Randi a hegyekben

4 - 2.

– Hé! – Anya a vállára ütött. – Mit gondolsz te?

A srác vigyorgott:

– Megmutassam? – és megillatozta a nyakát. Ám Anya ráparancsolt, hogy most már elég legyen! Elengedte. Viszont a vágy felébredt és nem akart visszaaludni. A srác már az ágy aromáját ízlelte...

* * *

Tehát Mangga felnyitotta a levelet. Josh levelét, amit előzőleg a könyvébe dobott.

„Kedves Mangga!

Nagyon hiányzol! Csinos arcocskád, cuki hangod, gyöngy szemeid. De nem ezek miatt írok most neked. Hanem csak mert kézzel írott levelet vársz. És igen, tudom, azt kívánod, hogy Mark írjon, de amíg ez megtörténik, szerető üdvözletemet repítem feléd. Szeretném látni bájos mosolyod és érezni halvány örömödet. Halvány, mert te más fiúról álmodozol.

Micsoda? Hogy nem vagy képes mosolyogni?

No, emlékezz csak az utolsó éjszakai partinkra a kertben! Egy új dalt tanultunk... El tudod énekelni?

„s ő a hegyekbe baktatott, / ahol csillagtánc zendült"

Úgy tűnt, nagyon tetszett ez a dal, vagy nem? Az az igazság, hogy ezt a nótát kizárólag neked írtam.!"

Mangga könnyekre fakadt. „...s a hold is csak hallgatott, / míg a lány perdült." Igen, megszerette azt az éneket. És igen, még sokáig énekelte a búcsú este után. Nem tudta biztosan, vajon Josh volt a szerző, de úgy érezte, igen. „Nekem?" Ó! Könnyek folyója! A fiatalság érzelmeinek változékonysága oly erőteljes! Josh, kíméletlen vagy! „Miért játszol a gitárodon, s ugyanakkor a szívemmel?"

„Szépséges Mangga!

Szeretnélek meghívni egy hosszú hétvégére a hegyekbe. Egy diáktábor lesz ott, s a vezetők megengedték, hogy elhozzalak, ha szeretnéd.

Ez a hétvége októberben esedékes. Ha együtt tehetnénk meg ezt a túrát, kérlek, ne felejtsd el, hogy az éjszakák a hegyekben hűvösek, különösen ősszel.

Várom válaszod – akár írásban, akár szóban, telefonon.

A legkedvesebb üdvözlettel az én kicsi hölgyemnek:

Josh."

...

* * *

...folytatódik...

☺

All right reserved! © Grembi MadiHun 2015

☺ ☺ ☺

Minden támogatást köszönök:

olvasást, szavazást (csillagocskák), követést!

☺