whatsapp {calum hood} -

fourteen+epilógus

Mikey: Akkor most már nem is szeretsz minket Emily? :<
Én: Ti mindig is a barátaim lesztek. ❤️
Cal: Én is? 😲
Én: Hülye téged szeretlek.
Cal: ❤️
Én: ❤️
Ashton: Remélem, hogy nem fog mostantól állandóan ez menni.
Cal: Csitu van.
Ashton: Hihihihihi.
Én: Baszod szinte hallom a nevetésed. XD
Ashton: *hair flips*
Luke: veri fábülösz.
Én: Neeeeeee 😂😂😂😂
Cal: 🙃
Cal: Ez olyan cuki.
Cal: 🙃🙃🙃🙃🙃🙃🙃
Én: Emlékeztet rád. 🙃
Mikey: Ew.
Ash: pls ne.

EPILÓGUS

- És most? - kérdezte Luke, évekkel később a hátsó kertünkben ücsörögve.
- Én tele vagyok. - dőlt hátra Ash és ezzel megmutatta a kezdő sörhasát.
- Mia neeee! - ugrottam fel visítva és a kezembe kaptam az alig két éves kislányt, aki a kutyát próbálta megnyalni.
- Add ide. - intett Calum, majd a kezébe nyomtam a lányt, aki vigyorogva bújt az apja nyakába.
- Tudjátok. Néha örülök, hogy ilyen faszfejek vagytok és beleraktatok abba a csoportba. - néztem végig a srácokon. - Akkor most nem lenne nekem semmim.

*taps* *taps*
KÖSZÖNÖM.
És tényleg bocsánat a szar és rövid befejezésért.
Sorry.