Szélvészként süvítettem le a lépcsőn, majd átgázolva minden szemeten hajtottam gördeszkám. Megnyugtatott a morajlása a gumikerekek gördülésének, ahogy találkozott az érdes aszfalttal. Imádtam a nekem csapódó langyos levegőt, ahogy felkapja hajamat és magával sodorja minden porcikámat ruhadarabjaimmal együtt. Az útról pasztel rózsaszín cipőmre tévedt szemem és büszke voltam magamra, hogy nem hagytam a boltban. Rámtapadt melegítőnadrágom és puhasága elkábított, sőt melegséggel töltött el. Rá kellett jönnöm , hogy összességében nagyon boldognak éreztem magam bőrömben. Majd jött a belváros. Vége szakadt élvezkedésemnek és csak szlalomoztam a járókelők között, de a forgalmatlanabb utcákon inkább az úton közlekedtem. Hasam erősen korgott már az éhségtől és rövid pólóm miatt bárki megcsodálhatta korgásával járó furcsa mozgását. Az időt úgy délután kettőre becsültem, bár az én megállapításaim nem sokszor voltak pontosak.
Egyszer csak megláttam egy kajáldasort és leugrottam deszkámról. Kezembe kaptam és már egy kínaiban is találtam magam. Minden piros volt arany díszekkel, és pechemre az összes ülős hely foglalt volt. Így csak odaléptem a pulthoz és hezitálni kezdtem rendelésemen.
- Hello - köszönt a pultos. Szemeim kikerekedtek és nyomban elfelejtettem miért jöttem ide.- Segíthetek?
- Hatalmas - bámultam kábultan, jóformán önkívületi állapotban.
- Egy hatalmas menü? Értem én! Várj csak, rögtön hozom!- a fiú megvillantotta fogait és kirajzolódtak nevetőráncai, majd hátra sietett, feltehetőleg a konyhára. Csak álltam és szám elé kaptam kezem, fogalmam sem volt mi történt. Igazából azt sem tudtam, hogy mit akarok enni, csak éhes voltam. Alig ébredtem fel kábulatomból, a szekszeske előttem is termett.
- Becsomagoltam.
- Ühhm. Kösz - bólintottam.
- Még valamit adhatok?- mosolygott továbbra is csábosan.
- Egy tollat - mondtam magabiztosan.
- Tollat?- arca rémültbe váltott és az egyik falon függő díjra nézett.
- Ó ne aggódj, nem panaszt akarok tenni - mosolyogtam a mosolygósra.
- Akkor jó! Hozom is!- s azzal elviharzott. Szemem a nagy csomagoláson állapodott meg és elszörnyedve nyugtáztam, hogy hatalmas adag kaját hozott nekem. Ekkora mennyiséggel három barnamedve is jól lakna. A gyerek egy rózsaszín tollal tért vissza amit kikaptam kezéből, majd egy szalvétára firkantottam telefonszámom és kezébe nyomtam.
Kifizettem rendelésem és céltalanul léptem ki az utcára. A boltban épp három órát mutatott az óra, és gőzöm sem volt hol tudnám elfogyasztani ebédem. Habozva ráálltam apró közlekedő eszközömre, majd elhajtottam egyenesen egy graffitis környék felé. A belváros tömege kezdett megcsappanni, a kipufogófüst átváltott dohos cigaretta szagba és az ízlésesen kidolgozott épületekből sem maradt semmi. Az utcákon akár egy horrorfilmet is forgathattak volna, még művérre sem lett volna szükség.
A távolból hallottam a kis kocsma zaját, ahova gyakran jártunk a fiúkkal. Jó volt a hangulat, noha a társaság majdhogynem hatvan százaléka csövesekből állt. Mégis szerettem oda járni és annyit inni, hogy utána már más nyelveken beszéljek. Pontosan akkor jöttem rá mit akarok mikor már a kis ajtó előtt álltam. Ellöktem magam elől az ajtó tetejéről csüngő füzéreket, majd beléptem hónom alatt a gördeszkámmal és a nagy adag kínaival. Jó néhány szem rámszegezőtött és éreztem ahogy többen is lehámozzák rólam képzeletben pasztel színű tréningruháim. Egy fickóval össze is akadt tekintetem, arca borostás volt, izmain megfeszült pólója és szájába harapva nézett mélyen szemembe. Mit sem törődve vele lépkedtem tovább a pultig, majd egy széles mosolyt villantottam a pultos pasas felé.