Az egèsz csak egy játèk

904 23 0
                                    

Mindenki máshogy gondol az èletre. Èn úgy fogom fel ezt az egèszet, mint egy játèkot, melynek elejèn dobunk egy kockával. Minèl nagyobb szám van fellül, annál sikeresebbek leszünk az ès tudom hogy a dobókocka nem tartalmazza a nullát, de szerintem nekem sikerült azt kidobnom.
A szerencse kilómèterekkel kering tőlem ès csak röhög az esetlenkedèsemen, mely egèsz èletemben velem van. Barátaim nincsenek, hisz a furcsa viselkedèsem elijeszti őket, pedig èn csak önmagamat adom másokkal ellentètbe. Hisz hiába húznak maszkot, melyen egy hamis mosoly virít, a szemükben lèvő èrzèsek elárulják valódi gondolataikat. Èn viszont nem ilyen vagyok, legyen bármilyen a hangulatom, a világ tudtára adom, bár a világ magasról tesz arra, hogy mi van velem.
Egyetlen vigaszom az èletemben a zene, mely már kiskorom óta velem van ès szinte minden nap kibővül egy újabb számmal, mely szívem húrjait pengeti. Annak a szívnek húrjait, melyet az elmúlt èvtizedben nem sok fiú dobogtatott meg, ha mègis megtette, akkor fakèpnèl hagyott egy nálam sokkal jobbèrt.
Bár nálam már csak jobbat talál, hisz nem sok ilyen dilis lány èl a Földön, mint èn. De kit èrdekel? Hisz nem egy színèsz vagyok, akinek ha azt mondják hogy sírj, akkor megteszi...
Nos magamról egy kevèske kis dolog. EunKyung vagyok egy tizenöt èves, közèliskolá lány, aki nem vár másra csak hogy valaki vègre a szárnyai alá vegye ès dèdelgesse törött szívèt. Persze arra várhatok, hisz ki akar egy hibbantal együtt lógni? Valószínűleg csak egy másik hibbant, aki lehet hogy nem is lètezik.
Ilyen az èn szerencsèm...semilyen.
Az iskola persze egy olyan dolog, amit szívesen hanyagolnèk az èletemből, hisz itt èr a legtöbb bántalom. Az osztályom nagy rèszèt lányok alkotják, akik a mai divat szerint próbálják èlni az èletüket.
A divat mely egysègessè teszi őket, de mègse. Hisz már távolról kiszúrom, hogy ki a vezèr ès kik a csatlósok. Undorító a stílusok, hamarossan nem tudom megkülömböztetni, hogy kik a sarkonállók ès kik nem.
Egyszóval ratyi az èletem ès talán csak egyetlen ember tudná ezt mágváltoztani, ez pedig Min Yoongi, ismertebb nevèn Suga a BTS egyik rappere. De gondolom ebből már levettètek, hogy ő egy sztár èn meg egy idióta fan, aki őrülten beleszeretett egy olyan emberbe akit szemèlyesen nem is ismerek. Okè, egy országban ès városban èlek a fiúkkal ès alig kèt utcányira van tőlem a BigHit, de eddig max fan meetingen láttam őket, de ott sem kerültem a közelülkbe.
Egyszóval csak egy álomvilágban èlek, melyben Suga csillámpónin lovagol ès a Boy in Luv elejèt ènekli nekem. Okè, furcsa álom, de nekem kifejezetten inponálna, ha megtörtènne.
Ès mivel egy olyan álmom van, ami örök álom, ezèrt minden napom szomorúan telik, hisz nem teljesül be várva várt álmom. Az a dolog, pedig hogy csak annyit kène tennem, hogy egy pár órára kiállok a BigHit stúdiója elè ès várom a csodát, egyszerűen elkeserít ès összetör, hisz nincs annyi energiám hog, odasètáljak. Suliból hazajövet szoktam csak eljönni mellette ès akkor is hallom nèha az egyik ablakon kihallatszódó zenèjüket illetve nèhány vezènyszót a tánctanáruktól. Fèlelmetes hogy milyen kevès választ el tőlük, de mèg most sem ismertem mrg őket...
Vagyis eddig a napig.
Mint minden nap a megszokott úton mentem haza, hallgattam a Runt ès a cipőmet fixíroztam. Mindig ezt csinálom, hisz nincs társaságom akivel eltudnèk beszèlgetni. Most valahogy a BigHit látványa se adott annyi erőt, hogy felemeljem fejem, így nekimentem az èpp arra sètáló embernek.
-S-sajnálom.-makogtam, miközben lassan az illetőre emletem tekintetem ès ennyi...köpni, nyelni nem tudtam az elèm táruló látványtól. Ő persze csak laposakat pislogott ès lazán megrándította vállát.
-Semmi gond.-indult volna tovább, viszont èn utána nyúltam.
-Uram Isten, Suga!-örvendeztem, majd gyors hajolgatásva kezdtem.-Hatalmas rajongód vagyok oppa! Figyelemmel követem a munkásságodat ès fejet kell hajtanom a tetteid előtt.-mosolyogtam fel rá, mire felhúzta szemöldökèt, de lágyan elmosolyodott.
-Köszönöm kedves szavaidat, viszont most mennem kell.-húzta ki karját szorításomból, majd tovább állt.
El sem hiszem, találkoztam vele, viszont...èn nem így kèpzeltem el azt a találkozást. Szóval nem ő az igazi.
Mint már mondtam...ès nullát dobtam.

One ShotWhere stories live. Discover now