Az igazságosztó(befejezett)

Rossz hamburger

-Hé Car! Nem vagy éhes? -kérdezte James túlordítva a zenét és engem. Lejjebb vettem a hangerőt.

-De! -feleltem boldogan.

Nagyon éhes voltam. A kórházban nagyon rossz ízű ételeket adtak, ezért sokszor meg sem ettem.

-Hova menjünk? -mosolygott.

-Háát...ezt rád bízom. -mondtam, majd abban a pillanatban leállította a kocsit.

-Akkor együnk itt! -mondta majd kimutatott az ablakomon.

Egy kis bisztrót láttam. Hangulatos kis helynek tűnt. Mosolyogtam, majd ki is szálltunk. Bementünk és beültünk a sarokba. Megnéztük a menüt, majd a hamburgernél döntöttünk. James elment kikérni, én pedig elszaladtam a mosdóba. Belenéztem a tükörbe. Hát most sem vagyok olyan szép, de máris jobban nézek ki, mint a kórházban. James az, ő az én gyógyszerem. Minden eggyes vele töltött pillanat, jobbá tesz. Szükségem van rá. Ha csak barátként is.

Furcsa érzés önt el...mi ez? James...
Valami nagyon rossz fog történni..
Érzem ahogy a testén végig megy valamiféle anyag...aztán megtámadja őt. Ezt meg kell akadályoznom. Mégpedig most!

Kirohantam a női mosdóból és egyenest az asztal felé vettem az irányt. James éppen megkezte volna a hamburgert, de én kivertem a kezéből. Ő meglepődött, mindenki ránk nézett, én pedig a táskákat felkapva rohantam ki az épületből kézen fogva Jamest. Beültünk a kocsiba, majd utasítottam barátomat, hogy rögtön induljon.

- Mostmár elmondanád ezt miért kellett?-kérdezte tőlem elég ingerülten.

-Ne haragudj..de valami rosszat éreztem.-feleltem halkan.

-Tán megromlott a burger?-nevetett.

-Vagy megmérgezték-nevettem en is.

Ő inkább egy kissé meghökkent, mire nekem rögtön lefagyott a mosolyom.

-Ez komoly?-dobbent le.

-Nem tudom biztosra.-feleltem és kinéztem az ablakon.

Csak bámultam a csodás, elsuhanó tájat és belefájdult a szívem is a gondolatba, hogy elveszíthetem Jamest is.

Bocsi a rövid részért! Puszi<3