Age is just a number - l.h.

5. fejezet

Hihetetlen, még magam is alig hiszem el, de nyertünk. Leginkább nekem és Mary-nek köszönhetően, mivel mi szereztük a pontokat a csapatunknak. Nem is számítottam arra, hogy ennyire élvezni fogom, bár nem hiszem, hogy még egyszer bevállalnám, mivel így is volt pár földre terítés. Igaz, hogy nem engem tiportak el, hanem én másokat, de így is volt pár fájdalmas pillanatom.

- 34-7-re pedig nyert a Red Rebel Girls a London Golden Fox ellen! 

A közönség kitörő örömmel fogadta a győzelmünk hírét, de még nagyobb üdvrivalgás tört ki, amikor levettük a biztonságot nyújtó sisakokat. Fütyögések, tapsvihar és hangos ordibálás követte a tettünket. A nagy hangzavarban sikerült kivennem a rajongótáborom hangját, ami nevetést csalt ki belőlem. Még ilyen nagy tömegben is felismerem a hangjukat, bár ebben az is közrejátszott, hogy Ashton egy nagy megafonnal a kezében üvöltözött, amit előszeretettel csórtak el a többiek is egy üzenet erejéig. Meglehetősen viccesen festettek, főleg azért mert Gerry is ott ugrált, hogy megszerezhesse a kívánt tárgyat.

Miután levonultunk a pályáról és megejtettünk egy udvarias csevejt a csapattársaimmal az öltözőben, miközben leszenvedtük magunkról a védőruházatot, amiket később majd árverésre bocsátanak. Nehezen akartam megválni tőle, így eldöntöttem, hogy én leszek az aki megveszi, nem törődve az árával. Bár inkább az egyik alkalmazottamra hagyom a licitálást és a vásárlást. Ugyanis előre megbeszélt programom van a srácokkal, tehát esélytelen, hogy egyszerre két helyen is tartózkodjak.

- Egész jó voltál - biccent felém Shane, amikor közeledem feléjük, én csak egy bólintással felelek. Majd felé tartom az öklöm, mire ő felhúzott szemöldökkel vizslat, de végül összeérinti velem az öklét és bólint. Nem éppen a lehető legformálisabb megbocsátás és békülés, de tökéletesen megelégszünk ennyivel is. Biztos vagyok benne, hogy nem leszünk egyik napról a másikra a legjobb barátok, de szép lassan kialakul majd köztünk valamilyen kapcsolat. Nem szoktam ilyen könnyen beadni a derekam, de mindenkinek jár egy második esély tartja a mondás. Én csak Gerry miatt adtam meg neki, mivel ők legjobb haverok már gyerekkoruk óta, így elkerülhetetlen a találkozás. 

- El sem hiszem, hogy nyertünk - nevetek fel hitetlenül és a srácok megdöbbenésére egy kisebb örömtáncot járok. Csak a fejüket rázzák és próbálják visszatartani a nevetésüket. Sikerült jó hangulatot teremtenem, bár nem szándékoztam. Komoly tekintettel nézek rájuk és a mutatóujjamat felemelve figyelmeztetem őket, hogy ne merészeljenek nevetni rajtam. 

- Éhes vagyok. Menjünk kajálni, jólesne egy pizza - sóhajt fel végül Michael a hasát simogatva és indul meg minket meg se várva.

- Mi lenne ha hozzám mennénk. Néznénk egy filmet, rendelnénk valamit és innánk, természetesen alkoholt - veti fel az ötletét Gerry, mire heves bólogatásba kezdenek a fiúk, míg én beleegyezően sóhajtok és indulok meg a tömeg után.

- Hozom a piát - jelentkezik Calum és indul el a kocsija felé, gondolom bevásárolni.

- Intézem a kaját - viharzik el mellettünk Michael és siet Cal után, hogy egyszerre intézhessék el a bevásárlást.

- Nem tudják, hogy hol laksz - szólalok meg, miután elhajtanak. - Inkább menjünk hozzánk. Valaki küldene nekik egy üzenetet a változásról? - kérdezem, mire Ashton már értesíti is őket, majd rám kacsint, ami viszonozok. Luke mellettem láthatóan megfeszül és mérgesen néz rá a dobosunkra, aki ártatlan pillantással mosolyog rá és kettesben hagy minket.

- Szeretnék beszélni veled - szólal meg végül hosszas hallgatás után és a figyelmét nekem szenteli. - Tudod.. a csókról - krákogja, miután nem válaszolok neki.