Nem Értek Semmit

8. rész

-Derek,ő...egy régi ismerősöm-válaszoltam. Frank furcsán nézett rám. Henry bólintott,majd elkezdett húzni az ellenkező irányba.

-És ő ki volt?-kérdezte,mikor kiértünk Frank látóteréből.

-Frank,Derek egyik barátja. Igazából én se nagyon ismerem.

-Áhh,értem. De akkor ugye nincs senkid?

Basszus...

-Nincs,dehogy is. Csak te vagy nekem-hazudtam.

-Oké,akkor semmi baj-mosolygott,majd megölelt. Fél kettő lett,mire hazaértünk. Én elmentem kicsit lepihenni. Henry tv-t nézett. 

Majd este 8-kor felébresztett.

-Josh! Josh! Ébredj már! Indulni kéne!-ordibált a fülembe.

-Hagyjál...-nyafogtam félálomban.

-Indulni kell,gyere már!-felhúzott.

-Jól van na,megyek-felkeltem és megmostam az arcom. Aztán kis dezodor,majd lesiettem Henryhez.

-Indulhatunk,kész vagy?

-Igen-mondtam,majd kinyitottam az ajtót. Ekkor anyuékkal találtam szembe magam.

-Anya,apa. Mit kerestek itt?-csodálkoztam.

-Érted jöttünk-felelte apu,majd megfogta a vállam,és a kocsihoz húzott.

-De én nem akarok hazamenni,hagyjál apa!-ordítottam,majd ellöktem magamtól. Apa nekem esett,és behúzott egyet. Anyu felsikoltott. Vérző ajakkal estem a földre. Henry apához ment,és lefogta,anya pedig mellém térdelt. Lassan kezdtem feltápászkodni,közben anyámat lökdöstem el magamtól. Intettem Henrynek,és elmentünk. Apa utánunk kiáltott,de nem értettem mit. Nem is érdekelt,csak az,hogy minél messzebb legyek tőlük. 

-Ezek a szüleid?-köpött egyet.

-Ja-mondtam. Kis kört téve mentünk a discoba. Sok ismerős ott volt. Barátnővel vagy éppen haverokkal. Mindenki engem és Henryt bámult. Átkarolta a vállam,és a pulthoz léptünk. 

-Két sört-mondta,szúrós szemmel.-Ez majd mindent megold.

-Aha-elkezdtem idiótán röhögni. Átnyújtotta az italt,majd ő maga meghúzta. Aztán hátat fordítva a pultnak elkezdte nézegetni a fiúkat. 

-Hé-böktem oldalba. 

-He?-fordult felém.

-Gyere,menjünk innen,nem tetszik ez nekem.

-Nem érdekel,neked mi tetszik és mi nem. Eredj innen,ha nem akarsz velem lenni. Puhány-azzal elindult a sokaság felé.

-Henry,állj meg!-megfogtam a karját.

-Mit akarsz még?!-láttam,hogy ütni fog. Elengedtem,majd hátrálva elmentem. Zsebre dugott kézzel jártam az utcákat,és elgondolkoztam a történteken. Először apa,most ez... Betévedtem az egyik kisebb sikátorba. Felültem  az egyik kuka tetejére,és tovább gondolkodtam. Mire 4 beszívott pasas jött felém.

-Nézzétek,fiúk. Egy buzi!-elkezdett röhögni. Felemeltem a tekintetem. Az egyik elővette a kését,a másik meg egy láncot. Basszki. Ilyen is csak velem történik.

-Mit akartok?!-leugrottam,és eléjük álltam. 

-Na mit gondolsz,buzika? Nem hívod a pasid?-a mögötte álló srácok elkezdtek nyerítve röhögni. 

-Hagyjatok békén-azzal megpróbáltam elmenni mellettük,mire az egyik megfogta a karom,és gyomron vágott. Előreestem. Összegömbölyödtem,mint egy kismacska,mire rugdosni kezdtek. Aztán jött a lánc,azzal vertek. A késről már ne is beszéljünk... 

-Na,mi lesz? Nem akarsz felkelni,buznyák?-abbahagyták,és hátrébb léptek. Nem szóltam semmit,csak feküdtem. Azt akartam,hogy végre vége legyen ennek a rémálomnak. 

-Szólalj már meg,köcsög!-ordított rám,aztán leköpött. Erre megszólalt egy kislány az utcasarkon:

-Hagyjátok már szerencsétlent!

-Hoppá-feléje fordult a láncos,és csorogni kezdett a nyála. Tényleg helyes lány volt...