Oh My Prideful Master (Hungarian Chanbaek Fanfic)

3- Butler's talk?

Négy órakor a mestereket munkájukra hagyva a komornyikok a téli üvegházba gyültek össze. A Byun család legnagyobb birtokán tartozkodtak, egy európai renesszánsz stílusú kastély negyedik kertjében. A négy kert a négy évszak után lett elnevezve és mindegyik közepében volt egy üvegház. Mind fekete öltönyben egy vintage, fehérre festett asztal körül ültek virágok között. Az ember még modern kerek asztal lovagjainak is képzelhette volna őket, kivéve, hogy ők nem egy királyt hanem hat mestert szolgáltak és védelmeztek. Kinézetük egyenesen felső osztályú volt, egyedül a kis ezüst kitűzőjük árulta el mivoltukat.
Mindenki Zhang Layt nézte. Aki kérdően nézett a meglepett megfigyelőire. Nem várta, hogy egy mondat ennyire elképeszti barátait. Szemei egy kis zavartságról árulkodtak.
-Szóval ha jól értem - kezdett bele Chen - még egyszer sem ért hozzád.... és te sem hozzá?
-Jól értetted ....
-... és ez azért van mert...? Talán van valaki aki...? - bökte ki Kris.
-Mert nincs semmi köztünk..? Én megértem, hogy ti és mestereitek jól elvagytok de nekem nem muszáj. Nem erre szerződtünk, sőt illegális ilyesmire szerződtettni. Amúgy nincs senkim.
Kai felnevetett. Minden tekintet hozzáfordult. Látszott rajta, hogy igazán viccesnek találta az aktuális helyzetet.
-Ezt mondd el újra miután ittál egy picit. Utoljára arról áradoztál, hogy mennyire szeretnéd te védeni Suhot.
Lay szemei kitágultak egy pillanatra, Kai látta utoljára inni, ha valaki hát ő tudta miket beszélt olyankor, de abban biztos volt, hogy ennél többet nem mondott.
-Igaz, Suho maga a védelmező angyala a Társaságnak, mindenhol vannak ismerősei és ez segítí a hat céget, de nagyon törékeny! Majdnem, hogy olyan mint az aggódó anyja ennek az egésznek. Neki is szüksége van egy támaszra.
-Anya ... - hümmögte Chanyeol - szóval fent látod magad. - próbálta el viccelni a pillanatot.
-Chanyeol ne most légy idióta. - szólta le Sehun. - De igazat adok Kainak, érzel valamit iránta, száz százalékos arányban. - folytatta, arckifejezése nem árulkodott sok érdekről, de ezt senki sem vette figyelembe, hiszen a fiú nem szokszor mutatta ki érzéseit, a pókerarca csak Luhan neve hallatán hagyta el. Néha akkor sem.
Lay nem tudta mit mondjon. Talán igazuk van, de az is lehet hogy egyszerűen aggódik a mestere iránt, hiszen ez egy komornyik dolga, nem igaz? Nem volt tisztában a saját érzéseivel és most nem velük akarta ezt meg megvitatni, ilyen téren szüksége volt egy kis egyedüllétre. Szerette a barátait de túlságosan idióták egy komoly beszélgetéshez, ilyenkor, mint mindenki más Suhohoz fordult. Az egyetlen problémája, hogy miként tudna Suhoval Suhoról beszélni? Témát szeretett volna váltani, de Chen megtette helyette.
-Chanyeol, utasíds vissza Madame Kim-et következő alkalommal, a te érdekedben mondom.
-A férje rájött, hogy a fiatalakat szereti?
-Valami olyasmi. De inkább Baekhyun miatt mondom. Gondolom nem hiába ment el odáig, hogy a találkozón így -nyomta meg a szót- jelenjen meg.
-Tudom, Chen, tudom épp ezért kell ma mindennek tökéletesen mennie.
-Yah, túl levert ez a beszélgetés. A Happy Virust látogatjuk ma nem a depi vírust. -szólt Kris.
-Egy pillanata szolt le Sehun-ah.
-Mert te mióta hallgatsz rám?
-Sehunnak igaza van. Mióta hallgatsz te akárkire is Baekhyunon kívül?- szólt közbe nevetve Kai.
-Szóval most én vagyok az önfejű? Kai meg cselédlányok szoknyáját emelgeti.
-Ennek semmi köze az önfejüséghez.- vágta rá Chen. Nevetésbe törtek ki. Az idő gyorsan múlt, a megbeszélés meg folyamatosan kihúzódott. A vacsora ideje eljövetelével a mesterek fáradt arccal mentek asztalhoz. Amíg a különböző külföldi ételek fel voltak tálalva és el lettek fogyasztva Lay zongorával kísérte az énekelő Chent, ezt ő maguk tervezték el, mikor a megbeszélés már három órája zajlott. Chen hangja hangos, tiszta és lágy volt. A dalok stílusa és ritmusa változott néha a többi komornyik is bekapcsolódott egy harmóniát képezve. Mestereik tapssal illették a váratlan, mégis kellemes meglepetést, mely nyugtatta összegyült feszültségüket.
Vacsora után Suho és Xiumin elköszöntek majd távoztak, míg a többiek a hálószobájukba húzódtak vissza az éjszakára.

