Oh My Prideful Master (Hungarian Chanbaek Fanfic)

11 - Elhalasztott randi

Rated Chapter

Tao már egy ideje Luhanéknál volt. Maga Luhan telefonált neki, hogy jöjjön át. Nem volt ritka, hogy a Huang család örököse a Lu családnál csövizzen, de általában az akkor történt mikor mind ketten jó hangulatban voltak. Ritkák voltak az alkalmak mikor Zitao nem játszani, hanem nyugtatni jött. Ilyen alkalmakkor Luhan már nem tudott rendesen koreaiul beszélni, így Taonak öntötte ki a szívét kínaiul Sehun nagy bánatára, mert bár a kölyök tudott franciául, egy mukkot nem értett kínaiul. Tao sosem értette meg , hogy Luhan miért nem tanítja meg Sehunt kínaiul, hiszen az egész családja kínai és amelett azt sem értette, hogy Sehun, hogy nem tanult meg legalább pár szót is az emlegetett nyelven. Nem olyan nehéz a kínai. Legalább "你好"*， "谢谢"** és hasonló szólásokat megtanulhatott volna. Tao szerint egy nyelv ami fontos de nehéz az angol. Luhan és Sehun mind ketten elég jól beszélték, bár Luhan picit jobban mint Sehun. Bizonyára mert családja külföldiekkel is dolgozik.

Luhan lement ebédet venni hármuknak egy közeli kínai étterembe. Általában Sehun dolga lett volna az ebédről gondoskodni, de ő azonban per pillanat házon kívül tartózkodott és Luhanék új városi lakásukhoz még nem vettek fel se szakácsot, se cselédlány. Amit a panda arcú fiatal férfi megértett, hiszem alig két napja költöztek be. Tao így egyedül maradt Krisszel. Egy ideig a fiatalabbik egy könyvet lapozgatott, de nem nagyon emlékezett arra amit olvasott. Elveszett a gondolataiban és a szavak elvesztették az értelmüket. Egy nagyobb lélegzet vétel után térdeire helyezte a könyvet és a legközelebbi sarkot bámulta.

-Kris - kezdte nyafogó hangon Tao pár perc csend után- Ma szabadnapunk kelett volna legyen, bocsánat - mélyen Kris szemébe nézett.
-A barátainknak szüksége van ránk, nem kell bocsánatot kérni mert segítesz nekik.
-De ma randink lett volna...
-Majd bepótoljunk oké? - nyugtatta meg Kris rá mosolygva.
-De mikor? Tudod mennyire ritka, hogy szabadok vagyunk mindketten ugyanazon a napon.
-Ma este kiviszlek vacsorázni. Foglalok egy asztalt amint Luhan visszatért, és majd meglátjuk mikor pótoljuk be a napot, majd elfutunk titokban vagy valami.

Kris válasza mosolyt varázsolt Tao arcára. A fiatalabbik mindig is szerette a kis figyelmeket, és az, hogy Kristől kapja meg ezt a figyelmet megdobogtatta a szívét. Figyelmen kívül hagyva a bejárati ajtó nyílását Tao komornyikja ajkaira tapasztotta a sajátjait. Kris kuncogva húzta közelebb húzta panda arcú kedvesét így annak feje picit hátra dölt. Tao kezeit a magasabbik mellkasára rakta. Édes csókjukat Luhan tetetett köhincselése szakította meg.

Luhan és Sehun az ajtófélfához nyomott csípővel nézték a párt. Mindkettejük kezében szatyrok voltak bennük az étellel és mindkettejük arcán egy mosoly ült.

Tao egyből elmozdult Kristől, de ez visszahúzta maga mellé.

-Végre megbeszéltétek a dolgokat? -kérdezte nevete Luhan.
-Hát... igen.
-Akkor, ti lennétek a haramdik pár... Baekhyun és Chanyeol igazán gyorsan egymáshoz nőttek. Vajon a többiekkel mi lesz?
-Szerintem - kezdte Kris - Chen és Xiumin akármikor megtörténhetnek, vagy legalábbis lefeküdni egymással biztos lefognak.
-Egyetértek - bólogatott Sehun.

A nap többi részét Tao és Kris még Luhannál töltötték, mielőtt délután négy körül úgy döntöttek távoznak. Kris hazavittek őket és lement aztalt foglalni az estére Tao egyik kedvenc éttermébe.

Mindketten költöztek és pontosan nyolc órakkor elindultak az éttetembe.

-Sajnálom uraim, de tele vagyunk.
-Mi az, hogy tele vannak? Foglaltam asztalt! - hitetlenkedett Kris.
-Nem tudom uram...
-Nézze meg a listáján! Huang névre foglaltam.
-Itt van a neve uram, de nem tudom felállítani a személyeket akik már ott vannak.
-De miért vannak már személyek egy foglalt asztalnál? - kérdezte Kris irritálva.
-Nem tudom uram, valamelyik pincérünk hibázhatott. Kérem bocsássanak meg.
-De ez felháborító!