Testcsere :: l.h. & a.i.

3. rész

✮ LYNN CARTERET ✮

Reggel a madarak csicsergésére ébredtem, na jó nem, inkább arra, hogy valaki eszeveszettül horkol mellettem. Még azon se lepődnék meg túlságosan, ha valaki az utca végéről idejönne panaszkodni, vagy feljelenteni minket csendháborításért. Nyűgösen fordultam a mellettem fekvő felé, azzal a szándékkal, hogy egyszerűen lelököm az ágyról, ezzel megszüntetve az irritáló horkolást. Igen ám, de amikor megfordultam nem az ismerős szőke hajfürtökkel találtam szembe magam, mint minden egyes reggel.

- Mi a fasz? Ashton?! - kiáltottam fel meglepetten, felébresztve a jóízűen alvó társamat, aki morcosan temette az arcát a párnába, megpróbálva kizárni engem. Kíváncsiságomnak eleget téve nyúltam a feje felé és egy határozott mozdulattal rántottam magam felé, hátha csak képzelődőm.

- Mi a bajod? Hagyj már aludni, az isten áldjon meg! - pirított rám Ashton hátat fordítva nekem, nem foglalkozva a zavarodott és egyben kétségbeesett arcvonásaimmal. Én csak mozdulatlanul ültem immár az ágyban továbbra is rámeredve, pontosabban a takaróval fedett hátára.

Végül inkább feltérképeztem a szobát, ami cseppet sem hasonlított az én szobámra, így arra következtetésre jutottam, hogy valószínűleg az ő házában vagyunk. De vajon hol lehet Chioma?Egyáltalán, hogy a fészkes fekete fenébe kerültem ide? Tudtommal tegnap este a saját házamba hajtottam nyugovóra a fejem, a saját ágyamban, a saját párnámra.

Talán alvójáró vagyok?! Nem, az nem lehet. Képtelenség, hogy kilométereket jöttem volna idáig. De akkor mégis mi történt? Hogy kerültem ide, pont ide?

Megtörve a vontatott eszmecserét magammal indultam el a fürdőszoba felkutatására, mely rövid időn belül sikeresen meglett. Ugyanis elég járatos vagyok ebben a házban, Chiomának köszönhetően, bár azért így is több időt vett igénybe az "expedíció", mint máskor. Valószínűleg a zavarodottság és a bűntudat miatt. Igen, jól hallottátok, egyrészt repesek az örömtől, hogy az igaz szerelmem mellett ébredhetem, amire őszintén sohasem számítottam volna. Másrészt pedig bűntudatom van, hogy hátba szúrtam a barátnőm, valamint Luke-ot is. Bár az igazat megvallva még most sincs ötletem arra, hogy mégis, hogy kötöttem ki itt. Remélhetőleg erre a kérdésre hamarosan választ kapok.

Ha az emlékeim nem csalnak, akkor Chioma mindig tart itthon tartalék fogkefét, bár valószínűleg nem ilyen esetekre szánta. De nincs mit tenni, a szükség nagy Úr. Már csak az a nagy kérdés, hogy vajon hova tehette el? Elég nagy ez a fürdőszoba, így sok lehetőséget vehetek latba. Úgy döntök legelőször a mosdó alatti kis szekrényben kezdem el a kutatást. Mily meglepő, de sikerrel járok első próbálkozásra, mire egy gyors győzelmi táncot lények, de még a felénél lefagyok és ledermedve nézek a tükörbe. Elképedve konstalálom a látványt, ami visszaköszön.

A már jól ismert barna fürtjeim helyét felváltja egy szőke hajkorona, míg barna szemeim helyett tündöklő kék szempár néz vissza rám. Nem is beszélve arról, hogy az arcvonásaim sem a régiek már, sem pedig a testalkalom, valamint mintha jó pár centivel megrövidültem volna. Pont úgy nézek ki, mint Chioma. Én, Lynn Carteret a legjobb barátnőm bőrében vagyok, szó szerint.

Egy fülsüketítő sikolyt hallatok, kétség se fér hozzá, hogy ezzel a cselekedetemmel minden elő embert felébresztettem. Talán még a holtakat is.

- Mi a picsa? - hallom meg Ashton morcos és egyben hitetlenkedő hangját a ház egy szomszédos szobájából. - Mit csinálsz már, Chioma?

- Semmit! Csak.. csak láttam egy pókot - nyögöm ki gyorsan, még mindig a tükörképemet kémlelve sűrű pislogások közepette.

