Age is just a number - l.h.

4. fejezet

Teljesen kiment a fejemből a mai Jótékonysági Futball meccs, amire hivatalos vagyok. A rendezvényen rengeteg híresség vesz részt, ezzel támogatva a rossz sorsú gyermekeket, hogy megvalósíthassák az álmaikat. Minden résztvevő egy nagyobb összeggel segíti az eseményt, valamint a jegyek árából befolyó összeg is a segítségre szoruló gyermekek részére van.

Kivételesen nem egy profi csapat fog játszani egy másik nagy hírű csapat ellen, hanem mi, a meghívott hírességek. Ebből következik, hogy én is a pályára leszek a hivatott a mai nap folyamán. 

A legjobb része pedig az, hogy életemben eddig csak egyszer láttam Amerikai focit, így kicsit félve állok a dologhoz. Főleg miután sikeresen megnéztem egy rövid videót az egyik meccsről. Mondanom se kell, hogy elment a kedvem tőle, de mindent a jó cél érdekében, a gyerekekért. A tőlem telhető legjobban fogok teljesíteni.

- Azért hívattalak ide titeket, mert a segítségetekre van szükségem - nézek az előttem lévő fiúcsoportra komoly tekintettel.

Értetlen pillantásokkal illetnek engem és egymást is. Nem tudják mire vélni a helyzetet. Ugyanis idehívtam az újonnan megalakult 5 Seconds of Summert, Gerryt és pár férfi alkalmazottamat. Természetesen azért, hogy segítségemre legyenek az Amerikai focit illetően.

- Tudni akarok mindent az Amerikai Futballról!

Kicsit sikerült megdöbbentenem az összegyűlt kisebb tömeget. Ezt onnan veszem, hogy az előbbi értetlenkedés a tetőfokára hágott. Mint kiderült nem sokat tudnak erről a sportágról, inkább a hagyományos foci hívei. Csalódottan küldöm el őket, vagyis nem mindenkit, mivel öt személyt nem bocsátok el.

- Mégis miért érdekel? - kérdi meg Luke azt, amit mindenki tudni akar, aki a szobában tartózkodik. 

- A délutáni meccsre én is hivatalos vagyok - adok egy rövid és lényegre törő választ, majd a számítógép képernyőre tapadok, hogy minél többet megtudjak a fociról. Felesleges cselekedet, mivel egy szót sem értek az olvasottakból. Hiába is, sohasem rajongtam a sportért.

- Igen és? Nem vágom, hogy ehhez minek tudnod róla mindent - hallom meg újfent Luke hangját, de nem foglalkozom vele, inkább a szöveg megfejtésére fordítom a figyelmem.

- Csak nem akarsz valakinél felvágni a tudásoddal? Ki a szerencsés férfi? - vinnyog Michael, akárcsak egy tinédzser lány és felvont szemöldökkel könyököl az asztalomra onnan folytatva a bámulásom.

Abbahagyva az információszerzést pillantok rá egy cseppet sem szép arckifejezéssel. A szemem sarkából pedig akaratlanul is észreveszem Luke elsötétült szemeit és megmerevedett arcát. Mozdulatlanul áll és még csak az irányomba se néz, ökölbe szorult kezeit pedig maga mellé ejti.

Mitől lett ennyire frusztrált?

- Senki. Játékosként veszek részt.

Válaszomat hallva Luke kissé megnyugszik és egy pillantást is megejt felém, de észre véve, hogy figyelem a földet kezdi el kémlelni helyettem. 

- Micsoda? Te? - kiált fel döbbenten Ashton és megrökönyödve néz rám a többi fiúval együtt.

- Nem is említetted, hogy mész a jótékonysági mérkőzésre - szólal meg Gerry és helyet foglal az asztalom előtt elhelyezkedő székek egyikén. 

- Igen, őszintén szólva ki is ment a fejemből - nevetek fel, majd a kanapé felé intek a fejemmel, arra utalva, hogy helyezzék kényelembe magukat.

- Megvan, hogy segíthetnénk - áll fel Gerry és ránk néz, hogy folytathatja-e, mire mi egy bólintással felelünk. - Ha jól hiszem a szobában jelenlévők közül senki sem ért, ehhez a sportághoz - újabb bólintás, ezúttal csak a fiúktól -, ezért szükségünk lesz egy tapasztaltabb emberre, aki beavat a szabályokba és segít megérteni ezt a fajta focit, tehát szükségünk van Shane-re.