Nem Értek Semmit

3. rész

Ültünk a kádban,és egymást bámultuk. Aztán... Derek megmosott...mindenhol. Ott is... Kifejezetten élveztem. Most rajtam a sor. Énis megmostam ott. Férfiasan felnyögött. Megcsókoltuk egymást...és rám mászott. Puszilgatott. Mindenhol. Ez nagyon jó érzés volt. Nem akarok hazamenni. Itt akarok maradni,Derekkel. Imádtam mindenét. Ahh. Felkelt rólam,és magára rántott. Énis puszilgattam. Simogatta fejem meg a hátam... aztán megfogta a fenekem. Nem hagytam abba a puszilgatást,de ezt is élveztem. Ráfeküdtem és csókolóztunk. Kénytelenek voltunk abbahagyni,mert kihűlt a víz. Felkeltünk hát,és bementünk Derek szobájába. Poszterek a falon,képek apjával... tök jó volt. Lefektetett az ágyára,és mondta,hogy maradjak így. Mivel eddig is minden mozdulatát élveztem,megtettem neki,hogy így maradok. Elment leengedni a kád vizet. Amikor visszajött rámugrott. Harapdált... de jó érzés volt.

**********************

Hazamentem. Nem tudtam hogy mondjam el anyuéknak. Lehet nem is kell. De...de igen... De tuti,hogy apám rögtön kidob. Mindegy, nem érdekel. Megmondom nekik,és kész. Csak hogy? Ezen gondolkodtam vagy egy óráig.  Aztán,este 6-kor hazaértek. Hulla fáradtak voltak. Először anyát hívtam fel a szobámba,majd apát. Anya nem haragudott érte. Azt mondta,neki is ilyen volt a testvére. Csak az lány volt...más tészta. Amikor apának elmondtam...rohadt dühös lett,legszívesebben ott  helyben felpofozott volna,de nem tette.  Helyette elfogadta. Vagyis,nagyon remélem,mert csak úgy kisétált az ajtón. Nem lehet mindenki egyforma...  Nem tudom,hogy akkor most gáz van e,vagy elfogadtak. 

Kis idő múltán bejött anyám. Megkérdezte,hogy biztos barát volt e az,akinél voltam. Most erre mit mondjak? Kénytelen voltam bevallani... Elmondtam,mi minden történt,de nem részletesen. Anyám kicsit elképedve ült előttem. De megértette. Megveregette a vállam,és azt mondta,majd minden rendbe jön. Nekik nem számít,hogy kicsit más vagyok. Aztán rá kérdeztem,hogy apu mit szól. anya nem volt elragattatva. Azt mondta,hogy el fogja fogadni,csak idő kell neki. Aztán azt is megkérdeztem anyumtól,hogy neki kell e idő,hogy ezt elfogadja. Megrázta a fejét. Megsimogatta az arcom. Megkönnyebbüléssel felsóhajtottam. Anyu kiment. 

Másnap boldogan keltem. Lementem hogy reggelit készítsek magamnak,mire mit látok? Egy lány ül a székemen. Mi a fhaszt keres ez itt? Minek jött ide?

-Kicsim,bemutatom Haleyt-mondta anyu.

-Ki ez?-kérdeztem mogorván vissza. Látszólag nem esett jól a kiscsajnak,de nem nagyon érdekelt. Mi a fhaszért jött ide? Tűnjön el. 

-Apád ragaszkodott hozzá,nem én...-mondta anyu.

-Haley Lingstrom. És téged hogy hívnak?-felállt és kezetnyújtott. Kuss,és ülj le-gondoltam.

-Josh Danger.-nem nyújtottam kezet,csak lehuppantam apám székére.-Miért jöttél?

-Tudod,apád aztmondta,kis kikapcsolódásra van szükséged és arra gondoltam,hogy se...-magyarázta,de nemtudta befejezni,mert közbevágtam:

-MI A SZHAR?-rácsaptam az asztalra,mire a tea kiborult.-Sorry anyu,de én ezt nem bírom. 

Azzal felmentem. Vettem egy pulcsit és egy farmert. És benyit... Beszharok. Nem bírtam már magam türtőztetni.

-Tűnjél kifelé!-kiáltottam rá. Sírva leszaladt a lépcsőn,és ki az ajtón. Miután felöltöztem,levettem a telóm a töltőről,és énis kimentem az ajtón. De előbb köszöntem anyunak. Ő nem tehet róla... Tárcsáztam Dereket. Felvette.

-Szia,Kicsim,mi kéne?

-Szia,felmehetek hozzád?-kérdeztem.

-Persze,gyere-mondta,és letette. Felszálltam a buszra,és mentem...Aztán amikor az ajtójuk elé értem ,csengettem. Derek kinyitotta és a nyakamba borult. Megkérdezte mi bajom van.

-Hallod...tegnap elmondtam anyuéknak,hogy meleg vagyok... és anyum el is fogadta,de apu...Azt hittem ő is,de reggel...reggel egy csitrit hívott hozzánk hogy lefeküdjek vele...Nehogy azt hidd,nem volt semmi,elküldtem az anyjába...

-Ennek örülök...Apám nekem is nehezen reagált,de már megszokta...

-Wat? Hány fiút hoztál már haza?

-Hát...nem hoztam még haza egyet se...utcán látott...

Elnevettem magam. Annyira jó,hogy megint vele lehetek. 

-Szeretlek-suttogta.

-Énis téged-mondtam.