Oh My Prideful Master (Hungarian Chanbaek Fanfic)

12

Szombat. Baekhyun szerette ezt a napot. Még érezte, hogy a hétnek vége, de még nem stresszelt az új hét kezdete miatt. Nyugalom hatolta át a testét. Bele ivott a pohár vízbe amit Chanyeol ébredésekor ott hagyott. Egy álmos mosollyal kezeit magasba emelte és kihúzta magát. Egy kisebb ásítás elhagyta apró száját. Majd mielőtt eldönthette volna, hogy feláll és felöltözik kinyílt a hálószoba ajtaja és kedvenc szeretnivaló komornyikját látta átlépni a küszöböt. Chanyeolt látni először egy áldással ért fel.

-Jó reggelt - köszöntötte.
-Jó reggelt kicsim. Hát te? Nem alszol még?-kérdezte Chanyeol szeretettel a hangjában.

Baekhyun csak megrázta a fejét válaszul, majd felállt az ágyon, megvárta amíg Chanyeol az ágy szélének közelébe ért és nyaka köré fonva kezeit megölelte. Chanyeol, picit döbbenten, de egy széles mosollyan az arcát tette nagy kezeit Baekhyun derekára és magához húzta.

-Ezt miért kaptam? Nem mintha nem szeretném.
-Mert te vagy a világ legcsodálatosabb személye.
-Igazán? -kérdezte az óriás nevetve.
-És azért, mert szeretlek- ekkor Baek lábai már Chanyeol dereka körül voltak.
-Én is szeretlek - válaszolta Chanyeol.

Egyikük sem tudta elkézpelni mi lehetne ennél jobb. Egymás ölében szerelmet vallani, annál jobb pillanatot senki sem tudott adni nekik. Chanyeol, Baekhyunt még mindíg karjaiban tartva felült az ágyra és annak közepére fészkelődött, mert bár mindennél jobban szerette Baekhyun testének érzését a sajátján, kényelembe helyezte magukat. Most Baekhyun a lábai között ült és egymás szemébe néztek. Chanyeol kétkeze közé fogta szerelme apró arcát, hátra engedte majd megcsókolta. Engedték, hogy a csók mélyüljön és átvegye a hatalmat felettük, majd levegőért kapkodva bújtak újra össze.

-Többször kellene így kezdenünk a napot. Sokkal kelemesebb - dobta fel Chanyeol közelebb húzva Baekhyunt.
-Meglehet. Talán pozitívebben élnénk az életünk így.

Baekhyun feje Chanyeol mellkasán pihent. A fiatalabbik szívverését hallgatta. Picit gyorsabban vert a normálisnál és ezt jómagáról is elmondhatta, újra pillangók kerültak gyomrába, mint amikor először valottak egymásnak. Bár Chanyeol fiatalabb, nagyobbra nőtt mint Baekhyun, nagyobbra mint a férfiak átlaga, Chanyeol sokszor mondta Baekhyunnak, hogy apró teste tökéletesen hozzá illik a saját hatalmas testéhez. Máskor Baekhyun büszkeségből visszavágott, de most úgy érezte igaza van. Jól kezdődött napjukat egyikük sem akarta elrontani. Chanyeol megszorította karjaiban ülő Baekhyunt és egy puszit nyomott a fejének búbjára.

-Ma mit csinálunk? - kérdezte Baekhyun.
-Hmm először is téged elviszlek Xiuminékhoz, hogy játsz egy kicsit Chennel, rég nem volt időtök együtt hülyéskedni, én meg onnan megyek a tészta fiúnak tett igéretemet megtenni.
-A tészta fiú Sehun lenne? - röhögte ki Baek - Tökéletesen illik hozzá. Ami meg az ígéretedet illeti, tényleg a legcsodálatosabb ember vagy.
-Nem szokásod ilyesmiket mondani.
-Miből veszed? Lehet, hogy csak te nem hallod.
-Mondjak én is olyasmit amit nem szoktál meghallani? - megemelte az egyik szemöldökét - Kihívó a csípőd, igazán formás a hátsód, az amire az az ördögi kis szád képes leírhatatlan és őszintén a nap minden pillanatában hozzátapasztanám a sajátomhoz.
-Mind ezt tudtam - vágta hozzá Baekhyun de arcán pír látszódott. Érezte, hogy Chanyeol álla a fejéről a vállához mozdul és az ajkait érezte fülcimpáján, majd nyakán.
-Szeretlek - suttogta az óriás.
-Én is - válaszolta Baek.
-De indulni kell...
-De nem reggeliztem - nyavajgott az idősebbik.
-Reggelizel a kocsiban. Szedvics és kávé már elő van készítve.
-Komolyan?
-Csak nem azt hitted, hogy azért hagytalak aludni ilyen későig mert van időnk?
-Nem, de reméltem, hogy azért nem kell kocsiba ennem.

Chanyeol mosolyogva engette el az apró testet, majd még egy csók után magára hagyta, hogy tudjon felöltözni.  Baekhyun tudta, hogy hiába is próbálkozna rávenni Chanyeolt, hogy mehessen vele ehez a titokzatos veszélyes, vagy mi, segítőhöz, úgy sem engedné. Ilyenkor nem szerette mesteri pozíciójával erőltetni a dolgokat, inkább engedett Chanyeolnak és felöltözött, hogy ne pizsomába vigye Chanyeol Xiuminékhoz, mert arra az óriása képes.

