SEX AND SHOUT - BEATLES FANFICTION

Nyolcadik fejezet

Saden azon kapta magát, hogy a srác már a vállairól le is hámozta a ruhát. Ez így nem történhetett meg. Meg kellett állítania. Ez így csak zagyvaság. Mégis, mi a frász folyik itt?

"Jo-john!" - próbált volna valamit kinyögni, de a teste már régóta teljesen elgyengült. - "John!" - próbálkozott újra, de ebből is csak valami apró dünnyögést lehetett hallani, a srác mégis észrevette. Nem válaszolt rá semmit, csak a lány nyakát kezdte csókolni.

A szőkeségnek hatalmas erőt kellett venni magán ahhoz, hogy kimondja a mondatot. Ez volt az egyetlen lehetőség rá, hogy megmeneküljön a gitáros forró szorításából. Egy halvány remény volt az alagút végén, ami csak gyengéden pislákolt.

"Én szűz vagyok." - Ezelőtt még soha, senkinek nem mondta ezt. A liverpooli rögtön megtorpant, és lemerevedett, majd hirtelen elfordult a lánytól annyit mondva, hogy:

"Ahhj, elég szüzességet vettem már ugyanígy el, a tiédet nem így fogom."

Bruno Koscmidernek volt egy Hamburgban elhíresült mondása, miszerint az, ami egy arany rolexhez fűződik. Még ötvenben, meglátott egy Gisell névre keresztelt órát, az egyik zálogház kirakatában, de nem volt elég pénze rá. Annyira megtetszett neki, hogy mindenkinek elmondta, ezért már az egész negyed azt mondogatta, hogy Bruno élhetetlen az ő Giselle nélkül. Aztán négy évre rá megvette, az addigi óráját is beszámítva, de Gisell nem járt. Ezért persze mindenki kiröhögte, de ő már csak lázadásból, azóta is hordja, már csak a híres mondat miatt is. ,,Amit nem kaphatsz meg, annyira kell, hogy már nem érdekel az, ami megvan."

Ezzel a mondattal együtt, Saden is hirtelen másképp nézett Johnra, aki már ki is viharzott az ajtón. Bár még mindig ugyanúgy a tulajdona volt. Viszont így, hogy a pillanat véget ért szembe kellett nézni azzal, ami kint várta. Paul. Mégis hogyan tudná neki ezt elmondani? "Bocs idióta, de mostantól egy másik, hozzád hasonló gitároshoz tartozom." - gondolta el az abszurd beszélgetést.

A reménytelenség annyira beborított mindent, pedig még csak ő tudta, hogy mi is történt. Birtokba vették.

"Nem Saden! Nincs idő sajnálkozásra! Adel is megmondta, hogy ezt akartad magadnak, akkor örülj neki!" - feleslegesen mondta ezeket a szavakat, nem jelentettek semmit. Akármennyire is tudta, hogy ilyen jövőt szánt magának, attól még ugyanúgy fájt. Igen, érezte a kín minden jelét magán. A gyomra görcsben állt, a szíve majd meghasadt, és még a feje is sípolt a fájdalomtól. Ez mégsem volt indok arra, hogy feladja. Bár, most mégis miért tudna küzdeni? Paulért? Minek, ha úgysem lehetnek együtt többé. A szabadságért felesleges. Hiába mondana ellent, az apja úgyis hatalmasabb nála. Már csak egyetlen dolog maradt meg neki, a kötelességtudat. Ezt egész életében a magáénak mondhatta. Mindig megtette azt, ami a kötelessége volt. A családját, Adelt, és az apját szolgálta egész életében. - "Ha már másra nem vagyok jó, legalább nekik ne okozzak csalódást." - Igen, ez a cél. Igenis van miért küzdenie, mindig van. Ez esetben ez a két, általa legjobban szeretett, ember boldogsága. Mégis, kimaradt valaki. Pault is szereti, de neki nem tud semmit adni. Érte már nem tud semmit tenni, csak Johnért.

Ha Saden rá gondol, nem tölti el a gyűlölet, pedig az lenne a logikus. Még nem tudja miért, de nem utálja. Inkább csak meglepte a döntése. Sosem gondolt úgy a srácra, mint valakire, akinek tetszik. Inkább csak egy kivételesen vicces gitáros volt a tömegből, aki kedves is volt hozzá. "Tényleg nagyon naiv vagyok." Honnan is tudhatta volna? John soha nem fejezte ki az érzelmeit. Semmit sem mondott ki komolyan. Talán ezért sem tud rá Saden haragudni. Ráadásul még nem is erőltetett még semmit túlzottan, pedig ilyenkor az ember azt várja. A lány úgy érezte, soha sem fogja tudni igazán megérteni Johnt. Az a hátul bujkáló érzés viszont, megmutatta a jelenlétét. Saden nem szerelmes Johnba. Ez a tény valószínűleg romba döntötte mindkettejük boldog életre törő terveit. Végül is, ha valaki belegondol, csak annyi történt, hogy eltiltották Paultól. Ő ezt próbálta megtenni a saját érzelmeinek elfojtásával, egészen idáig. Pont, amikor már teljesen beleszeretett.