Age is just a number - l.h.

3. fejezet

Reggel az ébresztőm kellemesnek nem nevezhető hangjára ébredtem. Ha jól számolom akkor kevesebb, mint négy órát aludtam. Ez a szám lehetett volna nagyobb is, akár a kétszerese, de valahogy nem jött álom a szememre. Így alvás helyett újra belevetettem magam a munkába, de leginkább a két hét múlva megrendezésre kerülő eseményen járt az agyam. Sajnálatos módon a nevét még nem sikerült kitalálnom, egyik felmerülő ötlettel sem voltam megelégedve. Kicsit hasonlítok ebben Ashtonra és a többi fiúra.

Ettől eltekintve a díszlettel kapcsolatban rengeteg fantasztikus elképzelésem támadt. Mindet papírra vetettem, még egy kisebb látványtervet is összehoztam, ezzel segítve Gerryt a munkájában. Sokszor hallottam már panaszkodni, hogy nincs is rá szükségem, mivel nélküle is boldogulok. Ez így igaz, de jóleső érzéssel tölt el az, hogy egy profi is segít és díjazza az ötleteimet. Bár koránt sem olyan jók mint az ő elvetemült, egyben fenomenális tervei.

De vissza a jelenbe. Jelenleg az irodámba ülök a SummerThing és Luke társaságában, ahol megbeszéljük a részleteket, illetve beszélnénk, ha nem akadékoskodnának a fiúk. Sokkal rosszabbak, mint a lányok, már lassan fél órája hallgatom a panaszkodásuk és a hisztijeiket. Mondanom se kell, hogy már igencsak elegem van belőle, de úgy látszik ezzel csak én vagyok én, mivel láthatóan az asszisztensem, Luke jól mulat rajtuk. Más esetben lehet, hogy én is mulatságosnak vélném a helyzetet, ha nem az én időmet rabolnák ezzel.

- Álljunk meg egy pillanatra! Mégis mi a probléma, mivel egy szót sem értek - sóhajtok fel frusztráltan, majd a veszekedő fiúkra nézek, magyarázatra várva. Készséggel állnak a rendelkezésemre, ugyanis egyszerre kezdenek el beszélni, különböző dolgokról, így nem meglepő, hogy egy szót sem értek a beszámolójukból.

- Egyszerre csak egy!

Egymásra néznek, majd egy bólintással megint egyszerre kezdenek el magyarázkodni és túlkiabálni a másikat. Megunva a szórakozásukat erőteljesen csapok az asztalra, ezzel felhívva a figyelmüket rám és a villámokat szóró szemeimre. Sajnálkozva néznek rám és egy halk bocsánatkéréssel foglalják el újból a helyieket. Türelmetlenül nézek rájuk, így egy kisebb mosoly kíséretében kezd el beszélni Calum.

- Nagyon örülünk a felkérésnek, igazán megtisztelő és nagyon hálásak vagyunk érte...

- De? - szakítom félbe a hálálkodást, amit leginkább időhúzásnak szánt, de sajnos fogytán van az időm és a türelmem is véges.

- Nincs semmilyen de! - hadarja gyorsan és feltűnően kerüli a tekintetem,  inkább a falat szemléli szüntelenül. Végül egy kisebb pillantást vet rám, meglátva a kérdő és egyben sürgető arckifejezésem újra bele kezd a mondókája. Jobban mondva nem ő, hanem a zenekar harmadik tagja, Michael.

- Nem akarunk csalódást okozni és mivel a banda nem teljes, így nem is vagyunk a legjobbak. Mint már egyszer említettünk szükségünk van egy újabb tagra.

- Én tudok segíteni, legalábbis azt hiszem - szólal meg Luke a nap folyamán jóformán először, így nem csoda, hogy minden szempár rászegeződik.

****

Másfél óra múlva már mindannyian a lakásom pincéjében tartózkodunk. Ugyanis kellett egy hely, ahol a srácok próbálhatnak és nem zavarnak senkit. Valamint ahol tudják tárolni a hangszereiket. Úgy döntöttem megfelelő hely lesz a pince, így pedig könnyen szemmel tarthatom őket, megbizonyosodva arról, hogy komolyan veszik a lehetőséget és, hogy próbálni fognak és nem fogják elhülyülni azt a kevés időt, ami még a rendezvényig hátra van.

Mint kiderült Luke tud gitározni, meglehetősen jól, valamint elképesztő hangja van. Minél többet tudok meg róla, annál csodálatosabbnak tartom.