Luhan már jól beférkőzött a takaró alá mire Sehun kijött a fürdőszobából. Mivel az előbbi félig lehunyta a szemeit, lekapcsolta a villanyt, majd hangtalanul mellé surrant. Luhan elmosolyodott.
-Annyira figyelemes vagy Sehun-ah. - mondta amint közelebb húzódott komornyikához. Sehun magához ölelete a kisebbiket.
-Miért nem alszol?
-Mert - fejét Sehun mellkasára tette - rád várta- ah -ham - ásította el az utolsó szót. Sehun kuncogva simogatta meg az arcát.
-Pedig nyilvánvalóan álmos vagy. Most aludj.
Luhan lehunyta a szemeit és elaludt. Sehun még egy ideig figyelte őt, a tökéletes nyakát, arcának vonalait, majd követte álom világba.

Kris betakarta Taot és egy puszit lehelt a homlokára. Még egyszer megbizonyosodott, hogy minden rendben volt és készült elindulni. Tao megfogta a csuklóját és visszahúzta. Kris leült mellé és ujjaikat összefűzte. Csendesek voltak, és ez a csendet kényelmesnek találták.
-Maradj amíg elalszok. -suttogta Tao.
-Persze. - válaszolta Kris megszorítva picit a kezét.
-Helyezd magad kényelembe -mutatott maga mellé. Kris gyorsan elhelyeszkedett és vissza vette Tao meleg kezét és elkezdte maszírozni azt nyugtatóan.
-Kris ...
-Igen? - felete Taora nézve. Tao megemelte felső testét és megcsókolta Krist.
-Jó éjt. -mondta. Kris meglepetten bámulta a lehunyt szemű Taot, majd elmosolyodott. Addig maszírozta Tao kezét amíg a lélegzete lelassult és biztos volt benne, hogy aludt, azután vissza ment a saját szobájába, nem akarván Tao zavarni reggel.

