Testcsere :: l.h. & a.i.

5. rész

✮ LYNN CARTERET ✮

Az utóbbi időben nem voltam olyannyira boldog, mint ma, talán hónapok óta nem mosolyogtam igazán. Csak ma délután a Drei egyik ütött-kopott heverőjén, mikor Chioma elárulta Ahston legféltettebb titkát; mégpedig azt, hogy nem plátói szerelemről van szó, hisz ő is viszonozza az érzéseimet. Álmomban sem gondoltam volna, hogy jobban kedvel, mint egy barátot. Legszívesebben a lábai elé vetném magam, nem törődve a büszkeségemmel szerelmet vallanék neki. De nem teszem, hisz hülyén venné ki magát, hogy Chiomaként vallanék szerelmet Lynn nevében. Az érzéseimet se mutathatom ki, mivel akkor úgy tűnne, hogy a szőkeség esett rabul a göndör félisten csábításának. Ridegen kell bánnom vele, pont úgy, ahogy a barátnőm tenné, ahogy én tenném Luke-kal. Nehéz lesz, mivel ha a közelében vagyok már olvadozom, de háttérbe kell szorítanom a személyes érzéseimet a nagyobb cél érdekében. Vissza kell szereznem az életemet!

Kettőnk közül sajnos nem én vagyok az ész, így Chioma-ra kell hagyatkoznom ez ügyben. Ismerve őt valószínűleg most is a megoldáson töri a fejét. Lehet, hogy vele kellett volna maradnom és asszisztálni neki, de tudom, hogy csak az agyára mennék a folytonos nyavalygásommal. Az iskolában is inkább megcsinálta egyedül a páros feladatokat, tudva, hogy én úgysem lennék a hasznára. Sohasem voltam szorgalmas, csak a szerencsének köszönhetem, hogy végül sikeresen elvégeztem az iskolát, bár nem éppen a legjobb eredményekkel.

- Mit csinálsz ma? - szegez nekem rögtön egy kérdést Ashton, miután hazaért a stúdióból és a válaszomra várva néz rám. Meglepetésemben felvonom a szemöldököm és erősen gondolkozom azon, hogy van-e mára programom.

- Péntek van? Akkor csajos este - rántom meg a vállam és folytatom a tv szuggerálását. - Ma Chantal-nál gyűlünk össze filmezni, asszem' - teszem hozzá miután észreveszem, hogy továbbra is engem néz, ösztönözve a folytatásra.

- Oké, csak azért kérdeztem, hogy nem baj-e ha átjönnek a fiú - szólal meg végül, de meg se várja a válaszom, hanem távozik azzal a szándékkal, hogy értesítse a srácokat a ma esti programról.

Tudván, hogy nem fogunk távozni a Hood rezidenciáról este, úgy döntök ideje bepakolnom az estére. Jobban belegondolva alig kell vinnem valamit, hisz mindenkinél van ott a ruháimból egy-két darab, a szeleburdiságom miatt. Bár valószínűleg Chioma-nak nincs, így jobb ha minden fontos dolgot egy kisebb utazótáskába gyömöszölök. Nem szeretek hajtogatni, de a látszat kedvéért az lenne a legjobb ha mégis rendesen pakolnám el a dolgaim, ámbár a lustaságom miatt ez nem fog bekövetkezni.

- Mit szeretnél enni? - kiállt be Ashton, mire kíváncsian dugom ki a fejem és lassan a konyhába battyogok, ahol Ashton látványa fogad, aki felkészült a főzésre. Nevethetnékem támad, mikor észreveszem a szerelését, de csillapítva magam csak egy halk kuncogást engedek szabadjára. Hatalmas szakácssapkát visel, ami olyan nagy, hogy jóformán elveszik benne, valamint mintás kötényt, melyen egy aranyos cica képe díszeleg, ahogy minden erejével egy fa ágába csimpaszkodik.

- Lepj meg - nevetek, majd gyorsan felpattanok az asztal előtt álló székre, hogy onnan lehessek tanúja a nagy főzőműsornak. Őszintén szólva fogalmam sincs arról, hogy tud-e főzni, de így ránézésre nagyon úgy tűnik, hogy nem, még a saját konyhájában se ismeri ki magát, így arra a következtetésre enged juttatni, hogy nem sűrűn fordul elő ebben a helyiségben.

- Igenis, asszonyom - tiszteleg és hozzá is lát a "főzéshez".

Na igen, igazam volt, nem tévedtem, hisz még egy egyszerű rántottát se tud elkészíteni egyedül. Először is a tojást se tudta felverni, a rántotta csaknem egynegyedét a tojáshéja tette ki. Íze sem volt, hisz a sóról úgy megfelejtkezett, ahogy illik. A tojás pedig annyira leragadt a sütőben, hogy ki kell dobni, mivel már semmi hasznát nem veszi az ember, mert az istenért se akar lejönni az odaragadt ételmaradék. Bár nem nevezném ételnek azt, amit alkotott, még egy óvodás is jobban főz, mint ő. Az lenne a legjobb, ha eltiltanák a konyhától, még inkább a főzéstől, sütéstől és csak messzi szemlélő lenne. Azon se csodálkoztam volna, ha megjelent volna a tűzoltóság, hisz majdhogynem felgyújtotta az egész konyhát és az égett szag még most fél óra távlatból is úgy érződik, mintha még most is égne valami.