Egy Házban Veled

1. Fejezet

A kanapémon feküdtem, épp csatornát váltva,mikor be nyitott a barátnőm Abby. Hosszú barna haját a füle mögé tűrte, barna szemei izgatottságtól csillogtak,arcán egy mindentudó mosoly terült szett.
Szűk farmer és egy lenge zöld ujjatlant viselt. Karján a ritikülje lengedezett, bal kezében a telefonját szorongatta.
Kétségtelen ő volt a leggyönyörűbb lány a városban, viszont a pasik bánatára van párja,már egy éve és őrülten szerelmesek, ami miatt mindig felfordul a gyomrom.
Unottan figyeltem, ahogy lehuppan a lábamhoz ,így szögegyenes haja meglibbent s előre esett.
-Fantaszikus ötletem támadt! - kezdett bele. Nekem ez nem jót szokott jelenteni. Ha van egy ötlete,én rosszul jövök ki belőlle.
A távirányítót a hasamra tettem s felvont szemöldökkel vártam a folytatást.
-Említettem, Peter testvére ideköltözik és itt kezdi az Egyetemet,ahogy mi. -mutatott magára majd rám. - Mivel nem találtak lakást és nincs hely már a koleszban..- halt el a hangja és bizonytalanul rám pillantott. Először fel sem fogtam mit akart,csak miután várta a válaszom.
Azonnal felültem,így a távkapcsoló a földön landolt. Tátott szájjal meredtem rá. -Nem. Abby normális vagy? Tudod mennyire utálom az idegeneket. Te pedig a házamba akarod hozni? - csattantam fel.
Abby lehajtotta a fejét,érzem valamit még elhalgat. Az sem fog tetszeni.
-Már nincs választásod. - mondta halkan. Meghült bennem a vér is,arcombol az összes szín eltűnt és csak meredtem rá
-Hogy érted? - kérdeztem halkan. Abby az ölébe helyezett kezével játszott,de fel nézni nem volt hajlandó,hiába akartam,hogy felnézzen.
-Már ide tartanak. - bökte ki végül nagy sokára. Tátva maradt a szám,annyira ledöbbentem.
-Abby! - nyöszörögtem a fejemet fogva. -Hogy tehetted ezt? - felálltam és járkálni kezdtem. Mit csináljak? Megmomdjam neki, félreértés volt? Vagy ne nyissak ajtót? Valahogy el kell küldenem?
-Win, ezt a te érdekedben is tettem. - magyarázta halkan. Megtorpantam, majd hitetlenkedve fordultam felé.
-Mi képviseli az én érdekeimet?
-Igy szerzel magadnak pasit és lesz több barátod. - érvelt.
-Te a barátom vagy,ez nem elég? - tártam szétt a karom.
-Pasira is szükséged van. És nem elég.- ingadta a fejét. - Mióta ismerlek sehova sem jársz el magadtól,hacsak nem rágatlak el. - Igen ez igy van,kár tagadni. Mindig arra törekettem,hogy ne legyen velem baj,elvégre az éppen aktuális nevelőszüleimnek jó kislány akartam lenni. Ez máig is bennem van,pedig már nagykorú lettem.
-Nyugtass meg,egyedül jön. - tereltem el a témát.
Abby megrázkodótt,a száját elhúzta és megint kerülte a tekintetem.
Inkább a szőnyegemet mustrálta. A válasza megint nem fog tetszeni.
-Nem egyedül jön,hanem hárman jönnek. - vallotta be.
Ökölbe szorult a kezem és remegni kezdem.
-Egyedül éltem egész életemben, erre a nyakamba sózol három idegent?! Abbigel Smith! - csattantam fel. Összerezzent a neve hallatán.
-Ugyan már Win. Ne gyerekeskedj már,hanem gyere ki a csigaházadból és nyilj meg az emberek elött. - állt fel már ő is.
Mielött visszavághattam volna, csöngedtek.