Kyungsoo Kai mellett ült és valamiket motyogott magában, amit Kai nem értett. Nem sikerült magára vonnia a figyelmet és kezdett unatkozni. A nyakkendője Kyungsoo ágya melett hevert és az inge ki volt gombolva, egyedül arra várt, hogy végre le vehesse az öltönyt, és ahoz Kyungsoonak ágyban kellett volna lennie. Pontosabban ott volt, de feknie kellene, csukott szemekkel. Mikor elvesztette az utolsó csepp reményét, hogy Kyungsoo abbahadja a dünnyögését és aludni tér, a durva módot kellett használnia. Vállaitól megfogva Kyungsoot a hátára nyomta és a lábait a két oldalára rakta, így az teljesen alatta van. Kyungsoo figyelme teljesen rá volt szentelte akkor. Egy önelégült mosoly jelent meg az arcán, majd ajkait Kyungsoo nyakára tapasztotta.
-Úgy gondolom, -suttogta - hogy a mesternek abba kellene hagynia mára a munkát.
-Kai, Baeknél vagyunk ...
-Épp ezért pihennie kellene - mondta két csók között.
-Kai nem most.... - ellenkezett a mester de mikor megérintette izmos felső testét, hogy ellökje kezei mást gondoltak.
-Pedig igazán aludnia kellene mester.
Kyungsoo lesokkolt, szája tátva maradt. Nem értette mi történik.
-Hogy mi?
-Aludni, Kyung. Te, takaró alatt, a sötétben, pizsomában. Én meg félretehetem a munkám, elfoglalhatom a helyem. -kacsintott - talán még folytathatom amit elkezdtem.
-Meggondoltam magam, a saját szobádba alszol Kai! -jelentette ki Kyungsoo. Kai hiába kért bocsánatot, Kyungsoo nem engedett neki így vissza kellet menjen a neki előkészített szobába.

Chanyeol terve, ha már tervnek lehetett nevezni, jól sikerült. Baekhyun elégedett volt az aznappal. Chanyeol fáradtan terült el az ágyon.
-Ezek a kölykök fárasztóak. Egésznap veled próbáltak felhúzni és különösen megfigyeltek mikor valamiket bevittek. Hát nem felháborító? Ne rajtad tartsák a szemeiket! Egyetértesz velem? Baekhyun? Baek? Byun Baekhyun hozzád beszélek.
-Oh igen, persze, bocsánat.
-Tudod egyáltalán miről beszélek?
-Arról, hogy a gyerekek milyen fárasztóak. De tudod, igazából nem különösebben azok.
-Baek ... Sehunékról beszélek.
-Oh, azt hittem gyerekeket szerettél volna de meggondoltad magad... csak viccelek - mosolyodott el - figyeltem rád. - puszit nyomott Chanyeol szájára - Tudod, büszke vagyok rád.
-Jobban ... érzed magad? - kérdezte kissé félénken az óriás.
-Yoel, rád nem lehet haragudni, komolyan. Ha meg Madame Kim miatt aggodsz akkor buta vagy. De így szeretlek.
-Technikailag megcsalásnak számít.
Baekhyun csak hümmögött, majd még egyszer lehajolt megcsókolni Chanyeolt. Az óriás lehúzta, ezért Baekhyun könyökein tartotta magát, hogy ne essen rá, és elnevette magát.
- Szóval... Baekhyunie, érdemelek valamit a mai napra?
-Igen, épp azon dolgozok. - nevetett fel Baekhyun. Ez alkalommal Chanyeol kezdeményezte a csókot, örült annak, hogy Baekhyun boldog volt, és úgy gondolta ez elég nyeremeny, de nem volt tudtában, mint a többi komornyik sem, hogy a mesterek mire készültek.

Miután Baekhyun biztosra tudta, hogy Chanyeol mélyen alszik, csendesen kilopakodott a szobából. A folyosón Tao és Luhan vártak már rá suttogva beszélgetve. A beszélgetésük abba maradt amint meg látták Baekhyunt.
-Hol van Kyung?- kérdezte suttogva.
-Itt. -jött mögülle a válasz. Összenéztek, halk nevetésbe törtek ki, majd az udvarra siettek. Egy cseléd már előkészítette nekik a kocsit. Baekhyun még egyszer megértettette, hogy a komornyikok semmien körülmények között sem tudhadták meg, hogy hova "tűntek" el. Ezzel beszálltak a kocsiba, elindultak.

Köszönöm mindenkinek aki elolvassa az én kis idétlen történetem, remélem legalább egy kicsit élvezitek. Mégegyszer köszönöm.