Még hallom, hogy Ashton morog valamit, de nem szentelek neki túlzott figyelmet. Sokkal jobban lefoglal ez a bizarr helyzet, melybe oly váratlanul csöppentem bele. Melyre épkézláb magyarázatot nem találok, bármennyire is töröm a fejem. De valószínűleg más sem, tekintve a helyzet lehetetlenségét, ésszerűtlenségét. Ilyen a valóságban nincs, maximum csak a mesékben, az álmokban. Igen, ez az, biztosan álmodom.

Ez csak egy álom, csak egy álom.

Igazolva az állításomat egy közepes erősségű pofonnal ajándékozom meg magam, hátha ez észhez térít, vissza a valóságba. Sajnos csak az égető fájdalom maradt meg utána és én meg ugyanúgy Chioma és Ashton közös fürdőszobájának a közepén állok. Ugyanolyan értetlenkedéssel az arcomon, mint amilyennel ma ébredtem, miután észrevettem, hogy rossz ember mellett keltem. Bár ez relatív, hiszen inkább mondanám Ashtont az én lelki társamnak, mintsem Luke-ot.

- Elmentem próbára, majd estefelé jövök! - hallom meg egyszer csak Ashton hangját, a hangját pedig követi a feje, ahogy bekukkant a fürdőszoba félig nyitva hagyott ajtaján. Látva, hogy mennyire szét vagyok esve kérdő pillantással illet, melyre választ nem kap, így annak hiányában csak egy gyors puszit nyom a fejem búbjára és se szó, se beszéd otthagy.

Végül, miután sikerült kibékülnöm az adott helyzet abszurditásán, arra a döntésre jutok, hogy ideje összeszednem magam és egyúttal az ügy végére járni, már ha ez lehetséges. Gyors reggeli után a gardróbhoz vezet az utam, ahol bő másfél óra után sikeresen találok elviselhetőnek nevezhető ruhadarabokat. Mondanom se kell, hogy Chioma és én, ég és föld vagyunk, így semmi hasonlóság sem fedezhető fel bennünk, sem külsőleg, sem belsőleg. Így nem meglepő, hogy öltözködés terén is eltérések vannak.

Már csak egy dolog van hátra, találkozó szervezése Chioval, hátha ketten okosabbak leszünk. Ehhez pedig szükségem van egy telefonra, már csak az a kérdés, hogy hol találok egyet. Saját magamból kiindulva akárhol lehet, mivel én minden adandó alkalommal csak elhajítom valahová, és körülbelül elmegy egy nap mire megtalálom. De tudtommal Chioma rendszerető, vagy csak nem bír meglenni a mobilja nélkül, tehát mindenhová magával hordja. Vagyis a legvalószínűbb hely, ahová tehette az az éjjeliszekrény. Bingó.

"Beszélnünk kell. Találkozzunk egykor a Drei-ban. Lynn xx"

Tekintve a távolsági viszonyokat és jogosítvány hiányában ideje indulnom, ha nem akarok késni. Bár ha jobban belegondolok Chioma rendelkezik jogsival, ennek ellenére én vezetni nem tudok, így cseszhetem.
Szerencsére minden lehetséges közlekedési eszközt elértem, így időben érkeztem meg a megbeszélt helyre.

- Szia, Chioma - köszön rám Sarah, bár eleinte figyelemre se méltattam, de aztán eszembe jutott, hogy jelenleg én büszkélkedhetem a szőke lány testével. Így Chioma-szerű köszönést hallatok, az ismerős intés kíséretében, mire ő a már megszokott mosollyal válaszol. - Lynn már itt van, hátul vár rád.

Egy bólintást intézek felé egyféle köszönetképp és máris indulok az előbb említett hely irányába. Ahol az a látvány fogad, melyre már eddig is számítottam. Szem től szembe találtam magam saját magammal. Valamilyen okból kifolyólag én és Chioma testet cseréltünk, már csak arra kell rájönnünk, hogy miért és, hogy hogy fordíthatnánk vissza.

✿✿✿✿✿✿✿✿✿✿✿✿✿✿

Sziasztok, drága olvasóim, idetévedők! Szíves elnézéseteket szeretném kérni a késés miatt, nagyon sajnálom!

Kissé elfoglalt voltam az utóbbi időben, így nem jutott elegendő idő az írásra. De a lényeg az, hogy egy napos késés után végre itt az új rész. (Esetleges hibákért elnézést, önálló életet él a tefonom, vagyis az autokorrekt.)

Remélem mindenki elégedett lesz az új résszel. ☺ Kárpótlásul -a késés miatt- holnap vagy holnapután egy újabb rész érkezik.

Mindenkinek jó olvasást kívánok! Hagyjatok magától után nyomot! ☺

Csók és ölelés

Taylor