Az igazságosztó(befejezett)

Önarckép

-Caroline én...nagyon kedvellek, de...csak mint a legjobb barátomat.-mondta, de közben nem mert a szemembe nézni.

Tudtam...nem szeret és kész...hivatalosan is egyedül maradtam. Nincs senkim aki igazán szeret. Nekem James nem barátnak kell, hanem mint a kedvesem. De persze ne legyünk telhetetlenek...sokaknak egy normális barátra se futja..nem? Hát elfogadom amit mondott. Így döntött...nem tehetek ellene semmit...

-James...-ránéztem de ő még most se nézett rám. -James!-nem figyel, így felemelem a hangom. -James!!

Gyorsan kifutott a kórteremből. Egy pillanatig sem nézett a szemembe. Ennyire megutált, csak mert őszinte voltam? Nem tudom mi történt vele..de nem hagy nyugodni.
Pár perc múlva visszajött és leült az ágyam melletti kisszékre. Pirosabb volt az arca, mint általában. Szerintem megmosta. De miért? Ezért rohant ki? Ez volt olyan sürgős?

-Car..-mondta rekedtes hangon.

-James nem kell mondanod semmit..

-Szeretlek!

Mi??? Most döntse már el mi van! Szeret vagy sem...egyszer a barátom akar maradni aztán meg szeret? Elegem volt...nekem nincs lelki erőm ehhez!

-James ezt...-kezdtem de félbeszakított.

-Sajnálom, hogy hazudtam.-sutotte le a szemét.

-Elegem volt..-mondtam halkan.

-De Caroline...én..-dadogott.

-Nem! Nem akarom hogy játszadozz az érzéseimmel!

-Tenyleg szeretlek!-mondta s megfogta a kezem.

-Ja persze. És honnan tudjam, hogy nem e most hazudsz csak hogy megkíméld az érzéseimet?-orditottam.

Elgondolkozott. Hosszan.

-Igazad van...nem hazudok neked...mennem kell..-elindult kifelé, majd visszaszólt. -ha pihentél egy kicsit visszajövök..

És elment. Nem hiszem el...Miért kellett hazudnia? Ennyire szerencsétlennek tunok? Nem kell megszánnia. Én igaz szerelemre vágyok...

Aludtam nagyjából egy órát. Mikor felkeltem James a székben aludt és egy rajzoló füzet volt az ölében,  egy ceruza pedig a földön. Elvettem óvatosan a füzetet és megnéztem. Hihetetlen...egy gyönyörű lányt rajzolt. Hosszú haj, nagy szemek és varázslatos ajkak. Így képzeli el a szerelmét? Vagy ő egy valódi lány? Nem tudom, de ez kétség kívül egy gyönyörű rajz egy gyönyörű lányról.

-Elnezest! -jott be egy ápolónő.

-Igen?-kerdeztem

-Hogy érzi magát? Jobban van?-kerdezte kedves hangon.

-Igen, teljesen jol vagyok.-feleltem.

-Ha ma már nem lesz semmi baj, holnap hazamehet. -mondta s mosolygott.

-Az jó. Köszönöm. -mosolyogtam vissza.

Végre egy jó hír. Kiment és az ajtó csapódására felkelt James.

-Szia! Már fennt is vagy?-kerdezte.

-Igen..-valaszoltam szinte alig hallhatóan.

-Hozzak neked valamit?-mosolygott.

-Egy kést..-mondtam szarkasztikusan.

-Ne hülyéskedj már!

-Akkor egy baltát...nekem az is jó...a végeredmény ugyan az.

-Eleg mar! Ez nem jo vicc..-mondta teljes komolysaggal.

Leült az ágyam szélére. Szemembe nézett...végre..

-Caroline...

-Hazaviszel? -vagtam közbe.

-Tessek?

-Holnap. Hazamehetek.

-P-persze...

-Szepet rajzoltál.- mondtam es a hangom kezdett lágyabb lenni.

-Tetszett? Ezek szerint meglested?-mosolygott es huncutság látszott a szemében.

-Hát...meg.-nevettem halkan.

-És felismerted ki az? -vigyorgott.

-Egy modell?

-Hat mondhatjuk annak is a kinézete miatt, de a foglalkozása nem az...-nevetett egy nagyot..mire én is elmosolyodtam.

-Ki az?-faggadtam.

-Hat...egy csodalatos lány..

-Ne keríts, bokd ki!-nevettem el magam.

-Te

Leesett az allam s szinte hallottam ahogy koppan a földön.

-James..

-Ssh!-ujjat a számra tette. Közel hajolt..Furcsa helyzet ez...Nem tudom mit tegyek...