezdhetne az életében. Azonban, amikor hazatér Ausztráliába, egy váratlan hír fogadja. Szeretett nagyapja eltávozott, így Daniel akaratlanul is úgy érzi, hogy egyik vi...
Oops! Bu görüntü içerik kurallarımıza uymuyor. Yayımlamaya devam etmek için görüntüyü kaldırmayı ya da başka bir görüntü yüklemeyi deneyin.
ALESSA
— Felháborítónak tartom, hogy nem is említetted, hogy te egy Forma 1-es pilótával randizgatsz. — Kora felháborodva csóválja a fejét a kanapén velem szemben ülve.
Miután Daniellel találkoztam, nem sokra rá áthívtam a barátnőmet, akivel a buli óta nem találkoztam és alig beszéltem. Muszáj vagyok valakinek beszélnem erről, mert különben szívtúldobogásban fogok meghalni. Szívtúldobogás? Van egyáltalán ilyen? Valószínűleg nincs, de már fogalmam sincs, hogy miket beszélek.
— Csak volt pilóta. Már nem az — rázom a fejemet, és belekortyolok a bögre teámba. — De engem nem érdekel, hogy most pilóta vagy sem, vagy mennyire híres. Jól érzem magam a társaságában.
— Ó, és még nem is néz ki rosszul. Sőt... Essa, te megnyerted magadnak a főnyereményt — bólogat elismerően Kora, miközben nagy beleéléssel pörgeti az internetet, Daniel Ricciardo után kutatva. — Oh, most látom, hány éves. — Felnéz rám, mire értetlenül megrázom a fejem. — Harmincöt.
— Tudom — felelem, és nem törődöm arckifejezéssel megvonom a vállam. — Azért nem értem, mi bajod vele.
— Hát, a jövő héten töltöd a huszonhetet. Az nyolc év. Mármint tudom, hogy a kor nem számít, de azért nyolc év nem kevés — húzza el a száját, majd lezárja a telefonját és leteszi maga mellé.
— Miért, az jobb, amikor huszonkét éves lányok egy hatvanas pasival vannak együtt? — vonom fel a szemöldökömet, mire a barátnőm megforgatja a szemét.
— Jó, de azok nyilván azért vannak olyan öreg pasassal, mert van pénz szarásig. — Egyből kimagyarázza magát, amikor felcsillan a szeme. — Mondjuk Danielnek is van...
— Nekem nem kell a pénze — vágom rá egyből, a fejemet rázva. — Annyi nekem is van, hogy megteremtsem magamnak azt, amire szükségem van. Ráadásul ezt a pénzt abból teremtem meg, amit szeretek is csinálni.
— Jól van, csak megemlítettem. Nem kell egyből leszedni a fejemet — emeli fel a feje mellé a kezeit a lány védekezően, majd az órára pillant. — Ó, basszus, nekem mennem kell, drágám. Kikísérsz? — Azzal feláll a kanapéról, én pedig bólintva ugyanígy teszek, majd Caesarral a nyomomban kikísérem a barátnőmet.
Miután Kora távozik, készítek magamnak egy gyors vacsorát, aztán meg egy jó pihentető fürdőt. Beleülök a kádba, a víz és habok pedig azonnal ellepik a testemet, miközben kényelmesen hátra dőlök. Engedem, hogy a langyos víz kiáztasson, mert most még az sem érdekel, ha a bőröm úgy fog kinézni, mint egy nyolcvanévesé. Csak aztán meghallom, hogy a telefonom piszkosan kezd csörögni, mire mindent átkozni kezdek, hogy most bezzeg mindenki tud keresni, eddig biztosan nem ért rá.
Amikor kiszállok a kádból, megtörölközöm és magamra húzom a pizsamát, visszamegyek a nappaliba, ahol otthagytam a telefonomat, hogy megnézzem, ki keresett. A szemeim elnyílnak, mikor meglátom a nem fogadott hívás mellett a nevet, és ezentúl magamat kezdem el átkozni, amiért szentségelni mertem az előbb. Szegény Daniel... azért is, amiért mindennek elhordtam a kádban — természetesen tudatlanul, hiszen fogalmam sem volt, hogy ma még keresni fog — és azért is, mert nem vettem fel neki a telefont. Remélem, ezért nem hiszi azt, hogy valami bajom van vele, hogy már fel sem veszem neki a telefont.
