Oh My Prideful Master (Hungarian Chanbaek Fanfic)

5 - Emlék teli álmok

*Baekhyun 15. Születésnapján*

Baekhyun az ébresztő órája előtt ébred. Ez furcsa volt tőlle, általában amíg egy cselédlány be nem jön ébeszteni alussza legmélyebb álmát. De az a nap más volt, a születésnapja, jó ideje várta ezt a napot, végre felnőtt ként lesz kezelve. Ha minden jól megy akkor talán, még idén elkezdhet egy kisebb területen dolgozni, hogy majd később át vegye a cég veztését. Na meg kitudja, valami más gazdag család szép lány is eljön arra a túltervezett hatalmas bulira amit szerveznek neki. Meg persze, idén kap magának saját komornyikot. Személyes komornyikja lesz az egyik születésnapi ajándéka. Már tudta. Xiumin, Luhan és Suho mind ekkor kapták. Azon találta magát, hogy a komornyikja kinézetén és személyiségén tűnödik. Nem mintha nagyon érdekelné. De Xiumin komornyikja hozzá jobban illett volna. Legalábbis ő így vélte. Luhan komornyikja folyamatos pókerarca mérgesítette, remélte, hogy az ővé normális lesz. Suhoé... nem tudta mit gondoljon, a gyerek túl ártatlan volt ehez a világhoz. Végül is ha nem bírja majd a saját kölykét majd betanítja, hisz mi másra jók?
Visszafeküdt és behunyta szemeit. Az ébresztő szólt és ő csak a oldalára fordult. Várta a cselédlányt, mint egy elkényeztetett díva ami volt.
Az ajtó várhatóan kinyilt de nem egy cselédlány lágy kényeztető hangját halotta, hanem egy fiú hangot.
-Jó reggelt mester!
Baekhyun azt remélte, ha nem csinál semmit majd a fiú majd elmegy.
-Chanyeol vagyok. Park Chanyeol, mai naptól kezdve a szolgálataiban leszek. Ma kivéletesen reggelizhet ágyban.
-Uh, Chan mi? Figyu nem tudom mi vagy vagy ki vagy de nincs kedvem rád.
-Chanyeol, mester, Park Chanyeolnak a nevem. A komornyikja vagyok.
A szó varázslat ként hatott Baekhyunon. Felült és ránézett a komornyikára. Szemei egy magas, mosolygós, barna hajú és csokoládé szemű fiúra estek. Végig nézett rajta. Jól nézett ki. Biztos híres volt a lányoknál.
-Hmm Park Chanyeol azt mondod ma kezdesz? - kérdezte legkihívóbb mosolyával - Sok szerencsét!

*Másfél évvel ezelőtt*

Chanyeol nem tudta már mit tegyen. Amióta Sehun bejelentette, hogy ő és Luhan romantikus értelemben együtt vannak Baekhyun sokszor viselkedett kihívóan. Persze párszor már megtörtént, hogy lefeküdjenek, de az csak akkor történt, ha Baekhyun frustrált volt valamivel szemben és mindent elakart felejteni. Amióta apját elvesztette a balesetben és át vette a cég vezetését már nem feküdt összevissza lányokkal, csak Chanyeollal. Eleinte élvezte, hiszen érzéseket táplált mestere iránt, de lassan elkezdte nagyon zavarni. Chanyeol nem akart csak egy stressz levezető lenni. Tudta, hogy munkája bajban lehet ha bevallja az érzéseit, de minek tartogatni magát. Eldöntötte, hogy aznap el is fogja mondani.

Chanyeol teljesen leizzadva ébredt. A múltról álmodott. Baekhyun nyugodt szuszogását hallotta. Végig nézett rajta, majd közelebb húzta. Baekhyun nyöszörögve ébredt fel.
-Mi történt?
-Álmodtam - mondta Chanyeol - de te aludj most vissza.
-Miről álmodtál?
-Arról amikor vallottam. És valahogy vissza kerültem az első találkozásunk pillanatához.
Baekhyun a fejét barátja vállára helyezte. Chanyeol a hajával kezdett játszani.
-Előre tudtam mindent rólad elméletileg, de mikor be léptem, elállt a lélegzetem. Tudtam, hogy nem alszol, mert pár órával azelőtt már ott álltam az ajtód előtt. Első pillanattól szépnek találtalak. Majd kihívóan mosolyogtál rám, és eldöntöttem, hogy nem kell majd szerencse ahoz, hogy jól dolgozzunk együtt.
-Folytasd. - a kezét Chanyeol dereka köré rakta. A fiatalabbik rámosolygott.
-Majd pár év eltelt. Jó barátok lettünk... és szerelmes lettem beléd- kuncogott - őrülten szerelmes. Te meg lefeküdtél velem mikor frustrált voltál. Én meg eldöntöttem, hogy vallok. Felmentem hozzád, vallottam és te megcsókoltál.
-Channie, szerettelek, és most is szeretlek, és mindig szeretni foglak.
-Nem is kérdőjeleztelek meg. Csak Byun Baekhyun! Az az egy tökéletes fiú belém szeretett. Csoda, még mindig annak tűnik.
Baekhyun meg mozdult egy picit és lehunyta a szemeit.
-Sokat nőttél az első nap óta. Testileg és lelkileg. De nincs ebben semmi csoda. Sok ideje szerettelek, csak túl sötét voltál, hogy ezt lásd. Most aludj Channie, bár holnap szabadnap neked, nem akarom, hogy túl fáradt legyél.
Chanyeol egy puszit lehelt a homlokára, összefűzte ujjait Baekhyunéivel.

