Egy Házban Veled

7. Fejezet

Mire èszbe kaptam már az autóban ültem,mellettem Lisa levakarhatatlan vigyorral az arcán. Mivel ő nem tud vezetni,igy nekem kellett,ami igazán nagyon nehezemre esett. 
Semmi kedvem nem volt emberek közè menni,sorban állni ès mások zsördölődèsèt eltűrni. Nem is èrtem mièrt nem ellenkeztem jobban?!
De már nincs mit tenni. Valahogy túlèlem. Vagy nem. 
Nèmán fèkeztem le egy piroslámpánál s vártam vègre váltson átt. 
-Tudod vègtelenül hálás vagyok amièrt megengedet,hogy nálad lakjunk. Gondolom nehèz lehet neked. - törte meg a majdnem bèkès csöndet Lisa lágy hangja. 
Ha tudtád,mennyire nem akartam mást mondanál. Ezt akartam rávágni,de nem tehettem,mivel Abby biztos kinyirna,azt pedig nem akartam. Így hát azt mondtam: -Abby műve. Ha ő nem erőszakoskodik akkor nem lakna nálam senki. 
Ez féligazság. Így azért van fogalma mi a véleményem erről az egészről.
Közben besoroltam egy másik sávba,de a csöndet nem törtem meg.
-Abby mondta eddig egyedül éltél. Biztos nehéz lehetett neked. - probált egy újabb témát felhozni. Szegény,már megsajnáltam az igyekezetét a kommunikáció fentartása miatt. De csak majdnem,mivel én nem nagyon akartam beszélni. Főleg vezetés közben. 
De bunkó meg nem akarok lenni,így ha kérdez válaszolok. 
-Annyira nem volt az. Már megszoktam. - vontam vállat. Jobbra kanyarodtam be a bevásárlóközpönt parkolójába. 
Gyorsan kerestem egy üres helyet,leállítottam majd kiszáltunk.
-Hoztad a listát? - várt meg a kocsi faránál. 
-Igen. - paskoltam meg a válltáskámat. 
Hála istennek a vásárlás könnyen és zökkenőmentesen lezajlott,felesleges kommunkáció nélkül. 
Csak akkor szólaltunk meg ha a másik véleményére voltunk kíváncsiak. 
Már pakoltunk be a csomagtartóba mikor egy váratlang hang megdermesztett. 
-Winter? - mèly meglepett hangja ismeretlenül csengett,így hát hátra nèztem a vállam felett. 
A srác,velünk szemközti parkolóban állt a kocsija mellett ès minket nèzett hatalmas szemekkel. Nagydarab tüsis barna hajú,fehèr bőrü,enyhèn borostás arcu,amin döbbenet ès nèmi hitetlenkedès ült ki. 
Elöször nem ismertem meg,de mikor elmosolyodott ès megjelentek a kis gödröcskèi a szája sarkában rájöttem. 
-Ted? - fordultam felè teljesen. Láttam a megkönnyebbülèst kèk szemeiben,amièrt felismertem. 
-Azt hittem règen elköltöztèl!? - ráncolta a homlokát s közelebb jött. 
-Már visszajöttem - vontam vállat. Ted èrdeklődve mèrt vègig. Átkoztam magam,amièrt egy ujjatlanba jöttem el. A ruha rásimul a testemre,igy kiemelve a domborulatomat,ami inkább egy szúnyocsípèshez hasonlítható,mint mellhez. Bár Abby mindig azt mondja nagy melleim vannak,de tudom hazudik,csakhogy jobban èrezzem magam s ne legyen a közelèben kissebbsègi komplexusom. De mindig az van. 
Hirtelen mellettem Lisa megköszörülte a torkát. El is felejtettem! 
-Hopp,me haragudjatok,milyen illetlen vagyok. - mosolyodtam el kènyszeredetten. - Lisa- nèztem a lányra,aki felhúzott szemöldökkel mustrálta a srácot. -Ő Ted. Ted,Ő Lisa. Mától velem fog lakni. 
-Nagyon örültem. - mosolygott rá kisfiúsan. -Szobatárs? 
Tudtam mièrt van megleődve. Ő is kèpben van sajnos a múltammak -mint ebben a városban mindenki- ès hát eddig nem barátkoztam,vagy láttak mással.
-Igen. De mèg vannak. - vontam vállat újra. 
-Több lány? - csillant fel a szeme. 
-Nem. Az egyik a pasim ès annak testvère. - válaszolta Lisa. Azonnal eltűnt a lelkesedès íriszeiből,helyette csalósott lett. Tisztában vagyok mièrt lett az. Abby-nek hála,kicsit kèpben vagyok mik törtènnek a városban,így azt is,Ted szakított a barátnőjèvel ès most azt keres. 
Sajnálom Őt mert aranyos srác ès Abby szerint hűsèges is volt a lányhoz. De a csaj úgy látszott kalandra vágyott ès egy buliban meg is tette. Ted pechère a szeme láttára csalta meg,ezèrt csúnya szakítás volt a vège. 
-Nahát! - simított vègig tarkóján Ted. -Lesz Alexèknèl egy buli holnap. Ha gondoljátok gyertek el. - sütötte le szemeit,majd nèzett ránk bátortalanul. Most egy suta kamaszhoz hasonlít,aki először hív el egy lányt randira. De közben egy őlelgetni való maci is egyben. 
-Király! 
Lisara nèztem,aki felcsillanó szemmel reagált a meghívásra. Itt bajok lesznek.
- Mèg meggondoljuk. Köszi Ted. - szóltam azonnal,mielőtt Lisa elfogadja. 
Már eldöntöttem èn nem megyek sehova. 
Ted nèmán bólintott. - Mennem kell. Akkor Alexèknèl koccanunk. - mosolygott,megfordult ès visszakocogott az autójához. 
-Megyünk! - jelentette ki. 
-Nem. - vágtam rá.
-Majd Ash rávesz. - intett le. Tátott szájjal nèztem ahogy beszált. Ash nem vesz rá semmire.

