DarkSide-h.s./befejezett

29.

Félelmetes gyorsasággal vezeti Liam az autót.Kezei görcsösen szorítják a kormányt.Félrehúzódik a kihalt úton és elővesz egy kendőt és egy üvegcsét.Felhúzom szemöldököm és mikor rájövök,mit is szeretne tenni azzal a kendővel,már is orromra és számra nyomja.Szemhéjaim lecsukódnak.

Kezem és lábam lóg a levegőben.Próbálom kinyitni szemeimet,de azok fájdalmasan lehúzódnak.Látásom homályos.
Valaki cipel engem egy nagy,hideg és koszos csarnokban.Nyöszöröfni kezdek,mikor leraknak egy székre.Még mindig nem tudok reagálni a külvilágra és testemet is csak nehezen tartom meg a széken.

-Mit tettetek vele ti férgek!?-ordít egy rég hallott ismerős hang.
Szemeimet a lehetségesnél jobban megeröltetem és az alakra koncentrálok.Lassan kiélesedik a hang tulajdonosa.
-Louis!-mondom erőtlenül és szívem megdobban.Könnyeim alapból folynak a savanyú,maró szagtól,ami az arcom bőrfelületén található,de most mégjobban,hogy meglátom a fiút.
Louis rám kapja tekintetét.Ki van kötözve egy székhez és orrából folyik a vér,haja kócos,ruhája koszos és szakadt.
Arcomhoz akarok nyúlnde,de kezeim lassúak és nehezek.
A szer amivel bekábítottak lassan múlik el.Borzalmas hányinger kerülget.Körül nézek és egy raktár épületet vélek felfedezni.Balra fehér zsákok helyezkednek el tonna számra,míg jobbra mezőgazdasági gépek.
Pár sötét öltözetű ember áll Louis körül és mellettem.Nyílik az ajtó és a fény ami kintről beszűrődik,vakító.
Egy magas ember sziulettje rajzolódik ki,aki maga után cibál valakit.Lába már nem mozdul,teste élettelen,de még nyöszörög.Becsúkják az ajtót,ami fémes zajjal ,visszhangozva bevágódik.
Harry és egy hatalmas kolosszus ember.Harry az akit vonszolnak.A pániktól megszólalni sem merek és csak remegek.
Mellénk érnek és a férfi lelöki a göndört a földre.Még sosem láttam ennyire kiszolgáltatottan és gyengén.
Felemeli fejét és zöld szemeivel rám néz.
-Nadia!-szólít kétségbe esetten.-Annyira sajnálom.-próbál felülni,de a fájdalomtól nem megy neki.Hasonlóan borzalmasan néz ki mint a társa,Louis.
-Harry.-csúszok le a székről és mellette landolok a földön.
Számat egyből övéire nyomom.Könnyem rácsöppen a bőrére,ami véresen folyik tovább,le egészen az álla vonaláig.
Tapsolnak.
-Milyen szépek a szerelmesek!Csak az a baj hánynom kell tőlük!-szól aljasan Mr.Grogby.
Mindenki csöndben figyel a raktár helységben egy-egy fegyverrel.
-Nekem meg magától.-jegyzi meg bátran Louis.
-Úgy látom ő még nem kapott eleget.-sétál el mellette és két alak közeledik Louis felé.Felsikkantok,mikor az egyik behúz neki.Hallom szinte,ahogy elreccsen az orra.
Louis felordít fájdalmába és még a kezeivel sem tud odakapni,mert le van kötözve.
Harry ülőhelyzetbe tornássza magát a segítségemmel.
-Kijutunk innét.-sóhajt Harry és nem tudom eldönteni,hogy most ez a mondata meggyőző ,reményteljes vagy szarkasztikus.
-Nem mentek ti innét sehonnét.Nadiának még van egy beteljesületlen parancsa és ha nem öli meg egyikőtöket ,akkor nekem kell megtenni.-kacag és kényelmesen leül az egyik székre.
-Miről beszél?-kérdi Harry értetlenül.
-Csak...-sírtam el magam.
-Mond el szépen nekik!-bíztat Mr.Grogby.
-Meg kell,hogy öljem, az...egy...egyikőtöket.-szipogom és erőtlenül Harry karjaiba omlok.
-Nem fogja megtenni.-mondja Louis orrhangon.
-De megfogja és a helyében téged választanálak.Rohadtul idegesítesz fiacskám.Te pedig...-néz Harryre.-úgy is meg fogsz halni.
-Szedd össze magad!-mondja lágyan Harry a fülembe.
-Szedjétek össze őket!-utasítja embereit Grogby.
Felemelnek Harry melől,de én próbálok ellenkezni.Harry ellöki az emberek karjait,de már nem erős hozzájuk képest.
Mindnyájunkat egy sötét helyre vezetnek.
-Ha nem is most,de eljön a te időd is Nadia!-zárnak be minket egy irodába.A hold haloványan világít be az aprócska ablakon.Az égboltot hamarosan beveszi az éj sötétsége.Holnap szenteste és én itt rohadok.
Mintha csak meghallotta volna Louis a gondolatomat bíztatóan megszólalt.
-Ne félj Nadia,otthon karácsonyozink mindannyian.-ült le az asztalra.
Harry hosszas idő után hozzám lép és ajkait azorosan préseli az enyéimre.
-Hiányoztál,ugye nem nyúltak hozzád?!-suttogta ajkaimra.Teste feszes volt.
-Egy két pofon.-rántottam vállat.-Szerencsére rosszabb nem volt.Bár kicsit éhes vagyok.
-Azok a balfaszok.Megöl...-vert a falba Harry.
Mintha a csókomtól újból erőre kapott volna.
-Én is éhes vagyok.-morgott Louis.
A falnak dőltem és lecsúsztam.Harry mellém ült a szőnyegezett padlóra és néztem,ahogy Louis a fiókokban matat.
-Mit csinálsz?-kérdezte sóhajtva a göndör.
-Kell itt valahol lennie...-merült bele a fiókos szekrénybe.-...ez az.-Húzott elő,diadalmasan egy csomag kekszet.Elénk lépett és lekuporodott ,mintha csak egy családi pikniken venne részt.
-Látom nem veszed a helyzetünket eléggé komolyan!-forgatta meg szemeit Harry.Louis elénk nyújtotta az élelmet,mi pedig vettünk belőle.Nem volt sok,de épp elég,hogy újból erőre kapjunk.
-Most meg szomjas vagyok.-emelte az ég felé kezeit.Harry karjaiba bújtam és méllyen beszívtam illatát.
Míg Louis kutakodott elmerültem Harry zöld szemeibe ,ahogy lenézett rám.
-Szeretlek.-suttogta.
Szívem megdobbant.Halkan mondta,de én tisztán értettem.
Ajkaimat lágyan az övéhez érintettem,de mielőtt megcsókoltam volna én is komondtam az amit érzek iránta.
-Mindennél jobban,Harry!
***
Sziasztok!
Eszméletlen mennyi komment és csillag áradat!Boldog vagyok,hogy ilyen sokan olvassátok és követitek az írkálásomat.
Hallotátok már Adele új számát a Hello-t?Ha nem akkor itt az idelye,mert valami fantasztikus és teljesen bele vagyok szerelmesedve...Harryn kívül.

Köszönök mindent!xx