5 - Könny a régiekért

14 2 0
                                    

Egy újabb levél. Anya odaadta Mangga-nak, ahogy későn hazaért. Mérges volt, mert a tolakodó srác az esti osztályban megint meg akarta fogdosni, mégis igyekezett türelmes lenni a lányával. Mikor meglátta, hogy Mangga kisminkelte magát, elszakadt a cérna.

– Mit mondtam én neked?

Mangga nem értette.

– Mi a baj?

– Nem megmondtam neked, hogy 16 éves korodig nincs sminkelés?

– Épp csak kipróbáltam – motyogott Mangga.

– Hát ne próbáld ki!

– Otthon vagyunk, a zárt falak között, Anya.

– Nem érdekel!

– Anyu, tudom hogy nehéz az életed. Sokat dolgoztál, és...

– Neeeem!

– ...gondoltam...

– Elég!

Mangga elhalkulva fejezte be mondatát:

– ...csináltam vacsorát.

Ma egy kicsit nagylány akart lenni. A suliban a helyes srácok mosolyogtak rá, s ő megérezte, az idő, mikor érett nővé válik, immáron igen közel van. Tehát bevonult a fürdőbe, jó hosszú időre – ahogy Anya szokta –, és szolidan kidekorálta magát. Elképzelte, hogy egy kedves fiú udvarol neki, és élvezte ezt az édes érzést. Tudja, hogy Mark a múltja a gyerekkorából. De most... most ott áll a változás küszöbén... Vágyik egy jó barátra...

S ahogy örvendezett az elképzelt románcon, hirtelen vágyat érzett, hogy valami nagyszerűt alkosson. „Lepjük meg Anyát egy finom vacsorával!„ S egy ízletes salátát készített rizzsel, sőt még csirkét is sütött hozzá. A szerda Johny-Bondy leghosszabb napja, ezért Anya is bevállalt különórákat. És ez a nap a problémás fiataloké, úgyhogy Mangga gondolta, Anya kellően kimerült lesz a nehéz nap után.

Ám Mangga azt nem tudta, hogy a rézbőrű fiú komolyan akarja anyát. Ó, igen, majdnem láthatta a... Ó! De ez titok előtte.

Ő Pedronak szólítja. Mivel ezt utálja, Mangga viszont őt utálja, tehát egy nem kedvelt nevet akar használni. A Pedro egy általános spanyol név, és ő mexikói indián. Az az igazság, hogy egész helyes lenne, ha nem viselkedne olyan szemtelenül. És mi ez, hogy Anyánál bepróbálkozott? „Fúj! Gusztustalan!„

– Mi? – Anya a konyhánál állt. – Csináltál...? – máris restellte az ismétlődő veszekedést. – Ó, drágám... – fordult Mangga felé, aki viszont krokodilkönnyekkel rohant be a szobájába. Az érzelmi viharokban sínylődő lány jól becsapta az ajtót.

* * *


...folytatódik...

All right reserved! © Grembi MadiHun (2015)

☺ ☺ ☺

Minden támogatást köszönök:

olvasást, szavazást (csillagok), követést!

Randi a hegyekbenTempat cerita menjadi hidup. Temukan sekarang