7.

10.1K 422 35
                                    


Clarie dél körül mehetett el.Kissé másnaposan,de szerintem,majd túl fogja élni.A napom hátralévő része Harry és maffia mentesen telt,helyette olvastam,körmöt festettem és elmentem a masszázsára,ami meglehetősen ellazította az izmaimat.Olajos háttal,egy szál törölközőbe fáradtam ki a kis helységből.Mivel tudtam,ma nincsen itthon senki,magamon a macskámon és a személyzeten kívül senki bátran kilibbentem egy szál törölközőbe csavarva.Sassy a lépcső előtt állt és velem együtt szökdelt fel a lépcsőn.A fürdőszobámba érve ledobtam magamról a törölközőt és a tus alá álltam.Áztattam magam vagy fél órán keresztül,míg a bőröm össze nem szottyat akár egy öregembernek.

Belebújtam a legkényelmesebb öltözékembe és ismét lefáradtam.Utam a téli kertbe tartott.A kertészek,már hozták be a növényeket,de én nem zavartattam magam.Leültem a zongorámhoz és játszani kezdtem különféle classikus zongora műveket.

-Nadia.-szakítottak ismét félbe.Lehunytam a szemem majd az illető felé néztem.Az egyik személyzeti ember volt.

-Mr.Arms mondta ezt adjam át.-nyújtotta át a papírlapot.Kíváncsian vettem át és nyitottam ki.

„Kedves Nadia!

Elnézést a kellemetlenségért,de el kellett utaznom egy fontos ügyet elintézni.2 nap múlva jövök.Harry és Louis ott marad veled.A filmezést,majd bepótóljuk.

Szeretlek,apu."

Dühösen kettéhasítottam a lapot és elhajítottam,majd felrohantam az emeletre,de lábaim cserben hagytak még a lépcső előtt és sírva összerogytam.

-Mindig ez van.Mindig ezt csinálja.Nem törődik velem,sosem törődött velem.-üvöltöttem.Remegő testemet egy erős kar emelte fel.Legközelebb már csak a puha ágyat éreztem,amire letett.

-Nadia,kérlek nyugodj meg.-hallottam meg az ismerős rekedt hangot.Felnéztem a fiúra.

-Harry?Miért vagy itt?-szippogtam akár egy kis óvodás.

-Mert ...itt kell lennem.-ült le az ágyam szélére.

-Nem nem kell itt lenned és nem kéne így látnod engem.-ültem fel vele szembe.

Az ég reggel óta sötét volt és borús,de a göndör szeme még így is csillogott.Fagyos és merev volt az arca mint mindig.Ő nem az érzelmek embere.Dühösnek és gúnyosnak látom a legtöbbet.

Nem válaszolt,csak csöndbe ültünk és néztük egymást.

-Harry?-suttogtam.Néha még legurult pár könnycsepp az arcomról,de azt hiszem sikerült megnyugodnom.-Itt maradsz velem?-mondtam.Teljesen ellenkezett az előbbivel,amit mondtam,de én csak azt akartam üljön az ágyamnál amíg csak lehet.

-Miért csinálod ezt velem?-kérdezte és még mindig mozdulatlanul ült és nézett engem.-Mág csak ez a 2.napom,de te túl...túl sok vagy.Nem szabad Nadia.Én rossz vagyok.Te pedig túl ártatlan hozzám.

Néztem és próbáltam megemészteni szavait.Most ez egy gyenge elutasítás lenne?

-Sok vagyok?-kérdeztem ártatlanul és ő elfordult.A földet kezdte el vizslatni mintha valami érdekes lenne ott.

-Nem vagy rossz Harry.Te minden vagy csak nem rossz.-simítottam végig karján.

Rám nézett,de már nem azzal a tekintettel.Szemei sötétek voltak,kezei ökölbe szorultak.

-Francba Nadi,nem hallottad mit mondtam?-emelte fel hangját. Megijedtem. Még sosem volt számomra ilyen félelmetes.Ez nem Ő volt.-Miért akarsz rólam többet meg tudni?Elégedj meg azzal amit jelenleg tudsz.

DarkSide-h.s./befejezettWhere stories live. Discover now