A kocsiban Baekhyun rátalált az ígért reggelire, és egy szót nem szolt amíg be nem fejezte. Észrevette, hogy komornyikja mosolyogva néz rá, de nem érdekelte, vagy legalábbis nem érdekelte annyira, mint amennyire a megjelenő pír az arcán jelentené.

Chanyeol nem ment be Xiuminékhoz, még köszönni sem, azt mondta ez az egész sietős és nem késhet. A mester egyedül ment be, betessékelte magát, tudta, hogy várják. A cselédlányok köszöntek, mikor elment melettük. Először a nappali nézett be, hátha ott találja Xiumint és Chent, nagyon kedve volt már "játszani" velük. A mindent tudó Laytől halotta, hogy előző hétvégén kettesben húzták el a csíkot egészen szerdáig, ezért el maradt egy találkozó. Senki sem hibáztatta őket, Suhoéknál összeültek pár órácskára beszélgetni hétfön, ahol megtudta a kis pletyit. Ugrattni akarata mindkettejüket. Nem volt kedves tőle, de mit várnak el egy baráttól? Talán azt, hogy gratuláljon és ölelje meg őket, mert végre megtörtént az aminek meg kelett történnie. Bár Baekhyun még nem tudta mi történt ott sejtette. Chen sok síránkozott neki, hogy soha semmi  sem történik Xiuminnal, és Baekhyun azt is tudta , hogy a legidősebbik soha, de  soha nem hagyna ki egy találkozót, ha nem valami nagyon fontosról van szó. Végig szeretkezni az éjjelt Chennel biztos nagyon fontos volt. 

Végül, mikor már más ötlete nem volt, az irodába nézett be. Tudta, hogy valami ilysemire kelett volna számitania, de ígyis felkészületlenül fogadta a látvány mi elébe tárult. Xiumin iróasztala teljesen üres volt, a laptopja a földön hevert sok papírmunka között, bár Baekhyun biztos volt, hogy az  volt a egyedüli dolog amit le helyeztek, és nem le... nyomtak vagy le...löktek. Chen félmesztelenül feküdtt az íróasztalon, fejét hátravetette, kócos sötétbarna haja izzadsággal tapadt homlokához, éppen egy nyögés hagyta el ajkait. Xiumin, bár teljesen felöltözve volt, látszott rajta, hogy háta közepére sem kívánta a ruhákat. Egyik kezével tisztán érthetően késztette Chent külömbüző hangok kiadására, a másikkal Chen fejét támasztotta meg, hogy könnyebben tudja kiszívni a nyakát. 

-Szerintem én később visszajövök, örülök, hogy jól sikeredett a kis hétvégétek.

Erre Xiumin egyből felkapta a fejét, kissé zavarba volt esve, amit Baekhyun megértett. Nem mindennap kapják rajta az embert amint éppen komornyikának az íróasztalon mutatja ki szenvedéllyes érzelmeit. Chen csak hátrább hajtotta fejét, hogy egy öntelt félmosollyal nézzen méllyen a szemébe, ez csak egy dolgot jelenthetett, ez nem az első alkalom hogy a papírok szétrepültek az irodába. Baekhyun kitrappolt a nappaliba.

Végül, miután mindketten lenyugodtak, vagy talán miután befejezték amit elkezdtek, a két férfi is csatlakozott Baekhyunhoz a nappaliba ahol az éppen egy kulináris versenyt nézett, nem mert nagyon érdekelte volna, csak nem talált érdekesebb adást.

-Baek-ah! - ordította Chen
-JONGDAE-YA! - jött a válasz.
-Hiányoztunk?
-Mint a cukor a teámból! Amit az imént láttam...
-Az nem a te dolgod - mondta nyugodtan Xiumin
-Az az amire gondolsz, drága Baekhyun úrfi... na de hol van Chanyeol?
-Chen ... ha Chanyeol nem lenne kinnt akkor én sem lennék itt azt tudod.
-Nem úgy kellene legyen, "Hogy ha én nem lennék itt akkor Chanyeol sem lenne kinnt"?
-Chanyeolnak dolga akadt. Ez megfelel?
-Egy találka?
-Jupp, egy aféle remélem-nem-öngyilkos-misszió-találka.
-Mert te megölöd mikor visszajön?
-Mert a személy akivel találkoznia kell az nem más mint Taeyong. Nem mintha tudnám ki az .....
-Tae....yong... - ismételte a nevet Chen. Arca elsápadt, semmi nyoma nem volt már a játékos gyereknek aki bújkál benne.

Sziasztok! Sajnos problémák voltak a nettel otthon és vakációban is voltam meg ... a toilettebe esett a telefonom,így nem tudtam írni lassan két hónapja. Elkezdődött a suli is  szóval újra bejön a tanulás a képbe. Sajnálom, de igyekszem írni akárhányszor akad rá időm. Mostanság még olvasni is szoktam a kis babáimat ( vöröspöttyös könyveim nyugi) és na ... nézzétek el nekem, de Daemon Blacket nem lehet csak úgy ott hagyni a polcon kiolvastatlanul. (P.S. Komolyan kell az Oblivion és a Shadows)