Testcsere :: l.h. & a.i.

4. rész

✮ CHIOMA L'ILE ✮

A mai nap egy katasztrófa, legalábbis számomra mindenképp. A legrosszabb rémálmaimban se gondoltam volna, hogy ez valaha is megtörténhet. Ilyen nincs, csak a filmekben, de a valóságban semmiképp. Soha életemben nem hallottam még olyanról, hogy valaki más testében tért volna magához. Velem ez történt. Reggel Lynnként ébredtem, a nagy szerelemem Luke mellett, a közös otthonukban. Azt mondhatom, hogy nem volt zökkenőmentes a reggel, hisz miért is lett volna az?

Miután elért a tudatomig, hogy ki mellett fekszem is épp, meglepődöttségemben egy sikkantást engedtem szabadjára, ezzel felébresztve a békésen szunnyadó fiút. Álmos szemeivel ijedten kémlelte körbe a szobát, valami szokatlan után, majd immár kérdő tekintettel fordult felém. Zavaromban az ajkamat kezdtem el rágcsálni, az arcom pedig inkább hasonlított egy jól megérett paradicsomra, mintsem egy fiatal lány arcára.

- Rosszat álmodtam - találok ki gyorsan egy valamelyest elfogadható választ és egy semmitmondó vállrándítással kísérem mindezt, valamint kínos mosollyal próbálom meggyőzni az igazamról.

Hihetőnek bizonyult a válaszom, ugyanis nem firtatta tovább, csak egy szimpla bólintással adta tudtomra, hogy megértette. Vagy csak túl fáradt volt ahhoz, hogy ilyen butaságok miatt törje a fejét. Valószínűleg az utóbbi a helyes megfejtés, mivel amilyen hamar felriadt, olyan hamar talált vissza az álmok mezejére. Sohasem értettem, hogy a fiúk, hogyan képesek arra, hogy akár átaludják az egész napot. Tény, hogy néha nekem is jól esne, de amikor elhatározom magam, akkor pár óránál tovább nem megy, akármennyire is erőlködöm. Ellenben Lynn egy igazi hétalvó, akárcsak Ashton. Jobban belegondolva ők olyanok, mint két tojás és tökéletesen összepasszolnak, ezért nem értem, hogy miért nem jöttek ők össze. Mint ahogy sokan azt nem értik, hogy miért nem alkotunk egy párt Luke-kal, ha szemmel láthatólag működik közöttünk a kémia és tökéletesen összeillenénk. Sajnos ezt már nem lehet visszafordítani, mindannyian meghoztunk egy döntést és ehhez kell magunkat tartanunk. Nem számít, hogy boldogok vagyunk-e vagy sem. Azokkal a lapokkal kell játszani, amiket az élet oszt..

Visszatérve a reggeli ébredésre, a kezdeti megdöbbenésem egy még nagyobb vette át, miután szembesültem a tükörképemmel. Eleinte úgy lefagytam, hogy még levegőt venni is elfelejtettem, olyannyira lekötött az, amit magam előtt láttam. Többszöri pislogás után se akart eltűnni a kép és helyére kerülni a valóság, így az első sikolyt követte egy másik, már jóval hangosabb és kétségbeesettebb. Nem csodálom, hogy ennek hatására Luke azonnal kipattant az ágyból és a segítségemre sietett, bár ne tette volna. Amint belépett az ajtón az én látványom fogadta -vagy inkább Lynn-é?, ahogy kidülledt szemekkel nézek az előttem elhelyezkedő díszes tükörbe.

- Történt valami? - szólal meg összezavarodottan, majd összehúzott szemöldökkel néz rám és szemei végig futna a szoba minden egyes részén, hátha magától is rájön arra, hogy mi miattam ébresztettem fel őt és vele együtt valószínűleg még jó pár kedves szomszédot. Hopsz.

- Nézd! Egy őszhajszál! - állok elő egy még lehetetlenebb és még ostobább kifogással, mire ő frusztráltan felsóhajt és egyúttal az égnek emeli a tekintetét. Olyan aranyos így, hogy önkéntelenül is mosolyra húzódik a szám.

- Nem csodálkozom, miattad már nekem is van egy-kettő - mondja végül és szó nélkül otthagy engem, nem is szentelve nekem több időt. Vagyis csak annyit, ameddig közölte, hogy próbára kell mennie és, hogy egy gyors csókot hintsen az orromra. Amitől a pillangók újból életre keltek a gyomromban.

Szerelmes vagyok Luke Hemmingsbe!

****

- Ez nem lehet igaz! Mégis, hogy történhetett? - akad ki már vagy századjára Lynn, mióta találkoztunk a Drei-ban. Mindketten ugyanolyan döbbent, de egyben megkönnyebbült arckifejezéssel néztünk a másikra, amikor beállított a pubba pontosan egy órakor az én testemben. Legalább nem egy másik ember bújt a bőrömbe, hanem egy olyan ember, aki mindenki másnál jobban ismer, aki előtt nincsenek titkaim. Csak egyetlen egy, ami tegnap este óta már nem titok számára.