The Fate (C.H) HUNGARY

#TRUE

-Calum!Miért hívtál ide?-akadtam ki.Nem igazán volt kedvem hozzá.
-Mondanom kell valamit.A "C"-sem az üzenet végén,nem Cameron volt,hanem én.Calum.-Ennyire énis rájöttem.
-Mit akarsz?Sietnem kell.-Utasítottam.
-Sajnálom.Sajnálok mindent.Amit kicsikorodtól fogva tettem veled.Pontosan énsem értettem miért tettem veled.De rájöttem.
-És miaz?-már engemis érdekelt ez az igazság.
-Azt hiszem én......-nem bírta kimondani.
-Azt hiszed te??!!!!Igen?-már idegesítő volt.Hisz sietnem kellett Camhez.
-Szeretlek Spenc.Érted?Kicsikoromtól fogva te érdekelsz.Sosem más.
-Ott van neked Vicky.A gyönyörű ribanc.
-Ő csak arra kellett,hogy féltékennyé tegyelek.Semmi másra.-legyintett.
Lefagytam.Nem értettem semmit.
-Én...én nem tudok mit mondani Calum.
-Azt,hogy teis szeretsz.-utasított.
-Honnan veszed,hogy én szeretlek?Én Cameront szeretem.
-Mert minden mozdulatomba beleremegsz,amit feléd teszek.-felém kezdett lépkedni.-Hogy,ha a szemeidbe nézek csillogást és ragyogást látok.De mikor Cameron szemeibe nézel,ugyanezt nem látom.-kezei közé fogta az arcom.
Nem tudtam,mit érzek.Nem tudtam,hogy jelen pillanatban,és,hogy eddig szerettem-e Camet.Hogy,Calumot szerettem-e.
Szemeimben könnyek gyűltek.
-Spencer.Én boldoggá akarlak tenni.Hagyd,hogy megtegyem.
-Már semmit sem tudok Cal.Eddig miért nem tudtad ezt elmondani?Miért csak játszadoztál velem?Genyó vagy Calum Hood.!-sírni kezdtem,mire mutatóujjával felemelte az állam és megcsókólt.Gyengéden,kétségbeesetten csókólt.Kezeimet vállaira tettem és összekúlcsoltam.
-Szeretlek Calum Hood.-böktem ki,és megöleltem.Éreztem,ahogy szíve egy nagyot dobban.
-Szeretlek Spencer!-majd a nyakamba puszilt.
-De...de mi lesz Cammel?Nem akartam átverni,mert...mert szerettem,de barátságnál többet sosem éreztem.
-Biztosan megfogja érteni.Cam erős srác.Testileg-lelkileg.Nyugi.-azzal újra megcsókólt.
-Rendben.-törtem meg a csókunk.-De mennem kell Camhez.Elkell ezt mondanom neki,nem verhetem át.!
-Oké.De ugye még találkozunk?
-Igen...de Cal....ezt ne úgy vedd,hogy járunk..rendben?Szeretnék egy igazi első randit...és másodikat,harmadikat..egészen addig,amíg elnem dől milesz a sorsunk.-nem voltam benne teljesen biztos,hogy akarom Calummal már rögtön ezt az egészet.Idő kell.
-Rendben hercegnő.-mosolygott rám es a homlokomra adott egy puszit.

