Moonlight - Holdfény

2 Rész

- Holdfény? – hallottam.
Éppen egy csillám póni hátán lovagoltam álmomban, amikor megéreztem, hogy valaki bámul. Felébredtem, és megpróbáltam felkelni a poros földről, de azonnal megéreztem az égető fájdalmat, nagyjából, mindenhol, így visszadőltem a földre. Sejtettem, hogy ki áll a rács előtt, ezért a szememet sem nyitottam ki. Feltételezésem szerint valamelyik rosszakaróm, és azért jött, hogy személyesen ellenőrizze, hogy megfelelően tönkretették – e az életemet. Elárulom, sikerrel jártak. Nem szerettem volna azt hallgatni, hogy milyen sértő megjegyzésekkel illet engem, vagy a rám ragasztott, nem létező tetteimet, így jobb dolgom híján visszaaludtam, és újra a csillám póni hátán lovagoltam a szivárványszínű naplementébe. Súlyos gondok vannak velem, ha ilyen jelenségekkel, és élőlényekkel álmodok. De most komolyan, mégis ki foglalkozik ilyen dolgokkal halála közeledtével, vagy... á, már értem, ilyen az, amikor közeleg a végzet. Mindig azt hittem, hogy vakító, fehér fényt fogok látni, és egy angyalt, aki tündöklő kezét felém nyújtja, és hívogatóan int vele felém. Ezek szerint nálam más a helyzet. Mindegy. A lényeg az, hogy belenyugodtam a dologba, és engedtem, hogy elvigyen a csillám póni – amúgy a Kaszás – messze a mostani világtól. Felébredtem. Mindenesetre azt hiszem. A csillám póni ott hagyott egy legelőn, azt hittem, hogy az a Mennyország, vagy legalábbis az volt a meggyőződésem. De egy szobába találtam magamat, amikor nagy nehezen kinyitottam a szememet. Homályos volt a látásom, de a tárgyak körvonalait nagyjából ki tudtam venni. Éreztem valamire lefektettek, már nem a göcsörtös padló volt alattam. Egy vékony takaró volt rám terítve, és borogatás a homlokomon. Megpróbáltam felülni, de továbbra is gyenge voltam, így visszahanyatlottam az ágyra. Ráadásul kezdtem pánikba esni, mert el sem tudtam képzelni, hogy hova kerültem, és ki hozott el a szikla – koporsómból. Barát, vagy ellenség? A szemem előtt kezdett tisztulni a világ, vagyis körül tudtam nézni a szobában. Hamar rájöttem, hogy ez a ház, két helységből áll. Az egyik a fürdő szoba – feltételezem – a másik pedig konyhaként, hálószobaként, nappaliként, és étkezőként funkcionál. Én a hálószobában feküdtem, de rálátásom nyílt a ház többi részére, és a meleget árasztó kandallóra. Az épület praktikusan volt berendezve, és annak ellenére, hogy kicsi volt a ház, minden fontos dolog helyet kapott benne, és nem tűnt zsúfoltnak. Úgy éreztem, hogy elég erőt gyűjtöttem össze ahhoz, hogy felüljek, és járkáljak egy kicsit a szobában. Aha. Ez volt a terv, csak azzal nem számoltam, hogy valaki hozzákötözött az ágyhoz. Ez most komoly? Akkor úgy tűnik, hogy ellenséggel van dolgom. Csöbörből vödörbe helyzet. Nem tehettem mást, mint türelmesen vártam, hogy fogva tartóm visszaérjen onnan, ahova ment, és elmagyarázza, hogy mégis miért szedett ki a szikla – koporsóból, mit akar kezdeni velem. Megpróbáltam kényelmesen elhelyezkedni a takaró alatt, és becsuktam a szememet. Túl sokat aludtam mostanában, így nem volt szükségem pihenésre, csak arra, hogy visszajöjjön az életerőm, újra a régi legyek, és elmenekülhessek innen.