Sex with my Bitch [L.R.H.]

∆Two∆

Lassan, de magabiztosan lépkedtem iskolám felé.

Vannak a menő, bukásra álló, lógós ribancok... Meg vagyok én. Aki mindenből jó tanuló, diszkrét és sosem késik... Sulin kívül viszont űberelhetetlen.

Ezt hívják profizmusnak.

A tavaszi szellő belekapott hosszú tincseimbe, azokat pedig arcomba repítette. Elegánsan megráztam fejem, de mire észbe kaptam, egy kék szempárra lettem figyelmes, majd egy aurámba behatoló ember vonalai rajzolódtak ki a nap korai sugaraiban. Idegesen toporzékolni kezdtem, mire egyik kezét vállamra tette. Az izzadt, büdös kezét. Hisztisen ellöktem onnan és rákiabáltam.

- Mit akarsz Peter?

- Téged.- nézett rám nyáladzva és még közelebb jött.

Lehet hogy egyes emberek szerint a ribanc jelző illik rám a leginkább... És elismerem, hogy nem két emberrel feküdtem már össze. De ki kérem magamnak, azért a leglúzerebb lúzerekkel nem állok le.

Peter pedig a suli egyik legnagyobb lúzerének számított. Nagy szemüveg, fogszabályzó, pattanásos arc, vékony, izomtalan test... Undorító.

Fanyarú mosolyra húztam számat és kikerültem. Mélyeket kezdtem lélegezni és órási akaraterő kellett, hogy ne hányjam le förtelemes szaga miatt.

- Isabel! Kérlek! Csak segíteni szeretnék neked a matekban.

- Matekban?- röhögtem.- Jobb vagyok matekból, mint te!

Felemeltem fejem és méltóságteljesen eltipegtem a láthatárról. Szerencsémre nem követett tovább. De nem is értettem, mit hitt. Elém tolja a képét és karjaiba omlok?

Elég szánalmas.

Az emberek szánalmasak.

Kivéve persze magamat. Ahogy pedig visszatükröződött képem egy nagy üveg irodaház oldaláról csak még jobban megbizonyosodtam a tényről. Hosszú szőke hajam szögegyenesen omlott végig hátamon egészen derekamig. Fehér csipkés crop topom kiemelte melleim, világoskék shortom pedig ízlésesen kihangsúlyozta formás fenekemet. Körmeimet fehérre festettem, így passzolt szandálomhoz, táskámhoz és felsőmhöz is. Nem sminkeltem, suliba sosem szoktam. Fölösleges lett volna, úgyis csak elkenődne és akadályozna, az arcom pedig anélkül is tökéletesen makulátlan. Lassan elmosolyodtam és tovább sétáltam.

Nem volt hosszú az út, mégis rengeteg időnek tűnt. A nagy szmog, a hatalmas irodaházak, a beton melegsége. Nem volt túl kellemes reggel hét órakot. Sőt máskor sem. San Fransiscoban... A nagy bevasárlóközpontok, a tengerpart és a napsütés városában. Minden tini álma, én meg csak úgy dobálózok az utálattal. De igen, egyszer jó. Sőt kétszer is jó. De ha valaki már tizenhat éve itt lakik az már idegesítő tud lenni. Nincs egyetlen olyan hely sem, ami "titkos rejtek"-ül szolgálhatna egy jó kis baráti traccspartihoz. Persze itt a tengerpart, ami gyönyörű és romantikus főleg naplementekor, de ki fektetné meg magát egy strandon? Márpedig tizanhat évesen senki ne beszéljen nekem romantikáról. Ugyan már! Szerelem csak a mesékben létezik! Amikor jön a herceg és elvisz a naplementébe... De arról már ott sem esik szó, hogy hol csinálják a gyereket. Készíthetnének egy hófehérke sztorit tiniknek. Mondjuk arról, hogyan élsz egy kibaszott nagy városban a világ legmenőbb kontinensén és milyen kurva szerencsés vagy, mert gyönyörű és csábító is vagy mellesleg. De mire mész vele? Mert nyilván kihasználod. De nem vihetsz haza egyetlen ellenkező neműt sem, ahhoz meg hogy egy fiú elvigyen magához nem csak egy kis vonatosdit kell játszani. Ezek után pedig a felnőttek vannak felháborodva.

- Belle.- hátulról meleg szorítást éreztem.

- Szia Rich!- megfordultam és elmélyültem ölelésében.