Oh My Prideful Master (Hungarian Chanbaek Fanfic)

4 - Birthday

Nem járhattak távol búvóhelyüktől mikor Baekhyun telefonja megszólalt. Baekhyun ránézett a kijelzőre. Chanyeol. Lehalkitotta a készüléket és kinézett az ablakon.
-Szóval ott lenne a hely. - mutatott egy teljesen mindennapi étteremre. Nagyon remélte, hogy az előkészületek jól mentek. A kocsi tovább gurult Suhoék városban lévő egyik lakásáig. Ott töltötték az éjszaka többi részét.

Chanyeol ideges volt. Nagyon. Ötlete sem volt hol a francba keresse még Baekhyunt. A cselédek sem látták. Utolsó reményébe kapaszokodott és megindult a vendég szobák felé. Kyungsoo szobája ajtaján Kai dübörgött, kérlelve az elsőt, hogy nyisson ajtót. Chanyeol, mérgében és reménykedésében kulccsal kinyitotta az ajtót és már azt képzelte el, hogy fogja leszidni azt a kis törpét a mesterével együtt. De egyikük sem ezt a látványt várta. Csak bámultak az ajtón befele mikor Sehun hozzájuk csatlakozott.
-Nem láttátok .... Mi a franc?
-Eltűntek .... Baek és
-Kyung ...
-Luhan sincs meg!
Egy ideig csak nézték egymást szemükkel beszélve. Nem tudták mit lehet mondani ilyenkor. Egy cselédlány sietett hozzájuk, és adott egy levelet. A három komornyik sietősen nyitotta ki a levelet.
" Játszunk bújócskát! Ha vissza szeretnétek kapni a drága mesteriteket megtesztek mindent amit a különböző cetlik mondanak. És ne hívjátok fel a rendőrséget nem fognak hinni nektek. Akkor első feladat. Byun úr öltözőjében taláni fogtok ruhákat vegyétek azt fel. Ott találkozunk."
Felháborító. Chanyeol más szót nem talált. Játszania kellett ezzel az őrültel amíg Baekhyun és barátai egy olyan helyen vannak amiről ő nem tud. Ez zavarta.... túlságosan is.

Suho zavartan nézett az eltökélt Baekhyunra.
-Biztos jó ötlet ez? Szerintem most valahol a Holdon keres és ha ott sem talál a Napig is elutazik. Na meg ne beszéljünk a másik kettőről.... - pillantott Luhanra és Kyungsoora - Mi ütött belétek, hogy így belementetek ebbe az idióta tervbe.
-Te is benne vagy. - nyilvánította ki pajkosan Luhan.
-Vicces lesz - szólt Chen
-Az. -nevetett Baekhyun.
A Társaság egyetlen problémája ritkán jelent elő de amikor igen akkor tartott is. Mikor a munka és a családi-baráti-vagy-akárminek-is-neveznénk-életük találkoztak. Ilyenkor Chen és Baekhyun megálíthatatlanok voltak. Gyorsan összebarátkoztak, egyesek szerint túl gyorsan. Vicceik ezerjével folytak Suho kedve ellenére. Xiumin figyelmeztető tekintetett vetett Baekhyunra. De azért ő is belement. Xiumin általában csendes volt, nem nézett ki nagyon magabiztosnak sem, de az éveken át hozzá kellet szokjon Baekhyun és Chen hülyeségéhez -néha úgy vélte Baekhyun túl fiatal egy cég vezetéséhez- és így, értette, hogy hova akarnak kijutni.

