Testcsere :: l.h. & a.i.

7. rész

✮ LYNN CARTERET ✮ 

- Végre, hogy ideértél! - támadom le rögtön a barátnőmet, aki csak felhúzott szemöldökkel néz rám, nem értve a nagy lelkesedésem irányába. - Itt van Ruthie is, már most az idegeimre megy.

- Mit keres itt? - torpan meg hirtelen Chioma és meglepetten néz rám. - Nem hiszem, hogy bárki is hívta volna - horkan fel cseppet sem nőiesen. Azt hiszem kezdi átvenni a szokásom.

- Elvileg Michael beszélte rá, mondván meg kell ismernie minket - fújtatok, miközben imitálom az említett fiú hangját, mire a mellettem álló lányból jóleső nevetés tör elő.

- Klassz.

Tudni kell, hogy nem vagyunk ilyen előítéletesek és undokok senkivel sem, csak azzal aki rászolgál. Mondanom se kell, hogy Ruthie Greslet senkinél se tett túlontúl jó benyomást, így nem csoda, hogy senki sem szereti közülünk. Eleinte próbáltunk nyitni felé, elhívtuk moziba, vásárolni vagy csak kávézni a városba, de minduntalan elutasított minket, olyan lekezelően, hogy nem csoda ha az ember nem akar a közelében lenni ezek után. Senki sem érti, hogy Michael miért van még mindig mellette, tekintve, hogy a lány vele is ugyanúgy viselkedik mint velünk. Folytonos nyávogásával és hisztijeivel az ember agyára megy, nem is beszélve arról, hogy már a kinézete is taszító. Legalábbis számomra biztosan. Irritálóan vörös hajával -ami természetesen festett-, kurvás, magamutogató öltözékével, mindig hosszú műkörmeivel, szempilláival és az agyon szolizott bőrével a fiúk figyelmét könnyen felhívja, míg nőnemű társai csak a fejüket fogják.

- Végre, hogy itt vagy Lynn - kiállt fel boldogan Chantal és szoros ölelésben részesíti a lányt, aki gyorsan kibontakozik az öleléséből, tudván, hogy nem rajongok a túlzott érzelem kinyilvánításért.

- Bocsi a késésért - mosolyog rá a kismamára, miközben ledobja magát az egyik kényelmes bőr fotelre. - Várunk még valakire?

- Igen, még Sarah-ra várunk, de egy kicsit késni fog - vonja meg a vállát mosolyogva Chantal, míg Ruthie csak a szemét forgatja.

- Ő minek jön? - szólal meg a Vöröske és nem próbálja leplezni az ellenszenvét. Ruthie valamiért a megszokottnál is jobban gyűlöli Sarah-t, talán azért, mert valami volt közte és Michael között, mielőtt még ő felbukkant volna.

- Azért, mert a barátunk. Valami nem tetszik? - bököm ki hirtelen és érzem, hogy mindenki meglepetten néz rám, kivéve Chioma, aki mérges pillantással illet engem. Hiába mindig megfeledkezem arról, hogy vissza kell fognom magam és Chioma-ként kell viselkednem.

Ruthie csak sértődötten hátradobja a vörös hajzuhatagát és egy utolsó megvető tekintettel ajándékoz meg, majd figyelmét inkább a telefonjának szenteli, jobb társaság hiányában. A szememet forgatva hagyom ott a társaságot, mondván ki kell mennem a mosdóban, bár valójában csak egy kis egyedüllétre vágyom. Sóhajtva dőlök neki a ajtónak, miután sikeresen behajtom azt, majd csukott szemmel pihenek és gondolkodom a szoba kellős közepén, mikor érzem, hogy a zsebem elkezd remegni, a telefonomnak hála. Zavartan kapok oda, majd lassan kiemelve a rejtekhelyéről oldom fel a képernyőzárat. Mosolyogva figyelem az üzenetet, amit Ashton küldött, melyben egy rövid üzenet áll mellé csatolva egy képpel, amin az összes fiú látható viccesebbnél viccesebb fejeket vágva.

- Lynn? Bejöhetek? - szűrődik át Chioma hangja, mire feleszmélve lassan nyitom ki az ajtót utat engedve neki. - Mizu?