Age is just a number - l.h.

1. fejezet

Imádom Los Angelest, örömmel jövök ide mindig, de jelenleg elegem van belőle, jobban mondva az itt tartózkodásból. Ugyanis egy megbeszélést tartunk az őszi kollekcióval kapcsolatban és senkinek sincs használható ötlete, ha pedig mégis előrukkolnak valamivel, az vagy volt már vagy annyira elcsépelt, hogy az már fáj. Semmi haszna nem volt a megbeszélésnek és már magam is bánok, hogy úgy döntöttem adok esélyt pár újoncnak az új kollekcióban való segítkezésben, de eddig csak hátráltattak a munkámban. Már fejben megvan a terv és ha ők nem állnak elő valamivel -amivel kezdeni is lehet valamit- akkor csak a ruhadarabok elkészítésében fognak részt venni. Pedig én tényleg segíteni akarok nekik a karrierjük beindításában, mivel úgy vélem igazán tehetséges emberekkel van dolgom, csak sajnos saját elképzelésük nincs a témával kapcsolatban, de amint adsz nekik egyet, olyan remek kreációval állnak elő, hogy azt bárki megirigyelné.

Elég is legyen belőlük és a felesleges konferenciából. Úgy döntök visszautazom Londonba még ma, a fáradtságom ellenére. Valamint úgyis lesz elég időm aludni az utazás ideje alatt, így nem leszek fáradt mire hazaérek és nyugodtan tölthetek egy kis időt a rég nem látott barátnőmmel, Gloriaval. Erről jut eszembe, jobb lesz ha küldök neki egy üzenetet, hogy ne érje meglepetésként az érkezésem. Ezzel az elhatározással veszem elő a telefonom, majd a névjegyzékben kezdem el keresni a nevét.

"Holnap érkezem Londonba. VB"

Küldöm el az üzenetet, utána pedig a táskám mélyére száműzöm a telefonom, majd leintve egy taxit indulok el a szálloda felé, hogy összepakoljam a cuccaim. Az út elég rövid volt, így a repülő indulása előtt még arra is van időm, hogy vegyek egy gyors fürdőt, azután pedig felvegyek egy kényelmes ruhát. Ami voltaképpen nem is olyan kényelmes, de gondolnom kell arra, hogy bármikor lefényképezhetnek és ha az öltözékem nem megfelelő arról a legtöbb magazin beszámol, így muszáj ehhez tartanom magam. Végülés egy "divatdiktátornak" mindig a lehető legjobban kell kinéznie.

Amint megbizonyosodtam arról, hogy mindent elpakoltam már indulok is, hogy nehogy lekéssem a gépet. Bár még lenne időm, de úgy vagyok vele, hogy inkább legyek ott valahol hamarabb, minthogy késsem, ezzel megvárakoztatva valakit, vagy lecsúszni egy fontos időpontról, jelen esetben egy repülőről.

***

Az út mint mindig most is ugyanolyan unalmasan telt, így nem csoda, hogy igen hamar elaludtam és csak akkor ébredtem fel, amikor már London felett jártunk. Jóleső érzés öntött el, amint megláttam a szerető városom, végre itthon vagyok, távol a munkától, mondhatni. Ugyanis a Blosbeville székhelye szintúgy itt található, Londonban. De szerencsére a héten már nincs semmi dolgom, így nyugodtan pihenhetek, ami már rám fér, ugyanis hónapok óta ez lesz az első alkalom, hogy nem kell semmit se csinálnom.

Lassan, de biztosan megérkezem a kis házamba, ami valójában nem is olyan kicsi, figyelembe véve azt, hogy egyedül élek. A ház mérete miatt pedig nem okozott problémát Gloriáék elszállásolása, sőt még így is maradt pár üresen álló szoba. Visszatérve a barátnőmre, már alig várom, hogy újra láthassam, hiszen 8 hónap elég hosszú idő és ennyi ideje nem láttuk egymást. Úgy hiszem van mit megbeszélnünk, de előttünk áll az egész nap, valamint pár nap még pluszba, mielőtt visszautaznának.

- Megjöttem - kiálltok fel, ezzel a vendégeim tudtára hozva a jelenlétem. Feltűnően nagy a csend, így arra a következtetésre jutok, hogy nem tartózkodik senki a házban, annak ellenére, hogy már délután 5 óra van.

Úgy döntök meglepem Gloriáékat egy vacsorával, hogy azzal se nekik kelljen foglalkozni, rögtön a hazaérkezésük után. Nem nagyon szoktam a konyhában tevékenykedni, mivel legtöbbször étteremben étkezem vagy gyors kaját rendelek, mivel a munkám mellett már nincs időm főzni. De amikor az időm engedi, örömmel veszem hasznát a konyhának, hogy fejleszthessem a főzőtudományom, ami igencsak jól halad, bár még közel sem tudok mindent.