Miközben nevetve egymást biztatták, hogy minden jól fog menni, a másik három teljesen távol állt ettől az ötlettől. Kai, imádkozások között kereste a következő cetlit. Felvették a nekik előre készített ruhákat, amik mindennapi fiataloknak szánt ruhák voltak, a cetliket keresték és követték, pár holmit magukkal pakoltak, az utasításokkal ellentétben, mert kitudja mikor jöhetnek jól, hiszen nem tudhatták, hogy mi a helyzet a mestereikkel. Attól féltek, hogy ellenséges cégek rabolhatták el őket. A konyhában rátaláltak Krisre, akit úgyszintén egy cetli utasította oda. A szemei veszélyesen mérgették barátait.
-Azt hiszitek vicces? -morogta
-Ha Taoról beszélsz, biztos Baekhyunékkal van.- kezde lágyan Chanyeol- Akikről, amúgy halvány lila gőzünk sincs, hogy hol a jó fészkes fenébe lehetnek. - a végére már mérges lett.
-Mi? Ők sincsenek meg? Cetlik? Nálatok is voltak? -kérdezte összezavarodtan Kris.
A három bolíntott. Szóval négy elveszett volt. Kris cetlije érdekes volt. Más mint a többi. Más volt a kézírás. Egy második személy is benne volt a rablásban. Elindultak. A városba járkáltak össze-vissza. Futkároztak külömböző személyekkel beszélgettek és, hogy mindez ne legyen elég a cetli keresések melett külömböző feladatok is voltak. Nagyon furcsának találták őket. Délben ebédelniük kellett, a fiatal pincérnő láthatólag élvezte, hogy három magas és ilyesztően mérges férfi egy cetli miatt rohangál. De ő tudta mi történik, ismerte Baekhyunt és már egy ideje felkészült, hogy egy bepánikolt Chanyeolt fogadjon és ettesen meg. Ha nem evett meg mindent nem járt neki cetli. Nevetségesnek találta a helyzetet, és majdhogy elnevette magát mikor a deszertet vitte ki.
-Te tudsz valamit igaz? A cetlikről.
-Én csak utasításokat kaptam. - mondta mosolyogva a lány - Lefoglalták ezt az asztalt négy személynek és előírták, mit kell majd tálalni, megjegyezve, hogy nem kaphatják meg cetlit amit fizetéskor hagytak ha nem fejezik be az ételt uram.
-Ki foglalta le?
-Hmm... Mr. Park nevében fogalta le a komornyikja.
-Mr. Park?
-Mr. Park Chanyeol.
-Yeol... ezt előre tervezték. - súgta Kai.
-És... a komornyik bankkártyával fizetett?
-Nem uram készpénzben fizettek. - a mosolya szélesebb lett - Akkor én most jó étvágyat kívánok a desszerthez. - ezzel elment. Chanyeol magán kívül volt. Nem volt neki komornyikja, hisz ő maga egy komornyik! A maga előtt lévő desszertre nézett. A kedvence volt, de abban a pillanatban nem érdekelte a desszert csak Baekhyun jólléte, így gyorsan felfalt mindent. Számla helyett a cetli jött.

Egy idő után Baekhyun megadta magát a kívancsiságának. Rávette Layt, hogy kémkedjenek. Álruhában és egy kölcsön vett kocsival követték a négy komornyikot. Képeket és filmeket készítettek röhögve, hogy montázst készítsenek belőllük. Luhan párszor felhívta őket, hogy bisztos legyen semmi nagy hülyeséget sem tesz Sehun. Persze sosem kapott rendes valászt amint Baekhyun és Lay inkább csak suttogtak egymásnak szavakat melyeket Luhan nem értett. Mikor Chanyeol öklével beleütött egy falba Baekhyun felnevetett.
-Alig várom, hogy az utolsó cetlit is megtalálják.
-Chanyeol tuti nem akar majd lefeküdni vele ezután.
-Na, ki beszél itt nekem lefekvésről? Lay-ah..
-Ne, ne kezdj bele te is Baek - szakította félbe Lay. Baekhyun csak tovább mosolygott.
-Oké menjünk fel készülni.

