SEX AND SHOUT - BEATLES FANFICTION

Harmadik fejezet

UNFORGETABLE DREAM

Saden sosem volt olyan, aki megjegyezte volna az álmait, de azt az egyet, amit ezen az éjszakán látott a szemei előtt sosem tudta többé elfelejteni. Ugyan csak pár foszlány maradt meg az emlékezetében, de azokból a felvillanó képekből mindig eszébe jut minden.

A Paul tüdejéből szivárgó cigaretta füst, John önfeledt nevetése, Adel szuszogása, és Herr Berger arca, ahogy szívszaggató tekintettel szemléli az egészet. Egy kósza álom volt csupán, de mégis elszomorította.

Annak ellenére, hogy ő aludt el a legkésőbb, ő is ébredt a legkorábban. Dél körül lehetett, és a szobában még mindenki mélyen aludt.

Saden felkelt, és megfontolt mozdulatokkal kikotort a szekrényből egy türkiz, pöttyös ruhát, amiről egyből látszott, hogy Adel szerzeménye. A pultos jobban szerette az egyszerű, visszafogott darabokat, bár a munkáját tekintve nem öltözködhetett egy szimpla iskolásként. A tegnapi a ritka alkalmak egyike volt, amikor szoknyát húzott magára.

Miután felöltözött, rendbe téve magát, a konyhába ment, hogy felmérje 'kínálatot'. A hűtőszekrény persze kongott az ürességtől, tekintve, hogy Herr Berger az utazásai alkalmával Adelra hagyta a háztartást. Ő pedig, nem arról volt híres, hogy különösebben foglalkozott volna vele.

Mostohanővére néha azon is csodálkozott, hogy nem rabolták még ki az egész házat, amikor az ezer alkalom egyikekor nyitva hagyta az ajtót.

Halkan belopózott ismét a kis szobába, és Royt kezdte szólítani.

"Gyere pajtás! Te sem akarsz egésznap feküdni, ugye?" – suttogta, de a bobtail ragaszkodott Paul öleléséhez. Sadennek nem maradt más választása, egy száraz kenyérdarabbal csalogatta ki a hátsóudvarra. A déli napsugarak bejárták egész Hamburgot, és így már a házat is felismerhetően lehetett látni. A kissé fakó, bordó falakat, a kopott, mályva dombornyomatokat, nem is beszélve a kertben álló csörgőfáról. Ősz közepe volt, így a virágok már lassacskán mind lehullottak róla, de még így is fel lehetett idézni az emlékét annak, amikor a két lányka közösen megmássza a növényt.

Azok az évek már rég elmúltak, de az akkor mosolyt okozó érzelmek a mai napig megmaradtak.

Saden lassan visszasétált a konyhába, de még mindig az udvar felé fordult, elveszve az emlékek sokaságában.

A semmiből azonban, egy ismeretlen kezet érzett a derekán, és ajkakat a nyakán. Tudta, hogy John az, hiszen nem járta át, a tömény cigaretta szag.

"Még bőven van időnk egy gyors menetre hercegnőm, amíg a többiek alszanak" – súgta, miközben hátulról átkarolta a lányt, akit kivételesen cseppet sem feszéjezett a dolog.

"Jó reggelt!" – válaszolt egyenes hangon.

"Ó, kérlek, ne legyél ennyire rideg hozzám!" – morcoskodott a ritmusgitáros. – "Hamar lerendezhetjük, főleg, ha még mindig nincs rajtad bugyi" – vigyorodott el, mire Saden kibújt a kezei közül. - "De sokáig is csinálhatjuk, ha úgy akarod" – folytatta, mintha csak egy színjátékot játszott volna.

"John, korán van még ehhez" – nézett rá komolyan.

"A szexhez sosincs korán." – válaszolta a bőrkabátos, erre a lány közel hajolt hozzá, hogy az orruk kis híján összeérjen. – "Adj egy csókot!" – súgta a beatle.

"Nem lehet..." – sóhajtott a szépség. – "A végén még itt teremne Herr Koschmider, és a féltő apa szerepében ellátná a bajod" – mondta, mire Johnból kifakadt a nevetés, ahogy elképzelte a mackó alakú férfit.