DarkSide-h.s./befejezett

13.

                 

Reggel Harry mellett keltem,majd reggelit készítettünk.Moria furcsán nézett ránk,míg Louis csak édesen nevetett egy-egy jelenetünkön.Az iskola elég unalamsan telt,hisz ezek már csak az utolsó napok a téli szünet előtt.Ismét megejtettem egy kis vásárlást Moriának és apának.A teljes lista kész volt.Harry és Louis nem volt otthon amit furcsállattam.Helyette édesapám jelenléte lepett meg.Hazaért.

-Szia Nadia.-ölelt meg.

-Apa,hiányoztál.

-Te is,kincsem.Nos,elraktad a karkötőt?

Kérdésére megfeszültem.

-Persze,ahogy mondtad.-bólogattam és a szemébe néztem.Kész hazudozó voltam,de apám sem volt különb.

-Remek,akkor most kérlek add oda.

-Miért olyan fontos?

-Csak...szülinapodra kaptad volna,de valami nem a terv szerint haladt.

-Milyen terv?-kérdezősködtem mikor nyílt a bejárati ajtó és belépett rajta Louis és Harry.

-Tom!-éljenzett Louis.-Mi járatban?

Apa felvonta a szemöldökét.

-Nadia , kérlek add oda.-nézett vissza rám és ezzel el is ment.

-Kérte a karkötőt?-lépett hozzám göndöröm.

Bólintottam.

-Nem kapja meg.-suttogta és ajkait enyémre tapasztotta.

-Khmmm...szerintem menjetek szobára.-legyintett le minket Louis.

-Menjünk...-fogtam kezét,Harry pedig kimeresztett szemekkel nézett rám.-...más miatt.-suttogtam.

Harry csalódottan jött utánam,nyomába Louis.

Szobámba érve kihúztam az éjjel szekrény fiókomat és a kis csillogó tárgyra néztem.Kivettem és Louis felé tartottam.

-Olyan helyre rakd,ahol biztos nem keresi.

-Nyeljem le?-fintorgott a fiú.

-Vicces vagy Tomlinson.-húztam össze szemeimet.

-Elviszem magamhoz,ott okés lesz.-rakta zsebre.

-Szerintem ez nem jó ötlet.-szólt bele a beszélgetésbe Harry,aki az ágyon terpeszkedett és a plafont nézte.

„Istenem annyira nyugodtan tűnik mostanában"

-Miért?-kérdezte Louis a fiút.

-Azért mert nagyon rejtegeti Nadia elől,tett valamit amiért Nadia anyját megölték és amiért Nadiát is meg akarják.Mindent megtenne,hogy megszerezze azt a kis szart.Bármilyen messze elmenne...-nézett élesen Louisra.

-Igaza van Harrynek.-tettem Loura a kezem.

-Ezért lesz nálam...nincs vita.Most pedig ha megbocsátotok dolgom van.-röppent ki a szobámból Louis.

-Harry?

Göndörke rám nézett és odébb csúszott az ágyon.Lefeküdtem mellém,de ő ezzel nem volt megelégedve ezért magához ölelt.

-Meg fognak ölni...-folytattam.

-Nem,ilyet soha nem fognak megtenni.

-Miért vagy ebben olyan biztos?

-Mert minden nap melletted leszek és óvni foglak.

-Harry...én nem érek ennyit.

-Hogy mondhatsz ilyet?-túrt hajába.Ez azt jelentette,hogy ideges.

-Miért akarsz te ennyire engem?-kérdeztem kíváncsian.

-Múltkor még az volt a baj,hogy miért nem most meg az,hogy miért?

„Oké Nadia feszegeted a határokat"

-Sajnálom.Én csak összezavarodtam és megijedtem .-ültem fel az ágyon.

Harry megfogta a csípőm és ő is ülő helyzetbe húzta fel magát.

-Tudod ezt a kérdést én tehetném fel neked...jogosan.Romlott vagyok kívül bellül.

-Nem Harry.-fordultam meg,hogy szemébe nézhessek.-Te csodálatos vagy.Bármit is tettél ,és tudom vannak dolgok amiket még mindig nem tudok...-mondtam halkan.-...de nekem valami furcsa oknál fogva szükségem van rád,érted?!Te megmutatsz nekem új dolgokat és bátrabbá teszel.

-Még mennyi mindent fogok.-csókolt meg.

Nedves ajkai rátapadtak enyémekre,nyelvével simogatott belűlről.Beleremegtem.A levegő izzott körülöttünk.Harry elborult velem együtt az ágyra,majd maga alá fordított.Hatalmas tenyereit pólóm alá csúsztatta és forró bőrömbe belevájta újjait.Megharaptam kissé alsó ajkát,mire ágyékát ellenem nyomta.Belenyögtem csókunkba,mire neki egy elégedett mosoly bukott ajkaira.

Természetesen ez a pillanat sem tartott sokáig.Szobám ajtaján kopogtattak.

-Nadia.-szólt rám a  mély hang.Kipattantam az ágyból és pólómat eligazgattam.-Apám az.-suttogtam.

Harry felállt,beletúrt hajába és az asztalomra támaszkodott.Kifújtam a levegőt mielőtt kinyitottam az ajtót.

-Szia apa.-belépett a szobámba és tekintete találkozott a fiúéval.

-Harry?Mit keresel a lányom szobájába?-feszült meg.

-Csak beszélgettünk.-húzta perverz mosolyra a száját.Ennyi elég is volt apámnak.

-Ezt később megbeszéljük.-maszírozta meg orr nyergét.-Inkább most add ide a karkötődet.Kapsz helyette újat.

-Nincs nálam.-sétáltam az ágyamhoz és az összegyűrt paplant simítgattam ki.Az emléktől megremegett a gyomrom.

-Mi az,hogy nincs azt mondtad elraktad.-akadt ki telejsen.

-Hazudtam.-Harry erre tett felém egy lépést,de mikor rá néztem,vissza ment a helyére.Tudom mit csinálok.-Elvesztettem.-túrtam bele a hajamba és sajnálkozóan leültem az ágyra.

-Mégjobb.-csapott rá apám a  combjára.-Hazudtál nekem és még el is veszted?Tudod mit.Nem fontos remélem már nincs a föld felszínén.-morogta az orra alatt.

-Csak tudnám miért olyan fontos.

-Harry kérlek menj ki.-nézett apám Harryre ő pedig rám.

Bólintottam egyet,ezzel biztosítva,hogy minden rendben lesz.

***
Vasárnap folyt.köv.
Köszönöm a 300 valamennyi csillagot és több mint 3k mektekintést.Na meg a kommenteket.Annyira jó,hogy ösztönöztök.Nem is gondoltam volna,hogy ez ilyen felemelő érzés.Mindig csak olvastam az írók hálálkodását és sosem értettem mi olyan nagy cucc ha szavaznak.Már értem.
Off.
Olvasta már valaki a Callie & Kayden és a véletlen c.kônyvet?Mert ha nem én nagyon ajánlom aki szereti az intenzív érzelmeket,a borús hangulatot és azt amikor fel áll a szőr az ember hátán.Nálam ez a könyv Top.
Aztán ott van még az Angelfall sorozat.Bukott angyalok,szerelem és brutális gyerek kínzás.Az amit akkor átéltem...felkötni a gatyát.
Oké ajánlásokat befejeztem.
Jó éjt!xx