Már elegük volt a cetlikből és ebből a bolond játékból. Délután volt és egy filmet nézettek meg velük megint, mikor kijöttek kapták meg a cetlit.
"Kár. Már az utolsónál vagyunk. Reméltem, hogy többet játszhatunk. De egyszer mindennek vége lesz. Mint ennek a keresősdinek. Akkor az utolsó feladatotok itt jön. Van egy étterem egy utcán amin ma sokszor jártatok. Ott várunk rátok a mestereitekkel. Nem adom meg az étterem nevét. Sem az utca nevét, hogy vicces legyen. Bye-bye
P.S.: ne dobjatok el."
-Milyen pszichopata írhat ennyi cetlit? Esküszöm szétverem a pofáját mikor meglátom. -kiáltotta el magát Chanyeol
-Emlékeztetlek, hogy nem csak Baek tűnt el. Le kell nyugodnod a francba is. Gondolkozzunk melyik étterem lehet. - szólt Kai
-Szerintem az az étterem lehet amit ma lefoglaltak és zárva volt, ahova először probáltunk bemenni délbe. -javasolta Kris.
-Nincs jobb ötletem, szóval Krisnek adok igazat. -mondta Sehun.
-Jó akkor menjünk, osztogatnunk kell pár pofont.
Egy kis idejükbe telt újra megtalálni az éttermet, ami megint zárva volt. Kris dübörgött az ajtón amíg valaki elé nem jött. A személy "az utolsó"-t kérte. Sehun jött rá, hogy a cetli kelett. Oda nyujtották, mire a személy lekötötte a szemüket, majd bevezette őket valahova és leültette. Chanyeolt külön, távolabb. A másik három egy-egy kezet érzett a szájukon majd egy suttogást a fülükben.

Baekhyun a tortával a kezében állt. Csend volt. Chanyeol valamit moromogott arról, hogy a felelöst szét fogja verni, és, hogy jobban tennék, ha abba hagynák ezt a játékot. Ezért Baekhyun intett a többieknek és belekezdtek az éneklésbe.
-BOLDOG SZÜLINAPOT ~

Valaki levette a kötést a szeméről amint elkezdődött az éneklés. Ekkor jött rá, hogy aznap volt születésnapja. Baekhyun mosolyogva állt elötte egy tortával. Mérges volt egy pillanata, de most mikor végre rájött, hogy mi történt egy meleg érzés árasztotta el. Persze ez csak addig tartott amíg énekeltek.
-IDIÓTÁK! -kiáltotta- Ti tudtátok? - nézett Krisékre
-Nem ... mi is csak most tudtuk meg.
-Boldog születésnapot Chanyeol. - mondta Baekhyun legédesebb mosolyával és megölelete remegő szerelmét. Chanyeol közel húzta magához. Sehun és a többiek a saját mestereikkel voltak elfoglalva. Amíg senki sem figyelt rájuk Baekhyun egy sarokba húzta Chanyeolt és megcsókolta.
-Soha többé ne csinálj ilyesmit.-morogta Chanyeol.
-Channie, még van egy ajándékom.... vagy kettő - az asztalhoz sietett - A négy kimcskeresőnek... vetítőt!
Lejátszották a montázst a legjobb pillanatokkal amiket Lay és Baekhyun lefilmeztek és fényképeztek. Chanyeol csak úgy nézett maga elé mintha arcon csapták volna. Elkezdte faggatni a kettőt, hogy mit képzeltek magukról, ilyen helyzetbe rakták őket majd a két betyár nevetve filmez, de látszott rajta, hogy nem volt igzán mérges. Majd elkezdődött a buli. Záróráig bent maradtak, majd a sofőrjeik haza vezették őket. Chanyeol Baekhyunnal ült hátul a kis limuzinba.
-Hogy érezted magad ma?
-Hogy? Azt hittem meg gyilkolok valakit ha valami bajod esett volna. Csak úgy eltűntél! Mellölem! Lehetetlen kellene ez legyen!
-Hát, nehéz volt kimászni. Jó erősen magadhoz szorítottál mielőtt valahogy találtam egy kis rést. De nagyon édes volt. Igazán. -megcsókolta Chanyeol- Őszintén, nagyon szexi vagy mérgesen. De nem fogom mégegyszer megprobálni ezt, -kezébe vette Chanyeol kezét - megsértetted a kezed.
-Mi? Ja az ... az csak egy karcolás. Semmi azokhoz a jelenetekhez képest amik lejátszodtak a fejemben. Pánikoltam. Szörnyű volt. A legroszabb születésnap amit valaha átéltem. Kösz Baek.
-Csak a munkámat végeztem.-nevetett Baekhyun.

Köszönöm, hogy mindíg olvassátok ezt a történetm. Remélem tetszett.