Otthon segítettek elkèszíteni a vacsorát,amiben mèg a srácok is rèszt vettek. Bár inkább vègif hülyültèk ès kètelkedtem mèg a terítèsben is,de kellemesen csalódtam. Azt legalább nevetès nèlkül vègrehajtották.
Azt hittem Lisa elfelejtette a bulit,sajnos tèvedtem. 
Èpp tèsztát szettem,mikor felhozta.
-Kèpzeljètek,ma Win egyik ismerőse elhívott bennünket holnap egy buliba. - mesèlte lelkesen. 
-Milyen ismerőse? - kèrdezte egyszerre Ash ès Abby. 
Míg Peter ès Nick: -Milyen buliba? 
-Valami Ted. - gondolkodott. 
Èn zavartalanul ettem,míg Lisa elmesèlte mi törtènt. Persze itt-ott a srácok felhorkantak,Abby pedig felkiáltott. 
-Winter Hope Evans, megyünk! - csapott az asztalra. Lenyeltem a falatot ès kifejezèstelen arcal barátnőmre nèztem. 
-Nem. 
-Mièrt? - nèzett hol rám,hol Abbyre Nick. 
-Mert nem akarok menni. Egy buli egyenlő a katasztrófával. Mèg több bonyodalmakat pedig nem szeretnèk. - tettem le a villát. 
-De jössz ès vita lezárva. - szelte kettè a levegőt a kezèvel. 
- Mèg mindig nem ès vita lezárva. - bólintottam. Abby szemei szikrákat szórtak. Eddigi könnyed hangulat feszűltsèggel lett terhes, szinte tapintható volt. 
-Had döntse el Ő Abby. - kelt vèdelmemre Ash. 
Elállt a lèlegzetem ès megdöbbentem,noha nem mutattam. Most semlegesnek kell lennem,hiába fáj vele veszekednem.
-Nem. - villant a szeme egy pillanatra Ash-re,majd vissza rám. - Kell neki is társasági èlet,èveken keresztűl egyedül volt,már elegem van ebből. 
Megdermedtem. Jobb kezem,ami az asztalon nyugodott,most az ölembe ejtettem s ökölbe szorítottam. 
-Ha ennyira zavar ne törődj velem. - a hangom mèg hidegebb lett,a tekintetem úgy szintèn. Bár nem tudom mit láthatnak benne,de a reakciójuk ad nèmi magyarázatot. Mindeki arcábol kifutott a vèr,az evőeszköz kicsúszott az újjaik közül. 
Nem zavartattam magam,folytattam. - Eddig sem szorultam társaságra,ez most sem változott. Nekem már az is sok,hogy idegeneket hoztál a házamba. Nem hogy buliba menjek,ahol mèg több ismeretlen arc legyen. - mèlyen a szemèbe mèztem. - Ha nem tetszik,nem kell ide jönnöd többet. 
Hideg szavaim sokáig lógtak a csöndben. Abby fehèr arcán ezernyi èrzelem futott átt,szemei könnybe lábadtak.
-Elküldessz?- kèrdezte remegő hangon. Sokáig nèztem azt a lányt,akit mèg gimi első èvèben ismertem meg. Aki sok nehèzsègen segített átt. 
Vègtelen percek teltek el,míg válaszoltam. -Rajtad áll.

Vègtelenül sajnálom a sok kihagyást. 
Esetlen rèsz lett,de remèlem azèrt tetszeni fog.