Nem Értek Semmit

1. rész

Hello! Ez az 1. Történetem itt. Sorry,ha kicsit uncsinak találjátok. Létszi mindent írjatok le kommentbe,mivel lehetne jobb.^^ Előre is köszcsi.

Unottan keltem ki az ágyból. Megfogtam a ruhaszekrényem ajtaján azt a kis gubócsot,és kinyitottam. Kiveszek egy fekete farmert és egy fekete kapucnis pulóvert. Amint felöltözök bebattyogok a konyhába. Nevelőanyám még otthon volt,s készített nekem egy szendvicset. Mikor megettem feltápászkodtam,elmentem a szobámba a táskámért,és elindultam a suliba. Általába busszal szoktam menni,de azt most lekéstem,úgyhogy futva közelítettem meg. Első óra fizika. Pompás. Az asztalra csaptam,mert nem hoztam a tankönyvem. A mellettem ülő lány ijedtében felpattant. Röhögés fogott el saját magamon. Leellenőriztem,hogy ittvan e a többi tankönyvem...ám hiába. Semmim se volt itt. Lekéstem a buszt,20 percet futottam,és most ez is. Suliba se kellett volna jönni-gondoltam. Belépett a fizikatanár egy új jövevénnyel. Nem pillantottam fel,mert a táskámba matattam a tolltartó után. Diananak hívták a mellettem ülő lányt,aki széles vigyorral az arcán odanyújtott nekem egy ceruzát. Felegyenesedtem és megköszöntem. Aztán... rápillantottam az új osztálytársra,aki unottan állt a fizikatanár mellett. Szürke pulcsi és kopott szürke farmer volt rajta. Mikor találkozott a tekintetünk enyhén elpirultam. Majd meghallottam a fizikatanár hangját: -Diana,állj fel Mr. Danger mellől. A lány visszakérte a ceruzáját,s felállt.
-Mr. Halstom,kérem üljön le Danger mellé.
Basszus basszus basszus. Már csak ez kellett. Gondolkodtam,mivel szólíthatnám meg. Az ledobta a táskáját,majd magát is a székre. Bámultam őt,de nem tudom miért. Volt benne valami,ami tetszett. Egyszer óra közepén megszólított:
-Mit nézel annyira?
Én egy idétlen mosolyt vágtam és elfordultam. Ez kínos volt. Kicsengettek hál' Istennek az első óráról. Elmentem wcre,mire Derek is jött utánam. Majd mikor beértem a wc ajtón,vagyis csak a bejáratin,megfordultam. Derek véletlen nekemjött:nem gondolta h megállok. Nem estem el,csak majdnem. Meegfogta a kezem a biztonság kedvéért,s szorosan egymás szemébe néztünk. Azonban már nagyon kellett,szóval elengedtem a kezét,és odafutottam egy piszuárhoz. Derek egy távolabbihoz ment. Aztán,mikor végeztünk,megkérdezte,mit néztem annyira.
-Semmit-válaszoltam. Lehet,picit mogorvára sikeredett,mert sietve ellépdelt mellettem. Ez kissé szharul esett. Najó,nagyon...
Beültünk a második órára,aztán a harmadikra,negyedikre,ötödikre... végre az utolsó óra. Miután kicsengettek megfogtam a cócmókom,kisiettem az iskola területéről. Utána már kicsit lelassítottam lépteim. Megálltam a buszmeg.be,s vártam. Dicsak,ki jött velem szembe? Hát Derek! Megszólítottam,s bocsánatot kértem. Kisöpörte a tincset,mely a szemébe belelógott,és mondta,hogy nincsen semmi. Kifújtam a levegőt. Derek átkarolt,s megkérdezte,melyik busszal megyek. Azt akartam,hogy ez örökké így maradjon,sose engedjen el. Aztán megadtam neki a választ.