Sex with my Bitch [L.R.H.]

∆Three∆

A vér fejembe szállt és már kezdtem csilagokat látni, de még ez sem tántorított el elhatározásomtól. Csak nyomtam és nyomtam, néha hangosan felnyögtem, néha pedig széttártam lábaim. Szerencsétlenségemre ez nem segített gyötrelmeimen, így amikor elérkeztem a harminchoz megkönnyebbülve estem fejre.

Csak feküdtem és nem tudtam eldönteni, hogy a megeröltető gyakorlataimmal rontok, vagy javítok helyzetemen. Eltűnődtem szobámon, hogy fejjel lefele mennyivel jobban néz ki a csillár, vagy a vilagoskék fal ahogy a sötétítőn beszűrődő fény még világosabbá teszi azt. A székem is szebb volt alulról, mintás lábait akadálytalanul csodálhattam, csak úgy mint ágyam alját. Végtére is, tetszett a fordított élet a szó szoros értelmében véve. Azonban furcsa fekvésemben kezdtek elzsibbadni lábaim, de felkelni nem akartam, így csak tovább elmélkedtem furcsa pózomban.

- Isabel!- csapta ki anyám az ajtót, mint derült égből villámcsapás. Ledermedve állt, majd elbillentette a fejét és nevetni kezdett - te meg mit csinálsz?

- Ó, hát én? Csak egy fáról leesett pandát játszok - fintorogtam.

- Ez esetben jöjjön kérem, az eukaliptuszleveleit tálaltuk - játszott nekem pincért, majd tovább viharzott.

- A koalák esznek eukaliptuszt!- kiabáltam utána, de válasz már nem érkezett. Felháborodtam, hogy az emberek mennyire nincsenek tisztában egy panda evési szokásaival.- A pandák a bambuszt szeretik.

Ellöktem magam lábammal a faltól, majd hátrabukfenceztem egyet. Tökéletes kivitelezéssel talpra érkeztem és teli energiával ugrottam fel. Copfba fogtam hosszú hajam, aztán futottam is le az ebédlőbe. Feletébb jó érzés volt kimozdulni az egyhangú szobából, ki a folyósóra, ahol a nagy tetőablakoknak köszönhetően csuda világos volt. Beugrottam a fürdőbe megmosni a kezem, majd letrappoltam a lépcsőn. Csípte lábam a márvány hidegsége, de amint leértem ráálltam a meleg és puha padlószőnyegre. Élvezkedésem közepette pont ráláttam családomra, amint nagyban készítik a reggelit és el is mosolyodtam, az "egymás kezéből tépjünk ki mindent" módszerükön.

- Hellóztok!- köszöntem kitörő lelkesedéssel.

- Jó reggelt. Mit eszel?- apám lépett mellém és kacsintott egyet, utalva a szerinte isteni rántottája felé.

- Nutellát - mosolyodtam el önelégülten.

- Na szép! Szívem lelkem kiteszem, erre meg sem kóstolod! És mi lesz így az edzéseddel? Ahogy hallottam korán kezdted - vigyorgott cinikusan.

- Pontosan, legelső dolgom a vállaimat kicsit megerősíteni kézenállásos karkinyomással. Éppen ezért eszek nutellát, hogy kárpótolni tudjam magam a kimerítő művelet után!- oktattam ki ősöm és lehuppantam az egyik székre.

Szerettem az étkezéseket hétvégenként, olyankor mindig felhőtlenül tudtunk beszélgetni és tényleg élveztem társaságukat. A legtöbb korombeli nemhogy nem jött ki a szüleivel, egyenesen utálta őket. Ám nekem nem volt okom utálatra; minden létező helyre elengedtek, amit megakartam kapni rögtön meg is kaptam, csak azon a néhány szabályon, minthogy "ellenkező neműt nem lehet hazahozni", kellett túllépnem. Igaz az elején elég nehéz volt, de gyorsan beláttam hogy azon a négy barátomon kívül nem is hoznék haza senkit. A bökkenő csak annyi volt, hogy még ők sem jöhettek át. Talán ezért történt az, hogy életem nyolcvan százalékát idegen helyeken töltöttem.
Szüleimet még ez sem zavarta, sőt örültek, hogy kettesben lehettek! Nagy élvezettel tömtem magamba nutellás kenyerem, ám gyorsan telítődtem. Fáradtan, mintha maratont futottam volna dőltem hátra a széken és csendes megfigyelővé váltam. Igazán izgalmas témákat boncolgatott apám, mint például a németek belpolitikája úgyhogy úgy határoztam elmegyek lezuhanyozni. Felálltam, megköszöntem a reggelit és kis tányérkámat is elmostam már, mikor csöngetésre lettem figyelmes. Az éles hang minden lelkiismeretfurdalás nélkül hasított belém, csakúgy mint a felismerés. Nyöszörögni kezdtem, de tudtam hogy rám vár az idegen fogadása.