DarkSide-h.s./befejezett

27.

"Csupa béke minden orom.Sóhajnyi szinte a lombokon a szél s megáll.A madár némán üli fészkét.Várj;a te békéd Sincs messze már."
Goethe
Vándor éji dala,Szabó Lőrinc fordítása.

Csepnyi ellenálás nem volt bennem.Az agykerekeim mozogtak és hol Harryn,hol apámon járt.Mièrt kellett őrizetlenül hagyni engem?
-Nézd!-szólalt meg Liam,hosszas csend után.
Fejemet nem fordítottam felé,csak néztem kifele az ablakon és a lehulló millió hópelyhek elmosodó alakját vizslattam.
-Nézz rám,ha hozzád beszélek!-rivallt rám.
Fújtattam egyet ès tettem,ahogy kèrt.
-Nem akartam,hogy így alakuljanak a dolgok köztünk!Ez a kötelességem,a munkám,át kell,hogy adjalak.
-Nagyszerű,most kicsit jobb lett a kedvem.-válaszoltam szarkasztikusan.
-Teszem amit kér,ha ellenálltál volna,vagy rosszabb dolgokhoz folyamodsz akár meg is sebesíthettelek volna.
-Kedves!Tényleg!

Beszélgetèsünk nem hatott rám nyugtatóként.Csalódtam.Magamba,Liamba,a fiúkba.Mindenki látott valami gyanúsat,de túlságosan hajszolt minket a Grogby elleni fellépés vágya.

-Mond!Hogyan tudtad ilyen pontosan végrehajtani és kitervelni ellenünk a dolgokat?!
-Megmondom őszintén véletlenül pottyantál az ölembe aznap a korcsolya pályán!-nevetett,majd leállította az autót.

Biztos vagyok benne,hogy Londont elhagytuk.Erdős területen voltunk,amit hó lepett.Ha nem lenne ilyen szörnyű a jelenlegi helyzetem még azt mondtam volna,hogy szép is amit látok.

-Hova hoztál?-kapcsolta ki az övét.Fegyverét felhúzta,majd felém hadonászva szólt,hogy szálljak ki.
"Oh,eszem ágába sincs neki ellenálást mutatni.Nem akarok rögtön egy gólyóval a válamba mutatkozni.Ki tudja milyen erőre lesz itt még szükség."
-Még egy picit sétálunk.-ragadott karon.
Befele haladtunk az erdőbe egy kis ösvényen.
-Bátor lány vagy meg kell,hogy mondjam!-duruzsolta fülembe és kitűrt egy tincset szememből.Elfogott az undor.Szembe köptem.
-Undorító ribanc!-csapott szájon.Égett az egész állkapcsom,a szám bizsergett.
Lecsordult egy könnycsepp és hagytam,hogy Liam cibáljon,mint egy rongybaba.

Nem mentünk olyan sokat és egy viszonylag nagy faházhoz értünk.Két emeletes,kissé rozoga.Bentről a lámpa fénye szűrődött ki.
Ha eddig nem féltem,hát most már kedztem.A pánik eluralkodott rajtam.Liam bekopogott az ajtón és egy hatalmas alak nyitotta ki.Oldalán fegyver lógott.Úgy éreztem soha nem fogok innét kiszabadulni élve.

-Megérkezett a hölgyemény!-csapta össze kezét,majd egy barátságtalan mosolyt eresztett felém.
Émelyegni kezdtem,és úgy éreztem ma még ki fogom üríteni a gyomrom tartalmát.

-Megjöttünk!-csiripelte Liam hangosan!Beléptünk egy kandallóval ellátott helységbe.A nappaliba.
-Végre!-lépett elő egy magas,cingár,fekete hajú,bajszos pasas.
Megrökönyödve néztem egy pillanatig.
-Mr.Grogby vagyok.-nyújtotta kezét.
-Maga lenne?-vontam fel szemöldököm.Hangom bátortalan volt,a vézna külseje mögött egy gyilkos bújkált,aki megölte anyámat.
-Én lennék,kincsem.-hahotázott,majd kezemért nyúlt,de én hisztérikusan elkaptam azt és futni kezdtem.Fogalmam sincs hova.Egy kemény mellkasba ütköztem.
-Hova,hova?!-kérdezett az előbb,minket beengedő alak.
Sírni kezdtem.Sikítozni.Ütöttem,vágtam a magas,izmos alakot,de az egy mozdulattal felkapott és vissza vitt Grogbyhoz.
-Az elszökésért bünti jár.-ciccegett.
Az alak ledobott a kanapéra,aminek a karfájába bevágtam a fejemet.
-Viselkedj Nadia!-mondta keményen Liam,majd elsétált.Homályosan láttam alakját,ahogy kisétál a helységből.
-Kapsz egy kis helyecskét a padláson.-lépett hozzám közelebb a férfi,majd egy üveg wiskyt töltött ki magának a mellettünk lévő,szekrényen álló üvegből.
Némán ültem és néha-néha megremegett a levegő vételem,ahogy szippogtam.
-Tán elvitte a cica a nyelved?-nevetett.
Fejemmel bólogattam egy nemleges választ.
-Hol vannak a barátaim?-kérdeztem.
-Arra a Tomlinson gyerekre gondolsz meg a kis göndör barátjára?
-Rájuk.
-Ők jót állnak.-nevetett ismét saját poénján.-Ígérem holnap láthatod őket,ugyan is a te feladatod lesz az egyiket szépen megölni!
Az eddig is remegő lélegzetem elállt,pupilláim kitágultak,mellkasomba tompa szúrás keletkezett.
-Kíváncsi vagy miért kell ezt tenned?-kérdezte halkan és leült mellém.
-Nem.-sírtam el magam ismét.-Nem!-üvöltöttem arcába,de ő pofon vágott.
-Kuss van,amíg én azt nem mondom,hogy kurvára megszólalhatsz!-üvöltött.
Ennél megalázóbban még soha nem viselkedett velem senki.A félelem és pánik rázta a testemet.A torkom kezdett fájni a sok sikítástól és kiabálástól.Arcom égett az ütésektől.Elhagytam magam.
-Kérdezem én.Ilyenkor hol van az apád?Hallottam,őrizetlenül hagyott a házban.Szerintem tudja,nagyon jól mekkora veszélyben vagy,csak már elege van belőled,ahogy nekem is.Itt siránkozol!Fogd fel apád nem szeret.-rántott vállat.-Az anyád pedig megérdemelte a halálát.
Befogtam fülemet és lábaimat kezemmel körül öleltem.Hallottam,ahogy az aljas féreg elhagyja a szobát.Nem mozdultam helyemről.

Nem igaz,hogy apám tudta,mi lesz.Nem voltam őrizetlenül.Leo a vendégszobába aludt,csak nem hallotta,hogy mi történik.Lehet ezzel csak magamat akartam nyugtatni,de tudom,hogy apám szeret és nem direkt hagyott ott karácsony előtt.Sosem tenne ilyet.Jó ember,ahogy tudom,hogy anyám is az volt és nem tehetnek róla,hogy Liam beleszeretett Mr.Grogby lányába.Nem tehet róla,hogy anyám az életével fizetett emiatt.
Viszont tisztázatlan.
Engem miért akar?
Lassan álomba merültem.Békés álomba,ahol nincs gond csak Harry és én.
***
Ahoi!
Köszönöm a két díjat amit kaptam!El sem hiszem,hogy már a megtekintès 14k felett van.Hihetetlen!
Véleményeiteket várom.Hogyan tetszett,mit vártok a történet végétől?Mi a véleményetek a történet elején található kis versről?