She's Mine!

4 Rész.

Halihóóó :) Meghoztam a következő részt, remélem tetszeni fog :3 

Szokás szerint 2 komment után jön új rész ♥ - A. 

Ui.: sajnálom a késést. :/ 

  

Elég nagy fájdalmakra ébredtem. Az oldalam és a vállaim rohadtul fájtak szinte elviselhetetlen volt.

- Azt hiszem felébredt. - hallottam meg Jason hangját. Nagyon örültem, hogy itt van, hisz ő az egyetlen akit magam mellett akarok tudni. - Vick... hallasz? Ha igen adj valami jelet, bármit. - suttogta. Kezemért nyúlt, amit enyhén megszorítottam, hogy leadjam a drótot, igen is élek. Lassan a szemeimet is kinyitottam. A szoba falai zöldek voltak. Az ággyal szembe egy kanapé volt, amin Ashton és Mike ült. Luke mellettük állt, látszólag nagyon ideges volt. Calum az ágyam mellett ült bal felől, míg Jason a jobb felemen. 

 - Jól vagy? - kérdezte Calum és engem vizslatot. Levegőt vettem, ami nagyon rossz ötletnek bizonyult, mert nagyon fájt az oldalam. Bepánikoltam a tudattól, hogy nem kapok levegőt. Levegő után kapkodtam, ami a mellettem ülő két srácot nagyon megijesztette. - Vick mi a baj?

- Nem... nem kapok ... levegőt... - kaptam a torkomhoz. - Pánik... pánik roham - fuldokoltam. 

 - Ülj fel... gyerünk Vick. - szólt Jason. Ahogy megpróbáltam felülni a hasamba és az oldalamba fájdalom nyílalt. Calum óvatosan felültetett, majd befeküdt mögém és a lábai közé húzott. Átölelte óvatosan a derekamat, majd állát a vállamra tette.

 - Srácok kifelé. - mondta parancsolóan, mire a három srác rögtön fel állt és ki ment. - Gyerünk Jas, menj ki te is, ezen csak én tudok segíteni. Na tünés. - beszélt nyugodt hangon Calum. Jason meglepetésemre fel állt és ki ment. Egyre jobban fuldokoltam és szinte éreztem, hogy itt a vég. - Shh Babe nyugodj meg... végy nagy levegőt. Engedd el magad, csak mi vagyunk. - suttogta a fülembe, ami valami miatt lenyugtatott. Nagy levegőt vettem, de az oldalamba megint fájdalom nyílalt.

 - Fáj... - lehelem. - Ha levegőt veszek az oldalamba nyílal a fájdalom, elviselhetetlen. - mondom ki egyszerre.

 - Sajnálom... Luke-nak elszállt a feje. Nem kellett volna makacs lenned. Ha nem szöksz el nem lett volna semmi. - motyogta. - Most pedig jó lenne ha megpróbálnál lábra állni. 

 - Nem szeretnék. Ha így fáj az oldalam, csak rosszabb lesz, ha lábra állok. -nyüszítettem fel. 

 - Segítek. - adott puszit a vállamra, majd óvatosan ki szállt a hátam mögül, majd meg állt az ágyam mellett. Na jó... hová lett a könyörtelen Calum?!  Lehajtotta a rólam a takarót, majd várakozóan nézett rám. Felsóhajtottam, majd le tettem a lábaimat a padlóra.  

 - Nem fog sikerülni. - mondtam keserűen. Már a sírás kerülgetett, amikor Cal megfogta a két kezem és közel hajolt.

 - Ne siránkozz már! - mordult rám. Na igen, itt van a régi Calum. - Kelj fel vagy kirugódlak abból a kibaszott ágyból! - kiáltotta el magát. 

 Lenyelve a könnyeimet megpróbáltam fel állni. Óvatosan lábra álltam, majd megtámaszkodtam az ágy szélében. Oldalam csak úgy sajgott és éreztem, hogy egyre jobban elhagy az erőm. Szédülni kezdtem, amit hányinger követett. Segélykérően néztem Calum-ra, aki csak rám nézett és elmosolyodott. 

- Gyerünk! Mozdulj meg! - szólt rám. - Egy kis ideig te leszel a takarítónőnk, ugyanis a másik nem bírta sokáig. - nevetett fel. 

- Undorító vagy! - köptem felé a szavakat.

- Látom, jobban érzed magad... Nos, elmondom a szabályokat! 1. Kérdezés nélkül megteszed, azt amit mondunk neked. 2. Nem próbálsz meg elszökni. 3.Nem tehetsz kárt magadban. 4. Nem szólsz be, vagy bármi más, ha bármelyiket megszeged büntetés az eredménye, amit gondolom most nem igazán akarsz. - nézett rám, érzelemmentes arccal.  - Megértetted?

Nem akartam válaszolni, nekem ő nem parancsolt. Bokán rúgott szótlanságom miatt. 

- Igen. - sziszegtem a bokámat fogva. 

- Remek. Majd, még jövök hozzád. - ment ki az ajtón, de előtte még vállal belém jött, amitől ki billentem az egyensúlyomból és fenékre ültem. 

- Tuskó. - suttogtam, majd újra sírni kezdtem. Nem tudom meddig sírhattam, de a földön ért a kellemes álomvilág.