Testcsere :: l.h. & a.i.

8. rész

✮ CHIOMA L'ILE ✮

Kevesebb, mint fél óra múlva már a társaság nagyja azt se tudja hol van, a bevitt italmennyiségnek köszönhetően. Természetesen kivételt képez a házigazda, aki terhesség lévén nem fogyaszthat alkoholt, valamint vele egyetemben én is. Bár azt nem mondanám, hogy megvetettem az este folyamán a bódító erejű italt, hisz segédkeztem annak elpusztításában, de szerencsére engem nem ütött olyannyira ki, mint a többieket. Lynn az asztal alatt vihog, mint egy elvetemült, míg Sarah elfoglalva a kanapét durmol és álmában értelmetlen dolgokat motyog. Ruthie pedig az alkohol hatására egész tűrhetően viselkedik, sőt már-már jó fejnek is lehet titulálni. Ez igen csak váratlan fordulat, de senkinek sincs problémája ezzel kapcsolatban. Még arra is esélyt látok, hogy hamarosan sikerül végérvényesen beilleszkednie a mi kis csapatunkba. Azt hiszem Mikey el lesz ragadtatva, ha ezt meghallja.

- Gyere ide, kutyus! Gyere a mamihoz! - motyogja alig hallhatóan Sarah, miközben Lynnt a nyakánál fogva húzza egyre közelebb magához. Az áldozat hamar leküzdi a döbbenetét és hangos visításba kezd. A többiekkel csak értetlen tekintettel nézünk az előttünk kibontakozott jelenetet, majd ahogy egymásra nézünk belőlünk is kirobban a nevetés.

- Szedjétek le rólam! Úgy nyáladzik, mint egy disznó - törli le az arcát beborító nyálréteget és segítségért esedező tekintettel mered ránk Lynn. Ruthie kap először észbe, rögtön ott terem a kanapénál és gyengéden lefejti a lány nyakáról a szorító kezemet, ezzel kiszabadítva a szőke lobonccal rendelkező lányt.

Lynn megkönnyebbült sóhajt hallat és gyorsan eliszkol az alvó lány közeléből, aki a megmentő Ruthiet tekinti az újabb áldozatának. Vöröske könnyedén hárítja Sarah támadásait és nevetve kerüli meg őt, csatlakozva a mi kis társaságunkhoz.

- Szerintem hagyjuk magára - szólal meg végül Chantal és fejével az emelet felé int, mi pedig szorgalmasan, libasorban a lehető leghalkabban osonunk fel az emeleti vendégszobába.

- Mi újság a kicsivel? - pillantok Chantal növekvő pocakjára és őszinte mosollyal ajándékozom meg. - Tudjátok már mi lesz a neve?

- Már ötletelünk egy ideje Calum-mal, de eddig még semmi - rázza a fejét a kismama, de végül más vizekre tereli a témát. - Veletek mi a helyzet? Mikor várható az esküvő? - kérdi és szívből jövő kacagása betölti az egész terét.

Lynnel együtt elfoszlatjuk az esküvővel kapcsolatos álmait. Mindketten határozottan kijelentjük, hogy nincsenek ilyen terveink a jövőre nézve. Nem fejtettük ki részletesen a miértjét, bár nem is kellett, amiért úgy hiszem mindketten hálásak vagyunk.

- Michael megkérte a kezem - nyögi ki hirtelen Ruthie, mire mindenki szájtátva néz rá. A döbbenettől egy szót sem tudok kiejteni a számom, ahogy a többiek sem. - Pár nappal ezelőtt - szólal meg végül Vöröske látva a döbbenetünket. - Nagyon aranyos volt, látszott rajta, hogy mennyire izgul. Egy romantikus vacsorát tervezett számunkra. Ő főzött, mégpedig a kedvencemet készítette el, bár borzalmas volt, de értékeltem az igyekezetét. Michael nem egy konyhatündér, inkább maradjon a zenélésnél - nevet fel, mire önkéntelenül is mosolyra húzom a szám és érdeklődve hallgatom tovább. - A vacsora után térdelt le és kérte meg a kezem, de annyira izgult, hogy elfelejtette az előre begyakorolt szöveget és a hangja is remegett, idegességében a gyűrűt is elejtette - kuncog fel és láthatólag elpirul.

- Ez de édes! - vinnyogja Lynn és nevetni kezd, ahogy elképzeli az előbb elmesélt jelenetet.

- Sok boldogságot!- szólalunk meg szinte szinkronban Chantal-lal és Ruthie-ra nézünk, aki boldogan néz ránk. Valószínűleg örül neki, hogy ilyen jól fogadtunk a hírt.