*15 perc múlva*
Visszaértem az ebédlőbe.Cam a szokásos helyükön ült Lukeval Michaellel és Ashel.De Luke nem egyedül ült azon a széken.Emmel..Mi a fasz?Döbbentem le.Emily Luke ölében ült és nevetgéltek.Néha-néha adtak egymásnak egy csókot.
-Sziaztok-értem oda.
-Hát szia-mosolygott rám Cam,majd megfogta a csípőm és az ölébe húzott.
-Szia-mondták a többiek kórusban.
-Mizujs édesem?-kérdezte Cam miközben egy puszit nyomott a nyakamra.
-Cameron...beszélhetnénk?
-Persze..mond csak.-Luke,Emily ,Mike és Ash is rám nézett,és várták a fejleményeket.
-De négyszemközt.
-Rendben.Gyere.-azzal megfogta a kezem Cam és az ajtó felé kezdett vinni.
-Úúu Menjetek dugni.-ordított Mike,mire Emily nyakon vágta,Cam röhögött Ashel és Lukeval együtt,én pedig a becses mutató ujjam felmutattam.
Kiértünk és átmentünk a szobám ajtajához.
-Bejössz?-kérdeztem.
-Igen.-válaszolt komolyan.
Cam magafelé fordított és elkezdte kigombolni az ingem.
-Mi a faszt csinálsz?-akadtam ki,miközben elütöttem a kezét.
-Te nem ezt akarod?
-Nem Cam...Nem akarok veled dugni.
-Hát akkor?
-A.....kapcsolatunkról....akarok...veled beszélni.-alíg bírtsm kimondani,hisz a szívem majdnem megszakadt.
-Mi a baj?-meresztette ki a szemét.
-Cam...ezaz 5 nap gyönyörű volt számomra.Olyan érzést keltettél bennem,mintha már vagy 3 éve együtt lennénk.Törődtél velem.És ezt tiszteletben tartom.De én már....azaz én nem tudtam és nem is fogok úgy rád nézni,mint egy komoly barátra,csak mint egy fiúhaverra.
Érted?
-Te...te most szakítani akarsz velem?-egy könny lecsordúlt az arcán.Letöröltem.
-Igen Cameron,én mást...szeretek
-Megcsaltál?-akadt ki és kiabált.
-Nem..nem dehogyis.
-Akkor miaz a karkötő a csuklódon?
-Nem fontos.Szülinapi ajándék.
-Ugyanmár...Tudni akarom kiadta,és miért van belegeavírozva,hogy hercegnő??
-Calum...Caltol van.
-Az a kis pöcs most megfizet.-Azzal az ajtó felé indult.
-Állj...Cameron állj már meg.-utánna szaladtam,aztán eszembe jutott,hogy bezártam az ajtót kulcsra.
-Nyisd ki te ribanc-ordított.
-Nem ,míg lenem ülsz,és megnem hallgatsz!-kiabáltam már énis.
Gondolkozott még vagy fél percig,hogy leülljön vagy inkább betörje az ajtót,de a leülésnél maradt.
-Mond gyorsan.-utasított.
-A karperecet Caltol kaptam,de ezaz édesanyjáé volt és nem volt szívem,nem felvenni.Hisz ez volt az egyetlen dolog amit az anyja hagyott rá,és nekem adta.
-De te őt szereted?
Ezen a kérdésen elgondolkoztam.De az igennél lyukadtam ki
-Igen...szeretem..már rég de sosem akartam bevallani.Aztán mikor éjjel megcsókoltál,akkor minden megváltozott.Kettős érzést éreztem érted?Aranyos vagy és szeretlek..De úgy senki iránt nem fogok úgy érezni,mint iránta.Kérlek,ne bántsd..
-Ezt nem ígérhetem.
-Cam-a kezeim közé fogtam az arcát,szemeibe néztem.-Ha szeretsz és azt szeretnéd,hogy boldog legyek,akkor nem bántod.
-Szeretlek Spencer.De ez...váratlanul jött.Hisz jól elvoltunk.
-Tudom...de észhez tértem.
-Rendben,köszi,hogy elmondtad.-azzal az ajtófelé indult,majd megállt előtte.-Köszönöm Spencer,hogy legalább most mondtad el,és nem akartál átverni,bár átvertél,de nem halasztgattad.Van vér a pucádban Spencer Brewster.Ezen elmosolyodtam.
-Köszönöm Cameron Dallas.Minden együtt töltött percünk csodás volt számomra.-lőtt felém egy mosolyt.
-De ugye még barátok leszünk?
-Az én részemről azok vagyunk...
-Az enyémről is.De...nekem..mennem.kell....
-Szia...
-Szia-majd puszit nyomott a homlokomra és elment.

Hey tündérbogaraim !
Istenem..nagyon szeretlek titeket akik olvassak
Most elárulom,hogy mostantol jonnek az izgalmasabb reszek,es tobb Spelum (Spencer es Calum) resz lesz.

By: Dina xx