*Az első Chanyeollal töltött éjszaka után*

Baekhyun hátsója fájt. Chanyeol próbált finom lenni, de akármennyire próbálta nem bántani, fájt. Mégis ez a fájdalom kellemes is volt. Tisztába rakta az érzéseit. Hangosan mindta ki őket, hogy érezze melyik igazán igaz.
-Chanyeol és közöttem nincs semmi.... vagyis mégis, de csak munkai. Biztos nem érez semmit irántam. És én... -hezitált még sajat maga előtt isén szimpatikusnak találom. Folyamatosan mosolygó túl aktív óriás. Ki gondolta volna, hogy igazán le fog feküdni velem. Bár sejtem, hogy csak a köteleségérzetből tette... na de ki tesz még ilyesmit a mi időnkben? A 21. Században élünk nem a 19.-ben! Én meg ... nem feküdhettem le vele csak szimpátia miatt... kedvelem. De miért is? Ez kezd rosszabb és rosszabb lenni!
Ekkor kopogtak az ajtaján. Nagyon remélte, hogy a személy nem hallgatózott, na meg azt, hogy a személy nem Chanyeol. De félelmei igaznak valósultak. Chanyeol volt az. Úgy visalkedett mint általában. Széles mosollyal köszöntötte, mielőtt beszámolt a reggeliről meg miegymásról. Baekhyunnak egy szúráshoz hasonló érzése támadt a szíve táján. Miért nem volt más? Miért nem mutatott egy érzést sem felé? Miért nézki úgy mintha semmi sem történt volna köztük? És miért fáj ez ennyire neki? Baekhyun rájött. Szerelmes. Nem kedveli az óriást, hanem szerelmes belé...

Baekhyunon volt a sor, hogy álmából ébredjen. A kezét Chanyeol fele nyújtotta. A hely még meleg volt, de üres. Egyedül volt az ágyban. Az órára nézett. Három óra. Chanyeol ilyenkor még ágyban szokott lenni még munka napon is. Nem tudva mi történik Chanyeol szobájába tántorgott. A szoba üres volt. Vissza bújt a takaró alá mi alatt már egy kis hőség sem volt. Hagyta újra felmelegedni a helyét és kényelmesen elhelyezte magát. De Chanyeol távol léte nem hagyta békén. Hol lehetett? Az éjjeliszekrényen lévő pohárból kortyolgatott. Mit csinál Chanyeol hajnali háromkor? Meg kukult? Nem szerette nem tudni a dolgokat. Stabilabbnak érezte magát mikor minden információ tiszta volt előtte. És ez a pillanat egyáltalan nem volt tiszta, leginkább az, hogy miért pánikolt. Chanyeol nagy gyerek. Tud vigyázni magára. Na meg nem mehetett távolra, hisz nem sok ideje ébredt meg álmából.
-Chanyeol!-kiáltotta. Nem igazán várt választ, de még egyszer felkiáltott- CHANYEOL!
Pár hosszú percbe telt mire választ kapott.
-MINDJÁRT OTT VAGYOK ALUDJ VISSZA NYUGODTAN!
Nem szerette a vártatást, bár tudott ő nagyon sokat is várni akármire, mint például az ételre egy étteremben, ebben a pillanatban maga mellé akarta Chanyeolt és sietősen.
-Itt vagyok, itt vagyok. - lihegte Chanyeol. - Történt valami ?
-Hova tűntél?
-A konyhába.
-Hajnalni háromkor? Alig 4 órája, hogy ettünk.
-Inni mentem.
-Volt itt víz.-mondta nyomatékosan. A hangnemre Chanyeol összehúzta a szemöldökeit.
-Baekhyun mi a baj?
A kisebbik, alig rájőve, hogy milyen hangnemmel beszélt lenézett majd Chanyeol dereka köré fonta kezeit.
-Semmi, csak hiányoltalak.
-Ennyire? - nevette el magát az óriás - alig tízenöt percig lehettem távol. - szorosan megölelte a hozzá simult kisebbiket.
-De nem voltál itt, ez lényeg.
-De te miért vagy ébren.
-Rám ragadt az álmod.
-Nahát, nahát. És mitől ijedtél meg ennyire?
-Nem tudom. Egyzserűen pánikoltam, hogy nem voltál melettem.
-Most képzeld el ezt a helyzetet, csak cetlikkel.... és bújócsjásdival... -meredt rá Chanyeol majd elmosolyodott.
-Már bocsánatot kértem.
-Tudom.
-Haragszol?
-Dehogy!..... Őszintén, meggyilkolnálak ezért, ha nem lennél az életem központja. Mégy egyszer meg ne probáld. - ezzel elengedte a már nyugodt Baekhyunt. A takaró alatt folytatták a beszélgetésük amíg el nem aludtak végleg a következő reggelig.